Az autók között viszonylag kevés modell tekinthet vissza olyan múltra, mint az idén ötvenedik születésnapját ünneplő Porsche 911, és ha találunk is olyat, amely hasonlóan elismerésre méltó kort élt meg, az egészen biztosan nem őrzi úgy a hagyományokat, mint a stuttgarti sportautó. Persze 1963 szeptemberében, amikor bemutatták a Frankfurti Autószalonon, még nem is sejthették, hogy a világ egyik legismertebb autótípusa válik belőle. A képességeit azonban hamar felismerték a rajongók és a szakma is, a stílusa pedig végképp vágyott termékké tette szerte a világon. Az eredeti Porsche 911 jellegzetességeit a mai napig sikerrel őrizte meg a típus. A hatvanas évekbeli klasszikusban és egy vadonatúj modellben is ugyanaz az érzés kerít hatalmába. A két típusban egyaránt öt számlap került a műszerfalra, és hasonlóan a két domború sárvédőt látjuk magunk előtt. A gyújtást hagyományosan a kormánykeréktől balra találjuk, és természetesen az autó hátuljába került a hathengeres boxermotor, amelyet jellegzetes hangja alapján csukott szemmel is felismernénk.

Ferry Porsche, a típus megalkotója találékonyan jellemezte az eredeti 911-es sokoldalúságát: szerinte ez az a kocsi, amivel megjárhatunk egy afrikai szafarit, tehetünk vele néhány kört Le Mans-ban és utána még mindig elmehetünk vele színházba vagy a New York-i forgatagba. Az öt évtizede tartó sikerhez azonban nem lett volna elegendő az eredeti formához és az egyedi építésmódhoz való, szinte már túlzásba vitt ragaszkodás. A 911 minden egyes generációváltással teljesen átalakult, hogy újra és újra a sportautók referenciájává válhasson. Nem véletlen, hogy 1963-as premierje óta több mint 820 ezret gyártottak belőle Zuffenhausenben, a konstrukció tartósságát pedig mi sem jellemzi jobban, mint hogy ezek kétharmada még mindig fut az utakon.

Vannak persze előzmények, hiszen már az első Porsche, a 356 is ismertté tette a márkát a sportkocsirajongók körében, mintegy 78 ezret adtak el belőle. Az új típusnak azonban a tervek szerint mindenben túl kellett szárnyalnia elődjét. Így szinte semmit sem tartottak meg a korábbi modellből, teljesen új karosszériát és futóművet készítettek hozzá. Annak érdekében, hogy a 2+2 üléses utastér, valamint az autó orrába tett csomagér is minél tágasabb lehessen − azaz az elvárásoknak megfelelően elférjen benne egy golfzsák −, előre McPherson futóművet terveztek, hátul pedig ferde lengőkaros felfüggesztéssel váltották le a korábbi, idejétmúlt megoldást. A formatervért Ferry fia, Ferdinand Alexander felelt, aki 1958-ban csatlakozott a családi vállalkozáshoz, és egy évvel később már látványos tervet készített a Porsche 356 utódjához, amelynek végleges dizájnját 1962-ben vázolta fel. A motor fejlesztését pedig Ferry unokaöccse vezette, az a Ferdinand Piëch, akinek neve egyébként a kilencvenes években már a Volkswagen első embereként vált ismertté. A korabeli tervek szerint a hathengeres, léghűtéses farmotor hengerűrtartalmát két literről az erősebb változatokhoz 2,7 literesig lehetett volna fokozni, igaz, akkor még nem sejtették, hogy 1998-ban lényegében ugyanez a motor már 3,8 literes lökettérfogatú lesz.

A teljesen új típussal Ferry Porsche nagy rizikót vállalt, de biztos volt a terveiben, ezért végül az a döntése is sikeresnek bizonyult, hogy 1964-ben, a modell bevezetésének előkészítése közben felvásárolta a Reutter karosszériaépítő céget, amelynek mintegy ezer munkatársa mind Porsche-dolgozó lett. Felmerültek azonban előre nem látható problémák is. A Porsche már akkor szoros együttműködést tervezett kialakítani a Volkswagennel, típusszámaikat is úgy találták ki, hogy azok illeszkedjenek a népautógyár szisztémájába. A Frankfurti Autószalonon 1963. szeptember 12-én ezért Type 901 néven mutatták be a prototípust, és ugyanezt a jelzést viselte az autó még egy évvel később is, amikor a piaci bevezetés előtt egy hónappal a Párizsi Autószalonon is kiállították. Már minden készen állt a forgalmazás megkezdésére, amikor a Peugeot kereste meg a gyártót azzal, hogy a három számjegyű típusnév, középen a nullával, már 1929 óta a saját védjegyük. Ugyan a Porschénál körültekintően jártak el a 901-es kitalálásakor, de a franciák bejelentésével nem számoltak. Mivel gyorsan kellett dönteni, a legkézenfekvőbb megoldásnak az tűnt, ha a 901-es végén lévő 1-est duplázzák meg: így született meg a 911-es.

