A Napi Gazdaság szerdai számának cikke

− Az adótörvényeket adóalkotmány is megtámogatja a jövőben. Mennyiben van erre szükség?
− Az elmúlt nyolc év hektikus, időnként kiszámíthatatlan adózási törvénykezése után van igény a stabilitásra. De nehéz kérdés, hogy amikor ilyen gyorsan változik a világ, lehet-e kőbe vésni az adóbevételek jelentős részét. Bizonyos esetekben nagyon szűkülne a kormány mozgástere. A szöveg alapján s ismerve a magyar politika kreativitását, ezeket a szigorú megkötéseket ugyanakkor meg lehet majd kerülni.

− Adott esetben épp olyan kaotikus és gyorsan változó lehet az adórendszer, mint most, csak épp az adóalkotmányt is ki kell cselezni?
− Azok az adóztatási technikák, amelyekkel minden további nélkül megkerülhetők az akadályok, rendelkezésre állnak s ki is vannak próbálva. Gondolok itt akár a különadók rendszerére, a pótlékokra, szolidaritási adókra, adóalap-korrekciókra. Nem biztos hogy könnyen s egyforma hatékonysággal, de az előírások viszonylag könnyen megkerülhetők. Nem biztos, hogy a stabilitást jelentő értéket biztosítani tudja a sarkalatos törvény. Az az érzésem, hogy a stabilitás, kiszámíthatóság jogos igényét nem a megfelelő módszerrel próbálja megoldani a kormány. Lehet, hogy egy széles társadalmi konszenzuson alapuló átfogó pénzügyi megállapodás akár egy sajtpapíron is hitelesebb megoldást jelenthetne.

− Amikor megkezdődött a társadalmi szintű beszélgetés az adórendszer bonyolultságáról, akkor volt 52 adónem. Van már hatvan?
− Megszűnt akkor néhány, de ha mindent összeadunk, közelebb vagyunk a hatvanhoz.

− Ez szintén nem a stabilitás felé mutat.
− A hatvan adónem nem azt jelenti, hogy van olyan adóalany, aki mind a hatvanat fizeti. Az új adók jelentős része csak egyes cégeket érint, s egy távközlési cég a sokféle különadóból csak egyet érzékel. De egyszerűbb ettől nem lett a rendszer.

− Attól viszont lehet egyszerűbb, hogy megszűnik az adójóváírás és részben a szuperbruttó. Egyikre sem volt különösebb szükség, viszont megérte "egy füst alatt" kivezetni, miközben jelentős társadalmi feszültségeket is generál az átalakítás?
− Ez egy világos értékválasztás volt, s ezzel önmagában nincs baj: egykulcsos adó lesz, s itt ne legyen szolidaritás. Más területen viszont pontosan ezért sokkal jobban kellene erősíteni a szolidaritási elemeket, például a szociálpolitikában, az ingatlanok adóztatásában. Ha teljesen kifut a szuperbruttó, valóban egyszerű és szerethető rendszer jöhet létre. Ami viszont az üzleti életre, gazdaságra gyakorolt hatást illeti, a kompenzáció belevisz egy olyan adminisztratív terhet és bizonytalanságot, aminek egyelőre nem látható a következménye. A rendelet nagyon későn jött ki, s máig nem tudni, lesz-e egyéni kompenzáció.

− Ha mégis rosszul jár a munkavállaló, a hatóságtól kérhetett volna kiegészítő támogatást.
− Ha a cégtől nem kap a munkavállaló béremelést, mert a munkáltató képtelen kigazdálkodni a pluszt, s nem akar támogatásra sem pályázni, sem közbeszerzésen indulni, megteheti, hogy nem emeli meg a bért. És sokan, főleg a kicsik, valószínűleg így döntenek majd. Az egyén ilyen esetben elmehetett volna a Nemzeti Adó- és Vámhivatalhoz, s ha jogosult, kaphatott volna kompenzációt − így végeredményben a negatív adó intézménye jelent volna meg. Akár van egyéni kompenzáció akár nincs, ennek kezelhetősége 2012−2013-ban problémás lesz. Bármilyen jó is legyen a rendelet, annyi eltérő eset van, hogy kizárt azok pontos lekövetése. Ez azért probléma, mert ha csak egy esetben hibázik a cég, akkor bukja a teljes kompenzációt, de akár egy milliárdos közbeszerzési tendert is. Ez nagyon komoly szankció. Józan cég új projekteket csak külön társaságban, zöldmezős beruházásként hajt majd végre. Az külön érdekes, ha egy tízezer fős cég minden alkalmazottját kirúgja, majd másnap visszaveszi. Új alkalmazottnak ugyanis annyi bért ad, amennyit akar. Ez nyilván szélsőséges feltételezés, de ne becsüljük alá a magyar adózók "kreativitását".

