Január elsejétől jelentősen megnőtt az ügyvezetői posztot betöltő nyugdíjasok száma az országban. A változást nem biztos, hogy minden esetben a tettvágy motiválja, szerepet játszhatott ebben a társas vállalkozók adó- és járulékfizetési kötelezettségének módosulása is. Idén ugyanis már társas vállalkozónak minősül az olyan természetes személy tag is, aki a betéti társaság, a közkereseti társaság és a korlátolt felelősségű társaság ügyvezetését nem munkaviszony, hanem például megbízási jogviszony alapján látja el, akár javadalmazás nélkül is. Tavaly még nem kellett ezen "vélelmezett jövedelem" után járulékot fizetni. A változás tehát azt a magánszemélyt érintette, aki társas vállalkozás tagja és ügyvezetője is egyben.

A törvénymódosítás új járulékalap-minimumot (alsó határ) határozott meg számukra, melynek értelmében a magánszemélyt terhelő nyugdíjjárulék alapja havonta legalább a minimálbér, az egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulék alapja havonta legalább a minimálbér másfélszerese. A foglalkoztatót terhelő szociális hozzájárulási adó alapja pedig havonta legalább a minimálbér 1,125-szerese. Többes jogviszony esetén a járulékfizetési alsó határt bizonyos esetekben nem kell figyelembe venni, illetve a járulékfizetési alsó határ csak egy jogviszonyban áll fenn. A többes jogviszony elbírálásánál a tagi ügyvezetői jogviszonyt, az egyidejűleg más foglalkoztatónál fennálló munka- vagy egyéb jogviszonyt, illetve a személyes közreműködéssel járó tagsági jogviszonyokat kell figyelembe venni.

Az érintettek a legkülönbözőbb módokon próbáltak megoldást találni arra, hogy járulékfizetési kötelezettségüket optimalizálják. Van, aki fizet, mint a katonatiszt, de volt, aki visszahívatta magát mint ügyvezetőt, volt, aki bejelentkezett − ha sikerült − az adóhatósághoz és volt, aki más ügyvezetőt nevezett ki maga helyett − lehetőség szerint olyan embert, aki után nem kell járulékot fizetni és/vagy akiben teljes mértékben megbízik mint tulajdonos. Ezen utóbbi megoldások során kerültek elő a már említett saját jogú vagy özvegyi nyugdíjas nagymamák és nagypapák mint felelős ügyvezetők, akik a rájuk irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt már elérték, így kiegészítő tevékenységet folytatónak minősülnek, emiatt nem vonatkozik rájuk a fenti járulékfizetési kötelezettség (egészségügyi szolgáltatási járulékot viszont fizetni kell utánuk).

A társas vállalkozások járulékfizetési kötelezettségét nemzetközi szerződés szabályai is befolyásolhatják. Ha például a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló uniós rendelet alapján a társas vállalkozó más uniós ország társadalombiztosítási rendszerébe tartozik, akkor Magyarországon nem merül fel járulékfizetési kötelezettség, ugyanakkor ennek igazolására és egyéb adminisztrációs feladatokra szükség lehet.

Több probléma merült fel olyan külföldiek esetében, akikre nemzetközi egyezmény hiányában az általános szabályok irányadóak. Nincs könnyű helyzetben az a külföldi magánszemély, aki szeretne megfelelni a jogszabályi előírásoknak és bejelentkezne, hogy fizesse a járulékot. Jelesül ekkor a 22-es csapdájába kerül, és csak a hatóságok jóindulatán múlik a bejelentkezése. A taj-kártya-kérelemhez ugyanis igazolni kell, hogy az adóhatóság felé bejelentette, hogy a törvény szerint biztosított. A bejelentés formanyomtatványát ugyanakkor addig nem lehet elektronikusan beküldeni, amíg az ember ki nem tölti a taj-szám mezőjét... Volt olyan eset is, amikor a hatóság munkavállalási engedélyt kért attól a nem EU-állampolgár külfölditől, aki vezető tisztségviselőként évi egy-két alkalommal jelenik meg a külföldi részesedéssel rendelkező társasága taggyűlésén. Vitára ad okot az is, hogy mikor kell a járulékszámítás alapjául a minimálbér helyett a garantált bérminimumot venni. Összességében − az új szabályokat még mindannyiunknak tanulnunk kell.