A miniszterelnök által meghirdetett tíz pontban két újfajta adózási lehetőség is körvonalazódik. Azt már korábban megígérte Orbán Viktor, hogy az egyszerűsített vállalkozói adó (eva) helyett valami sokkal jobbat találnak ki.

Szova

Az egyik elképzelés szerint az évi nettó hatmillió forint alatti bevételt generáló cégek és egyéni vállalkozók tételes adózást választhatnak: a főállásúak havi fix 50 ezer, a mellékállásúak − valószínűleg a többes jogviszonyról lesz szó − 25 ezer forint adóval letudnak minden kötelezettséget. Költséget nem számolhatnak el, alanyi mentesség esetén áfát nem vonhatnak le − ez akkor lesz zökkenőmentes, ha a teljes kör alanyi áfamentes lesz, ehhez hatmillió forintra kell emelni az alanyi mentesség határát. Ez a megoldás annak lesz jó, akinek nincs sok bevétele, s jellemzően szolgáltatást nyújt, kozmetikus, fodrász, suszter, biciklijavító. Ez az adó lehet a szolgáltatók adója, a szova.

A fix adó akkor éri meg leginkább, ha a lehető legközelebb kerül a cég a hatmilliós határhoz. Itt a terhelés tíz százalék, míg például kétmillió forintnál már harminc − vagyis érdemes kiszámolni, biztos megéri-e az átállás. Persze az adóterhelés számításánál figyelemmel kell lenni a kötelezően befizetendő adó- és járulékterhekre is! Azt nem tudni, honnan jött az 50 ezer forint, de az alapja az is lehet, hogy a minimálbér után fizetendő összes járulék, illetve szociális hozzájárulási adóteher nagyjából 43 ezer forint, ugyanez a garantált bérminimumnál 49 ezer − mondta Hegedüs Sándor, az RSM DTM partnere. Vagyis elképzelhető, hogy ezt kerekítette fölfelé a kormány.

Kiva

A másik adó, nevezzük ezt kisvállalkozói adónak (kiva), nem ennyire egyszerű, a beszámolókészítéstől például biztosan nem szabadul meg a cég − mutatott rá Hegedüs. Ennél a verziónál minden után 16 százalékot kell fizetni − a korlát itt a maximum 25 alkalmazott. Az adóalapot néhány korrekciós tétellel bizonyára majd korrigálni kell, ez után meg kell állapítani a 16 százalék adót. Ugyanennyit kell fizetni a bérköltség után is. Ennek valószínűleg úgy lenne értelme, hogy a bérek után a munkáltatónak a 27 százalék szociális hozzájárulási adót nem kellene fizetnie − szakképzési, rehabilitációs hozzájárulást sem. Ezzel 11 százalékpontot nyer a cég. Ennek az lehet az értelme, hogy így a munkaadónak teljesen mindegy, milyen ágon juttat pénzt az alkalmazottnak. Eddig tudott spórolni, ha a cég költségei közt számolt el adott összeget, amit a munkavállalónak adott szürke bér formájában, de most mindegy lesz, mit csinál, a bérre szánt összeg ugyanis neki ugyanannyiba fog kerülni. Az más kérdés, hogy a munkavállalónak adóznia kell. Ezzel a lépéssel jelentősen csökken a cégek motivációja arra, hogy "okosban" fizessék az alkalmazottakat − a totálisan fekete ügyletek persze még mindig olcsóbbak maradnak.

Azért érdemes lesz minden társaságnak utánaszámolnia, mi is éri meg neki. Az alábbiakat kell ugyanis számba venni: a kiva esetében minden 16 százalék − osztalékadót is fizetni kell, csak az osztalék ehoterhétől mentesül. A társasági adó hat százalékponttal kisebb ennél, az alkalmazottak után viszont 11 százalékponttal kell kevesebbet fizetni. Azt is érdemes megnézni, nem vonatkozik-e az alkalmazottra adókedvezmény: ha csak a szociális hozzájárulási adó felét kell megfizetni utánuk, máris jobb a normál adózási forma − hozta fel példaként a kormány tíz pontjának más elemeit Hegedüs. Így egy takarítócég esetében nem lesz érdemes ezt választani, hisz ott a takarítók után várhatóan a teljes szociális hozzájárulási adó kedvezményként figyelembe vehető. Ha a cég legnagyobb költsége a drága munkaerő − például egy szoftverprogramozó társaságnál −, akkor nem kérdés, mi éri meg jobban. Azt is érdemes beütni a számológépbe, hogy az evásoknak megéri-e visszatérni, hiszen itt kell osztalékadót fizetni. Cége válogatja, de lehet olyan verzió is − ha nincs adóalapot csökkentő tétel −, hogy az eva még mindig olcsóbb.