Adózási szempontból Hollandiában dolgozik-e az a röntgenasszisztens, aki egy nemzetközi vizeken lévő gázfúrószigeten teljesít szolgálatot? − tette fel a kérdést az Európai Bíróságnak az amszterdami elsőfokú bíróság. A holland szabályok szerint kötelezően biztosított az a személy, aki Hollandián kívül végez munkát, ám állandó lakhelye és munkáltatójának székhelye egyaránt a királyságban van.
Ebben a felállásban a helyzet egyértelmű, hiszen a hollandiai cég Hollandiában élő munkavállalója alanya a társadalombiztosítási rendszernek. A röntgenasszisztens azonban gázfúrószigeti munkáját megtartva Spanyolországba tette át lakhelyét, s nem gondolta, hogy ez érdemben változtat státusán. A társadalombiztosítási rendszer azonban meglepetést okozott neki. Éveket élt Spanyolországban, amikor beteget jelentett, majd később munkaképtelenségi ellátást kért.
Meglepetésére a biztosítások kezeléséért felelős intézet elutasította kérését, arra hivatkozva, hogy elveszítette biztosítotti státusát, miután Spanyolországba költözött. Így egyebek mellett ellátás sem jár neki. A röntgenasszisztens a bírósághoz fordult, s az ügy végül a luxemburgi bíróságig jutott.
Az európai bíróság ítélete szerint azt kell első körben tisztázni, hová is tartozik adózási szempontból a gázfúrósziget: a nemzetközi tengerjogból az következik, hogy a parti állam a kontinentális talapzat felett annak felkutatása és természeti erőforrásainak kiaknázása céljából szuverén jogokat gyakorol, kizárólagos joghatósággal rendelkezik ezen mesterséges szigetek, berendezések és létesítmények felett. Ennek fényében az itt végzett munkát az uniós jog alkalmazásában az említett állam területén végzett munkának kell tekinteni. Vagyis technikailag a röntgenasszisztens Hollandiában dolgozott.
Ezt követően a bíróság azt vizsgálta meg, hogy a holland társadalombiztosításból ki lehet-e zárni egy munkavállalót csak azért, mert állandó lakhelye más tagállamban van. E tekintetben az egyes tagállamok egyéni szabályozást alakíthatnak ki − vagyis adott estben ki is zárhatók magánszemélyek a rendszerből −, ám a szabályozásnak összhangban kell lennie a közösségi irányelvekkel. Ez egyrészt azt jelenti, hogy önkényesen nem lehet kizárni olyan személyt a rendszerből, akinek az általános irányelvek szerint egyenlő jogokat kell biztosítani, másrészt a személyek szabad mozgását sem korlátozhatják.
Márpedig az uniós jog kifejezetten úgy rendelkezik, hogy egy tagállam területén alkalmazott munkavállaló az adott tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozik, "még abban az esetben is, ha egy másik tagállam területén rendelkezik lakóhellyel". Vagyis egyértelműen ellentétes az uniós joggal az az eljárás, hogy egy hollandiai munkavállalót megfosszanak biztosítotti státusától csak azért, mert nem Hollandiában lakik.
