Időről-időre felmerül, hogy az IMF-hitelkeret egyik feltétele az egykulcsos adó feladása lehet. A Valutaalap ugyan formálisan nem nyújt be programcsomagot, azt a kormány állítja össze, a folyamatot egyeztetések és ajánlások előzik meg. A szervezet nemcsak általános irányelveket fogalmaz meg a hiány tartására, 2009-ben vélhetően a szociális rendszerek olyan kiterjedt megvágását javasolhatta, ami hozzájárulhatott az akkori miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc lemondásához - mondta Samu János, a Concorde makroközgazdásza. A döntés (más intézkedésekkel együtt) rosszabb gazdasági kimenetelhez, nagyobb bürokráciához és a kiszolgáltatottabb réteg túlzott leterheléséhez vezetett.

Kétséges, hogy támogatja a gazdasági növekedést

Egyes elképzelésekkel szemben empirikusan nem támasztható alá, hogy az egykulcsos jövedelemadó támogatná a növekedést, a hazai tapasztalatok is - az eddig elfogadott intézkedésekkel együtt - ezt erősítik meg - érvel Erdős Tibor akadémikus, a Közgazdasági Szemle legfrissebb számában. Az intézkedés ugyanis egy kis országban, ahol a fogyasztás nagy része importban csapódik le, eleve kudarcra van ítélve. Az adócsökkentés ott élénkítheti a keresletnövekedésen keresztül a termelést, ahol a belső piac sokkalta nagyobb.

Erdős szerint a kínálati oldalon szintén nem hozta meg az intézkedés a kívánt változást, a foglalkoztatást és a munkavállalást ugyanis a járulékterhek csökkentése gyorsabban élénkítené (bár utóbbit nem lehet a társadalombiztosítástól függetlenül vizsgálni). A foglalkoztatás felgyorsulása ráadásul azért sem várható Magyarországon, mivel a vállalatok gyenge munkaerő-kereslete miatt nincs elegendő munkaalkalom, a munkakínálat pedig nem megfelelő szerkezetű, a szakmastruktúra pedig rugalmatlanul és csak lassan változik. Az alacsony foglalkoztatási ráta tehát nem a munkavállalói hajlandóságra vezethető vissza.

A kieső adóbevételeket a bankadóval és válságadókkal igyekezett befoltozni a kormány, előbbi a banki stabilitási kritériumoknak való megfelelés miatt korlátozta a hitelkiáramlást, miközben az adóalapul szolgáló mérlegfőösszeg növelése sem motiválja a külföldi anyavállalatokat - ez a hazai kkv-kat fenyegeti. Minderre csak ráerősített az árfolyamgát és a végtörlesztés. Az egyéb válságadókat az érintett szektorok - amennyiben tehetik - átterhelik a fogyasztókra, ha pedig nem képesek erre, akkor az a foglalkoztatási és bérezési döntéseikben nyilvánul meg. A gazdaságot fékező lépések ráadásul a kiengedett összegnek mindössze 70 százalékát (mintegy 360 milliárd forint) képesek visszahozni.

Vannak, akiknek 13-14 százalékos adóval nő a terhelésük

Az egykulcsos adó több országban ténylegesen nem is egykulcsos, mivel mindenütt van egy adómentes sáv - írja Erdős. A küszöb átléptével fokozatosan halad az effektív kulcs a hivatalos felé. Magyarországon ugyan nem volt nulla kulcs, ugyanakkor két tényező is alakított a tényleges értéken.

Egyrészt a bruttósítás lényegesen emelt rajta, így például a korábbi 17 százalék valójában 21,59 százalékos kulcsot jelentett. Másrészt a kis jövedelműek adóterhelését az adójáváírás enyhítette. Előbbit a kisjövedelműeknél vezeti ki a kormány, az utóbbit mindenkinél. A változás azoknak, akik de facto korábban nem fizettek szja-t, így is 13-14 százalékos adókivetéssel egyenértékű. Ha ehhez az inflációt és a nominálbér várható növelését is hozzávesszük, akkor ez drasztikus reálbércsökkenést jelent.

Az egykulcsos szja önmagában nem elég

A posztszocialista térségben a balti országok 1994-1995-ben, míg Szlovákiában 2004-ben vezették be az egykulcsos adót. Ezt követően a GDP gyors és tartós növekedése következett. Az északi országcsoportnál azonban ez az időszak egy helyreállítási periódussal esett egybe. A gazdaság teljesítménye 1994-ben (1990-hez képest) Észtországban 30,4, Lettországban 52,8, míg Litvániában 44 százalékkal esett vissza. (Magyarországon a rendszerváltást követő zuhanás 1993-ig tartott és "csak" 15 százalékos volt.)

Az 1990-es szintet a dinamikus növekedés ellenére is 2001-2005 között érték el. 2007-ben azonban a GDP újra hatalmasat esett vissza. Így 1990 és 2008 között a gazdasági növekedés Lettországban és Litvániában évi átlagban 1 százalék volt, míg az észteknél 2,3 százalék (Magyarországon 1,9 százalék).

Szlovákiában is látványos élénkülés követte az egykulcsos adórendszert, ebben elsősorban a gépkocsigyártásnak volt meghatározó szerepe. 2007-ben egy év alatt megduplázódott az ágazat kibocsátása, 2008-ban pedig világelső lett a gyártott gépkocsik számában a lakosság számához viszonyítva. A szlovák döntéshozók szerint van szerepe a felgyorsuló növekedésben az adóreformnak, azonban kiemelik emellett a fejlett infrastruktúrát és a rendelkezésre álló munkaerőállományt is - figyelmeztet Erdős.