Minden hatóság, bíróság, nyomozati szerv tisztában van azzal, kik miért és hogyan gyártják az úgynevezett cégtemetőket, de a jogszabályok pillanatnyi állása szerint senki nem tud tenni semmit: sem a cégbíróság, sem a Nemzeti Adó- és Vámhivatal, sem pedig a rendőrség. Annak ellenére, hogy név szerint ismertek a legtöbb bedöntött céget birtokló magánszemélyek − akad, akinek több mint 250, többségében felszámolás alatt álló cég van az érdekeltségében − és azok a települések, ahol papíron ezek a társaságok működnek, arról nem tudnak beszámolni a hatóságok, hogy kit tudtak felelősségre vonni.

A probléma hátterében egyértelműen a rossz szabályozás áll − mondták lapunknak név nélkül nyilatkozó szakértők. Abban azonban már eltérőek a vélemények, hogy a változtatás érdekében milyen szabályokat kellene megváltoztatni.

Kapcsolódó

Klasszikus példája a rossz szabálynak az a kezdeményezés, amely eltiltja a notórius cégbedöntőket attól, hogy vállalkozást működtessenek. Az elképzelés díjazandó, ám eddig egyetlen ilyen embert sem sikerült felkutatni. A probléma többrétű. Egyrészt a gazdasági társaságokról szóló törvény szerint a cégalapítónak nyilatkoznia kell, jogosult-e adott ügyek intézésére. A cégbíróság azonban nem vonhatja kétségbe senki állítását − ezt a jóhiszemű cégalapítók teljes joggal kérnék ki maguknak −, vagyis az elutasításhoz az kellene, hogy a cégbedöntők bevallják, hogy azok.

Lapunk információi szerint az Orbán-kormány több forrásból is kapott tanácsokat, illetve megoldási javaslatokat, amelyekkel be lehetne foltozni ezeket a réseket a szabályozásban, s amelyek révén megszüntethető volna az ilyen egyszerű és kártékony csalás. Az azonban csak ősszel, az egyes törvények benyújtásával derül ki, mit fogadott meg ezekből a kormány.

A bíróság csak akkor tehetne lépéseket, ha tömegével feljelentenék az adott magánszemélyt. Erre azonban a gyakorlatban roppant csekély az esély. Eleve csak az léphet fel az ilyen magánszemélyek ellen, aki maga is érintett − praktikusan a hitelező. Könnyű belátni, hogy miközben épp fut a pénze után, nem fog még polgári peres eljárást is indítani − a megtérülés esélye nélkül. Arról nem beszélve, hogy ha egy hitelező jelentős összegtől esik el, ő maga is a tönk szélére kerülhet, s ellene is indulhat egy hasonló eljárás.

Nem biztos, hogy az lenne a jó megoldás, ha automatikusan "kirostálódnának" a rendszerből a felszámolással összefüggésbe hozható magánszemélyek − véli egy, a területen jártas szakértő. Ez érthető, hiszen a pórul járt hitelezők jóhiszeműen is felszámolási eljárásba keveredhetnek, őket pedig értelmetlen eltiltatni. A megoldás nem a cégjog módosítása, hanem a hatósági ellenőrzés lehet.

Vagy mégsem. A hatályos szabályok szerint az adóhatóság sem sokat tehet − azt leszámítva, hogy évekig pereskedhet. Maga az az aktus ugyanis teljesen szabályos, ahogy a cégek a cégtemetőbe kerülnek − egyszerű tulajdonoscseréről van szó. Az egyetlen, amit tenni lehetne, hogy arra hivatkozik a hatóság: a felek rosszhiszemű joggyakorlást folytattak. Annak ellenére azonban, hogy ez a tényállás fellelhető a jogszabályban, hatvankét éve, amióta a Polgári törvénykönyv létezik, senkit sem ítéltek el ilyen címen − érzékeltette forrásunk a törvényi rést.