Kiszámíthatósággal tartozik az állam a nyugdíjasoknak

− A költségvetés védelmében át lesz nevezve a tb-járulék szociális hozzájárulási adóvá. Ennek mikor és milyen hatása lesz a biztosítottakra? Olyan elmélet is napvilágot látott, hogy ezzel az átalakítással a bevételalapú nyugdíjrendszerre térne át a kormány. Ennek volt ez az első lépése, majd következik a többi, amikor is a kiadási oldalt is át kell alakítani.
− Szerintem nincs összefüggés, itt a magánnyugdíjpénztárakban maradó tagok elleni lépésről lehet szó (az interjú felvételekor még nem nyújtotta be a kormány a javaslatot a kötelező tagdíj megszüntetéséről − a szerk.). Ma az államnak kötelessége kifizetni azt, ami nyugdíj címén kiadásként keletkezik a nyugdíjasok száma, az indexálás és a nyugdíjkorhatár tükrében. Ha abba az irányba megyünk, hogy a bevétel határozza meg a jövőbeli nyugdíjakat, akkor nincs indexálási rendszer, hanem annyi nyugdíj van, amennyire van pénz. A mai magyar viszonyok között nem látszik, hogy ez bevezethető lenne. A nyugdíj filozófiájában jó ideig még a kiadási alapú rendszer marad.

− Ez nem oldja meg a tb-kassza folyamatos hiányából származó problémákat.
− Nem, de a társadalmi szolidaritás, kiszámíthatóság szempontjából azt is meg kell jegyezni, hogy a nyugdíjasokkal szemben ennyi sportszerűséggel tartozik az állam. Bármennyire nagy összeget emészt fel itt a kiszámíthatóság, ezzel tartozik az aktív generáció a nyugdíjasoknak.
− Az aktív generáció viszont kevéssé találkozik a kiszámíthatósággal. A semmiből jött a biztosítási adó is, amiben nem az a meglepő, hogy lett egy új adónem, hanem hogy egy piaci szereplőnek kell az adót beszednie. Ez járhat nem várt következményekkel?
− Az állam szereti mással beszedetni az adót, és ez más országokban is gyakori. Az szja döntő részét, a tb-járulékot ma is jórészt a cégekkel szedeti be a hatóság. A vállalkozások ilyenkor nyelnek egy nagyot, mert megint ők lesznek a rossz rendőrök, ráadásul ez adminisztrációs többlettel is jár.
− De itt a kockázat a biztosítótársaságé, nem pedig az adózóé.
− A nap végén csak be lehet hajtani az adót. Bár kétségtelen, hogy jóval kevesebb eszköze lesz erre egy biztosítónak, mint az államnak, kevéssé valószínű, hogy földrészeken keresztül tudja majd követni az adózót.

Kemény lesz a különadók pótlása

− Elvileg a különadókat 2013-ban vagy nem vagy nem teljes összegben veti ki az állam. Ez komoly tétel, több száz milliárd forintról van szó, honnan tudja majd pótolni a kiesést az állam?
− A különadók szerintem fokozatosan és nem egyforma ütemben fognak megszűnni, s némelyike tartós elem marad. Például a Robin Hood-adónál nem látom a kényszert a megszüntetésre, de a gyógyszerkülönadóknál sem. Utóbbinál a bevételi szempont mellett fontos volt, hogy ne szálljon el a gyógyszerkassza. Ez a veszély nem szűnt meg.

− Vagyis lesz, ami marad, ami csökken és nyilván olyan is, ami megszűnik.
− Költségvetési szempontból ez a legnagyobb kihívás a növekedési kockázatok mellett. Máshol sok adóemelési lehetőséget nem látok, az adóbeszedés hatékonyságának javításában mindig vannak tartalékok, de rövid távon ilyen nagyságrendet nem lehetne kompenzálni.

