A magyar édesanyák foglalkoztatása volt tavaly a legalacsonyabb az európai OECD-tagországok között - állapítja meg a szervezet legújabb, Doing Better For Families című, a családok jólétéről szóló tanulmánykötetében. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) történetében először közöl a témában átfogó tanulmányt, melyben egy rövid fejezet a magyar tapasztalatokkal foglalkozik.

A kutatás többek között arra kereste a választ, hogy a tagországok családtámogatási rendszerei közül melyek lehetnek eredményesek, nőttek-e az elmúlt évtizedekben a családokra költött állami források, s azt is vizsgálták, hogy a nők foglalkoztatása milyen hatással van a gyermekvállalási kedvre, illetve a gyermkeszegénységre. Emellett vizsgálták, milyen eszközökkel csökkenthető a gyermekszegénység, különös tekintettel a gyermekeiket egyedül nevelő szülők helyzetére.

A tanulmány szerint az OECD tagállamaiban átlagosan 1,7 a termékenységi ráta, vagyis ennyi gyermek jut egy nőre. Ez a szám az elmúlt három évtized alatt 2,2-ről zuhant erre a szintre. Magyarország esetében azonban még a jelenlegi nemzetközi átlagnál is alacsonyabb ez a mutató: a termékenységi rátánk 1,33, ami a tagállamok között a harmadik legalacsonyabbnak számít.

Az alacsony termékenység "kéz a kézben jár" a nők alacsony foglalkoztatásával, amely 2010-ben nálunk 50 százalék körül mozgott. A tanulmány ugyanakkor azt is kiemeli a hvg.hu szerint, hogy Magyarországon az átlagosnál (a tagállamok esetében 2,2 százalék) többet, egy 2007-es adat szerint a GDP 3,3 százalékát fordítanak a családok támogatására.

Hangsúlyozzák ugyanakkor azt is, hogy ennek az összegnek csak egyharmada szolgál forrásul a gyermekfelügyelet különböző formáinak (például bölcsődék, óvodák) biztosítására, létrehozására - míg az 1,7-es termékenységi rátával bíró tagállamokban jóval magasabb, 43 százalék.

A Fidesz-kormány által bevezetett családi adókedvezménnyel kapcsolatban az OECD megjegyzi: pozitív hatással lehet a gyermekvállalásra, de a tapasztalatok szerint az anyagi támogatásnál hatékonyabb eszköz a gyermekfelügyelet biztosítása, amennyiben a több gyermek születése a cél.

A kutatás készítői hangsúlyozzák, hogy a gyermekvállalás ösztönzésében, a családok elszegényedésének megállításában azok a rendszerek lehetnek sikeresek, amelyek egyszerre támogatják a szülővé válást és a gyermek melletti munkavégzést is.

Az OECD emellett kitér arra is, hogy 2025-30-ra valószínűleg nő az egyszemélyes háztartások, a gyermektelen párok és az elvált szülők száma majd - utóbbit 22-29 százalékra becsülik a mai 15 százalékos átlaggal szemben.  A gyermeküket egyedül nevelők, s a gyermekes családok pedig sokkal inkább ki vannak téve az elszegényedésnek, mint a korábbi évtizedekben. A gyermekszegénységgel kapcsolatban pedig az derül ki a tanulmányból, hogy azokban az országokban alacsonyabb általában a gyermekszegénység, ahol magas a nők foglalkoztatásának aránya, vagyis a gyermekek mellett is el tudnak helyezkedni az anyukák.

A tanulmány készítői ezért összefoglalójukban azt emelik ki a hvg.hu szerint, hogy segíteni kell a családokat abban, hogy a gyermekekről való gondoskodást és a munkavégzést kombinálhassák. A férfiakat ösztönözni kell arra, hogy nagyobb részt vállaljanak a házimunkából, s emellett olyan, a gyermekek ellátását biztosító intézményrendszert kell létrehozni, amely különösen ügyel a szegény családokban élő gyerekekre.

A szervezet szerint a leghatékonyabb családtámogatási rendszerek az északi országokban, Nagy-Britanniában és Franciaországban vannak - legalábbis a jelenlegi tények ismeretében ezek tűnnek a leghatékonyabbnak a gyermek- és munkavállalás támogatásában.