Mai szemmel nem tűnik soknak az első Porsche 911 kétliteres motorjának 130 lóerős teljesítménye, ám a kicsi és könnyű sportkocsi ezzel képes volt elérni a 210 km/órás végsebességet. A hatvanas évek második felében ugyan négyhengeres változat is készült belőle 912 néven, az már akkor látszott, hogy a típus inkább a teljesítménynövekedés útjára lép. Nem is kellett sokat várni a 160 lóerős 911 S-re, és attól kezdve mostanáig S-sel jelölik a Porsche-típusok erősebb kiviteleit.

Az idők során számtalan új változattal bővült a 911-es sorozata, ezek pedig mind érdekesebbé tették a típust a vásárlók számára. Néhány évvel a bemutatása után már megjelent a nyitható tetős Targa, rozsdamentes acélból készült biztonsági keretét pedig a versenyautók bukóketrecéről mintázták. Tíz évvel később, 1974-ben jött ki a 911 Turbo, amely nem csak 260 lóerős feltöltött motorja, hanem jellegzetes hátsó légterelő szárnya miatt is mérföldkőnek számít a sportkocsik történelmében. Az összkerékhajtás 1988-tól rendelhető, a vízhűtéses motorra való áttérés miatt csalódott rajongók pedig a versenyautók technikáját felvonultató GT2 és GT3 modellekkel vigasztalódhattak.

A két évvel ezelőtt bemutatott jelenlegi generáció a még jobb vezethetőség és még nagyobb kényelem érdekében hosszabb és szélesebb is lett elődjénél, mégis hűen őrzi az eredeti 911-es stílusát. Ami pedig ennél is fontosabb, ma is ugyanazt a tökéletességre való törekvést érezni rajta, mint ötven évvel ezelőtt bemutatott elődjén, és vélhetően igazából ez lehet a fél évszázados siker kulcsa.

911-es generációk

1963: az eredeti
Noha négyhengeres változat is készült belőle, az első generációnál izgalmas típusból sem volt hiány: az 1972-ben bemutatott 911 Carrera RS 2.7 alig egytonnás tömegéhez 210 lóerős teljesítmény társult

1973: G-sorozat
A második széria, amely több mint tizenöt évig készült, nem csak a műanyag lökhárítóiról volt ismert: itt jelent meg a 911 Turbo, amelynek töltőlevegő-hűtős változata 1977-re már 300 lóerőre volt képes

1988: Type 964
Szokatlan módon rögtön az összkerékhajtásos Carrera 4 változatban mutatkozott be az alapos modernizáláson átesett harmadik széria, amelyhez már légzsák, szervokormány, blokkolásgátló és tiptronic váltó is elérhető volt

1993: Type 993
Az első 911-es volt, amelyet alumíniumkarosszériával készítettek, a negyedik generáció mégis inkább azért keresett a gyűjtők körében, mert ez volt az utolsó, amelynél még kitartott a léghűtéses motor mellett a Porsche

1997: Type 996
A Boxster mintájára készült "tükörtojás" fényszóróival keltett feltűnést az első vízhűtéses 911-es, amelynek nagy teljesítményű sport változatát, a 2000-ben bemutatott 911 GT2-est kerámiafékekkel látták el

2004: Type 997
A hatodik generációnál nemcsak visszatért a klasszikus kerek fényszórókhoz a Porsche, de olyan műszaki újdonságokat vezetett be, mint az adaptív lengéscsillapítás-szabályzás és a 911 Turbo változó lapátgeometriájú feltöltője

2011: Type 991
A legújabb 911-es ugyan nagyobb lett, de a motorházban nem folytatódott a méretnövekedés: a lökettérfogatát 3,4 literesre mérsékelték, mégis erősebb, de takarékosabb lett a világ első hétfokozatú kézi váltóját is kínáló modell

 

Szerző: (Napi Gazdaság)