Azon túlmenően, hogy brit, amerikai, német vagy spanyol újságolvasók dühöngenek honfitársaik offhsore ügyletein, a közelmúltban napvilágot látott, offshore leaks néven futó adatbázisnak ennél összetettebb jelentősége is van. (Az ügyről cikksorozatban fog beszámolni az Atlatszo.hu.) Az Oknyomozó Újságírók Nemzetközi Szervezete több mint egy éve kapta meg azt a hatalmas adatbázist, amelyet több, európai és amerikai újság munkatársai elemeztek és dolgoztak fel - részben.

A kérdés nem is az, hogy mekkora botrány kerekedik a listából, hány celebritás, hány fegyver-, lány- vagy műkereskedő lesz népszerűtlen hazájában, hányan kerülnek börtönbe. A hatóságok első körben vélhetően azokra a személyekre csapnak le, akik ügyes-bajos dolgait a sajtó elsőként mutatja meg. Ilyen a 2011-ben elhunyt német Günter Sachs, aki ha máshonnan nem, onnan lehet ismerős, hogy Brigit Bardot néhai férje, akinek szövevényes mutatványait a Süddeutsche Zeitung mutatta be.

Százezer közreműködő, sokezer milliárd dolláros számla

De mi lesz ezt követően? Az adóhatóság - és minden bizonnyal a nyomozó hatóságok - igyekeznek majd betekinteni az adatokba, hogy azokat ők is megfelelően használhassák. Az irdatlan adathalmaz felhasználhatósága egyelőre nem egyértelmű - pontosabban akkora mennyiségről van szó, amely feldolgozása is komoly munka. Érdemes tehát első körben visszafogottan kezelni a kérdést. Néhány éve a német adóhatóság is kapott, jóllehet csak egy cd-n elférő adatbázist a liechtensteini alapítványokba tolt német vagyonokról, majd az elemzést követően kiderült, javarészt elévült eseteket tartalmaz, vagyis a botrányt leszámítva nem nagyon lehetett felhasználni azokat.

Az effajta botrányok mindazonáltal egy dologra mindenképp jók: még inkább a problémára irányítják a figyelmet. És most brutális számokról van szó. Nemcsak arról, hogy az adatbázisban 122 ezer úgynevezett postafiók-cég szerepel, amelyek funkciója csupán annyi, hogy ezeken keresztül lehet ügyeket intézni. Nemcsak arról, hogy 130 ezer emberre derült fény, akik az ilyen ügyletekben közreműködtek - neves üzletkötők, ügyvédek, kapcsolati hálók kerültek nyilvánosságra.

Egy tanulmány szerint mindösszesen 21-32 ezer milliárd dollárra tehető az offshore helyszínekre szivárogtatott vagyon összértéke, s ez csak a pénzben tartott vagyon, vagyis ebben nincs benne a már megvásárolt ingatlan, yacht, osztriga és nő. Ennek a vagyonnak csak az adótartalma 280 milliárd dollárra tehető, vagyis ennyit sikerült az offshore helyszínekre menekített vagyonokkal megspórolni - más szemszögből ennyit buktak a költségvetések.

Láthatatlan pénzügyi világ

Az offshore-háttér felderítése azért különösen nehéz - mutatnak rá a téma kutatói - mert az első és alapvető kérdés a titoktartás. Egyes vélemények egyenesen a privátbankokat nevezik meg a pénzek vándoroltatásának fő mozgatóiként, hiszen ezekkel a bankokkal szívesen lépnek kapcsolatba az adóparadicsomok tulajdonképpeni jegybankjai. A privátbanki kapcsolat alapja pedig - teljesen függetlenül az offshore-ügyletektől - a bizalom és a titoktartás.

Ennek révén a látható pénzügyi világ mögött egy láthatatlan is húzódik. Ezt sokkal komolyabb erők tartják össze és védik, mint az a faékegyszerűségű érdek, hogy valaki nem szeretne sok adót fizetni. A magas adót kivető országokból pénzt eltüntető üzletemberek mellett ugyanis itt talál menedéket a nem tisztességes forrásból vagyont szerző is, összességében pedig akkora mennyiségű pénzügyi háttérről, annyi érintettről és érdekelt személyről van szó, ami nagyon komoly erőt jelent.

Politikai keménykedés

Ami a politikát illeti, az államok egyrészt egyre komolyabban próbálnak fellépni, hiszen durván sérti saját költségvetésüket az elfolyó vagyon. Ennek része az általános fellépés - adójogi szabályokkal próbálják hátrányosan megkülönböztetni az offshore státuszú cégeket -, de valamelyest ide sorolhatók a bárhonnan származó pénzek nem nyilvános elhelyezésének firtatása. Utóbbira példa az Egyesült Államok hadjárata Svájc ellen. Az USA-ból induló, az ügyféladatok kiadását célzó intézkedéssorozat után az unió is keményen fel akar lépni a svájci titoktartás ellen. Itt nem offshore pénzekről van szó - vagy nem csak azokról - hanem a pénzmozgások követéséről, de összességében ugyanaz a lényeg, az ügyfelek sehol se tudjanak elbújni.

Ugyanakkor az államok sem tekinthetők az apokalipszis angyalainak, vagyis adott esetben legalább annyira érdekeltek a struktúrák fenntartásában, mint azok felszámolásában. Erre kiváló példa a francia kormány volt minisztere, aki komoly botrányba keveredett a közelmúltban offshore ügyletei miatt.