Néhány év alatt 240 ezer szja-bevalló tűnt el a rendszerből a Nemzeti Adó- és Vámhivatal adatai szerint. A korábbi növekedést követően 2008-ban már 4,540 milliónyian nyújtottak be szja-bevallást, azóta viszont fordult a kocka, így tavaly ez a szám nem érte el  a 4,3 millió főt.  A lejtmenet - amellyel párhuzamosan az egy főre jutó adó is csökkent - nem volt folyamatos: egy nagyobb apadás után 2010-ben feljebb kúszott a bevallók száma, majd onnan zuhant a mostani szintre.

Az okok sokrétűek, valójában csak az idei év adatai adhatnak magyarázatot a folyamatra. Ha ugyanis 2012-ben is folytatódik a csökkenés, illetve ezen a szinten marad a bevallók száma, tényként kezelhető lesz, hogy nem sikerült tartósan láthatóvá tenni a korábban szja-szempontból láthatatlan embereket.

Kapcsolódó

Újra erőre kaphatott a szürke zóna

A 2008-as csúcs ugyanis nem volt véletlen. Abban az időszakban indult el élesben a potyautasok szűrése, az egészségügyi ellátások során a piros és zöld lámpa villogtatása. Ennek hatására egy-két év alatt több százezren jelentek meg a rendszerben, vagyis olyanok, akik korábban semmilyen kimutatható jövedelemmel nem rendelkeztek, feltűntek az adófizetők között. S nem is a legalsóbb jövedelmi szintet duzzasztották fel: ebben az időben az egymillió forint alatt keresők köre ugyanis arányaiban csökkent, s a legnagyobb növekedést az egymillió és 1,5 millió forint között keresők produkálták. Az is emelte a relatíve magasabb jövedelemsávba tartozók körét, hogy bevezették azt a szabályt, amely szerint a bérek, személyes közreműködési díj után legalább a minimálbér duplája után kellett megfizetni a járulékokat. Jellemző lehetett, hogy ha már mindenképp több járulékot kell fizetni, akkor a bevallott jövedelmen is emeltek valamennyit a vállalkozások tulajdonos-vezetői.

S épp ebből a jövedelmi sávból tűntek el 2009-től folyamatosan. Hogy kik voltak ezek és hová tűntek, nem lehet pontosan meghatározni. Magyarázható a folyamat az állástalanok számának emelkedésével, a gyárbezárásokkal, de okként említhető a munka nélkül maradt nyugdíjasok tábora is. A közelmúltban sokat emlegetett elvándorlás ezekben az adatokban még értelemszerűen nem mutatható ki egyértelműen, sőt a 2012-esben is csak félig-meddig látszik majd.

Lemaradó reálbér, csökkenő adóterhelés

Nem mutat sokkal jobb trendet a munkaviszonyból származó jövedelem alakulása sem. Az mindenképp pozitív az előző adatokhoz képest, hogy legalább 2011-ben jelentősebb emelkedést lehet látni: az egy főre eső munkaviszonyos jövedelem 1,9 millió forint volt, ami havi 160 ezer forintnak felel meg. Ennél csak háromezer forinttal volt kevesebb a havi bruttó bér 2008-ban, vagyis reálértéken csökkenés következett be.

Az évek alatt ugyanakkor csökkent az átlagos szja-terhelés, vagyis nettó szinten nem ekkora a különbség a bérek alakulása között. Az évtized közepi 19 százalék után 2011-ben már csak 13,8 százalék volt az adóterhelés, ám ez csak a nagy átlag. Jövedelemsávonként és azokon belül is jelentősek a különbségek, akár nulla, de akár 16 százalék is lehet a tavalyi teher. Amint arról korábban beszámoltunk, a KSH adatai szerint az alkalmazottak kétharmada - a gyermektelenek és az egy gyermeket nevelők - veszített reálkereset-fronton 2010 első negyedévéhez képest az adó- és járulékrendszer változása miatt. A családi adókedvezmény hatása - amelynek szerepe volt abban is, hogy az szja-fizetők számával párhuzamosan az egy főre jutó adó is csökkent - jól látható az alábbi ábrán.