− A klasszikus vágyak − a feketegazdaság szűkítése, az adóbázis szélesítése − tartalmaznak ekkora tételt, de nincs esély arra, hogy rövid távon itt jelentős tétel bejöhet?
− Mindent meg kell tenni ez ügyben, s most nagyon kemény szigorítások is lesznek az adóeljárásban, olyanok is, amelyek tíz éve is indokoltak lettek volna. De ebből százmilliárdokat nem szabad remélni.

− A társasági adózásban sokféle változás nem lesz, ám a veszteségelhatárolás szigorítása kemény lesz. A cégeknél mekkora kockázatot jelenthet ez? Elveszíthet-e korábban kalkulált összeget is egy társaság emiatt?
− Alapesetben elhatárolt veszteség nem vész el. De ha egy fix elszámolást veszünk alapul, akkor a cashflow-hatás egyértelmű: jóval hosszabb idő alatt lehet érvényesíteni. Persze üzleti szempontból az is kérdés, hogy van-e elszámolható adóalap. Hozzá kell tenni, hogy nagyon nagy mennyiségű, több ezer milliárd forint elhatárolt veszteség van kinn a piacon, indokolt volt a félelem. Hiszen már kezdett iparágszerűvé válni a veszteséges cégek adásvétele. A nagy cégek ilyennel azért nem szoktak élni. Néhány bank több tíz milliárd forint veszteséget produkált a válság során, számukra nem lesz mindegy, hogy ezt öt vagy tíz év alatt tudják majd elszámolni.

Nem lehet mindent a válságra fogni

− Az eva kapott egy - vagy ki tudja, hány - évet. Kérdés, van-e hasonló megoldás, ami jobb, szélesebb bázisú. Meg lehet ezt csinálni az áfarendszeren kívül?
− Új átalányadót akkor érdemes kialakítani, ha az áfa ennek része. De ha így van, azt az unióval is jóvá kell hagyatni. Ez egyszer sikerült az evánál, de azóta sok minden változott az unióban. A bürokraták valószínűleg ma kevésbé liberálisak, mint akár négy-öt évvel ezelőtt. Az új átalányadót úgy kell megcsinálni, hogy előtte folyamatosan egyeztetni kell az unióval, nehogy végül két szék között a pad alá essünk. Ha ugyanis jövőre megszűnik az eva, s kiderül, hogy az új átalányadót nem támogatja az EU, akkor nem lesz semmi.

− Ha elkészül a koncepció, mennyi lehet annak átfutása?
− Ha jövő májusig kitalálnak egy új konstrukciót, a színfalak mögötti egyeztetések révén egy-két hónap alatt megszülethet a döntés, így szeptemberben be lehet nyújtani az új törvényt a parlamentnek. Ez nem is olyan sok idő, ha azt vesszük figyelembe, hogy a sarkalatos törvény szerint kell majd átfutási időt adni.

− Amit már le is csökkentettek hatvan, illetve 180 napról harminc napra. Az ilyen típusú módosításokat, illetve azt, hogy koherenciazavarra hivatkozva száz oldal módosítót nyújtanak be az utolsó pillanatban a kormánypártok, lehet azzal védeni, hogy ez most egy ilyen időszak, s most ez belefér?
− Ha a piaci viszonyok úgy indokolják, az ÁKK-nak akár naponta kell változtatnia a kibocsátás paramétereit az államkötvényeknél. De az nem normális, hogy november közepén kőkemény vita folyt arról, hogy az eva marad vagy megy, s a végén koherencia címén emelték meg a kulcsát 30-ról 37 százalékra. Sok olyan változás van, amihez semmi köze nincs az euróválságnak. Az, hogy a Magyar Posta Zrt. vagy a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány bocsátja-e ki az étkezési utalványokat, nem függ Görögország csődjétől. Ezt el lehetett volna dönteni nyáron. Számtalan ilyen elem van, s ez nem szerencsés. Sokhoz ráadásul hozzá kell majd nyúlni, mert nem fog működni. Ilyen a fokozott adóhatósági felügyelet, ami önmagában támogatandó. Ha egy céget felügyelet alá vonnak, adott esetben minden számlát be kell mutatnia a NAV-nak. Viszont nagyon érdekes lesz, ha egy kereskedő megérkezik majd több kamionra való számlával.