Margrethe Vestager versenypolitikáért felelős biztos kijelentette: Magyarország teljességgel jogosult arra, hogy az élelmiszerlánc-felügyeleti tevékenységeivel járó költségeket finanszírozza, illetve az egészségügyi rendszere finanszírozása érdekében adót vessen ki a dohánytermékekre. Mindazonáltal Magyarországnak biztosítania kell, hogy valamennyi vállalkozás egyenlő elbánásban részesül, és a hozzájárulások beszedése megkülönböztetésmentes alapon történik.

A bizottság 2015 júliusában részletes vizsgálatot indított a szóban forgó két intézkedés vonatkozásában, és felkérte Magyarországot, hogy függessze fel a progresszív díjmérték alkalmazását mindaddig, amíg a testület elvégzi állami támogatási értékelését. Miután Magyarország mindkét adónem behajtását felfüggesztette és a felfüggesztés óta egyetlen piaci szereplőnek sem kellett megfizetnie a 2015-ös évre vonatkozó díjat vagy adót, állami támogatás tényleges odaítélésére nem került sor az intézkedések keretében, ezért visszafizettetésre nincs szükség - áll a testület közleményében.

Jóllehet az árbevételen alapuló díjak vagy adók önmagukban nem vetnek fel állami támogatással kapcsolatos aggályokat, az EB megítélése szerint a progresszív díjszerkezet szelektív előnyöket biztosít az alacsonyabb adókulcs alá tartozó (vagyis alacsonyabb árbevételt elérő) vállalkozásoknak.

Nem tudta a kormány bizonyítani

Az EB szerint Magyarország nem tudta bizonyítani, hogy a progresszív szerkezet létjogosultságát akár az egészségügyi vizsgálatok költségeinek fedezésére szolgáló élelmiszerlánc-felügyeleti díj célkitűzései, akár a dohányipari vállalkozásokra kivetett adók egészségügyi vonatkozású célkitűzései indokolták volna. Az viszont, hogy a hozzájárulás egy (egykulcsos) arányos rendszeren keresztül összekapcsolódik az árbevétellel, már figyelembe veszi az ellenőrzött kiskereskedelmi szereplő - vagy a dohányipari vállalkozás - méretét.

A brüsszeli testület nem vonja kétségbe Magyarország azzal kapcsolatos jogát, hogy az adószintjeit maga döntse el, sem pedig a különböző adók és illetékek célkitűzéseit, de az adórendszernek összhangban kell lennie az uniós joggal - ideértve az állami támogatási szabályokat -, és az nem részesíthet indokolatlan előnyben egy adott vállalkozástípust, például az alacsony árbevételű vállalkozásokat.

Mi a baj az élelmiszerlánc-felügyeleti díjjal?

Mint ismert az élelmiszerlánc-felügyeleti díj a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) tevékenységének fedezésére szolgál. Valamennyi élelmiszerlánc-szereplő (az éves árbevétel 0,1 százalékának megfelelő) átalánydíjat fizetett 2014-ben, majd 2015-ben progresszív díjszerkezetet vezettek be az úgynevezett napi fogyasztási cikkeket (például az élelmiszer, a kozmetikai cikkek, a gyógyszerek vagy a háztartási tisztítószerek) árusító üzletek esetében, amelynek mértéke 0-0,1 százalék az alacsony, legfeljebb 50 milliárd forint árbevételű üzletek és 6 százalék a magas, 300 milliárd forintot meghaladó árbevételű üzletek esetében.

A bizottság megállapította, hogy az élelmiszerlánc-felügyeleti díj kedvezett bizonyos üzleti modelleknek is: a franchise-átvevőknek az egyéni árbevétel alapján, míg az integrált kiskereskedelmi vállalkozásoknak a teljes forgalmuk után - ami magasabb, mivel több üzlet árbevételét foglalja magában - kellett adót fizetniük.

Az EB szerint Magyarország nem szolgáltatott bizonyítékot arra nézve, hogy a progresszív díjszerkezet a Nébih által az érintett üzletek felügyelete kapcsán viselt költségekben mutatkozó hasonló progresszív sémának felel meg. Valójában semmi sem bizonyítja a bizottság szerint, hogy a 6 százalékos díjmérték alá tartozó nagyobb üzletek felügyeletével járó költségek 60-szor magasabbak lennének, mint a 0,1 százalékos díjmérték alá tartozó kisebb üzletek felügyelete kapcsán viselt költségek. Magyarország ezért nem bizonyította meggyőzően, hogy a felügyeleti díj logikája indokolná a progresszív díjszerkezetet - indokolta a testület a döntését.

A brüsszeli testület ugyanakkor megjegyzi, hogy 2015 novemberében a Magyar Országgyűlés eltörölte a progresszív díjszerkezetet, és újra bevezette a valamennyi élelmiszerlánc-szereplőre egységesen alkalmazandó 0,1 százalékos átalánydíjat, amely 2015. december 27-én lépett hatályba. E rendelkezések bevezetése eloszlatta a bizottság állami támogatással kapcsolatos aggályait - áll a közleményben.

Mi volt a helyzet a dohánytermékeket terhelő adóval?

A magyar kormány 2015. február 1-jén egy "egészségügyi hozzájárulásnak" nevezett adót vetett ki a dohánytermékek Magyarországon történő előállításából és kereskedelméből származó éves árbevételre, amelyet az adóraktárak engedélyesei, valamint a dohánytermékek importőrei vagy bejegyzett kereskedői esetében kellett alkalmazni.

Az adómérték itt is progresszív volt, az alacsony legfeljebb 30 milliárd forint árbevétellel rendelkező vállalkozásoknak az árbevétel 0,2 százalékának, míg a magasabb, 60 milliárd forintot meghaladó árbevétellel rendelkező vállalkozásoknak az árbevétel 4,5 százalékának megfelelő összegű adót kellett fizetni.

Magyarország ez esetben sem támasztotta alá bizonyítékokkal, hogy a dohánytermékek egészségügyre gyakorolt hatása arányosan növekszik az e termékeket értékesítő vállalkozások árbevételével, vagy hogy a valamely gyártó által értékesített első doboz cigaretta egészségre gyakorolt hatása nagyobb, mint az ugyanazon gyártó által értékesített utolsó doboz cigarettáé. Ezek alapján az EB megállapította, hogy a progresszív díjmérték a jellegénél fogva nem indokolt, és az adórendszer általános szerkezete nem összeegyeztethető a belső piaccal.

Emellett az EB azt sem tartotta összeegyeztethetőnek azzal az egészségügyi vonatkozású célkitűzéssel, amelyet Magyarország a hozzájárulás bevezetésével kívánt elérni, hogy az a vállalkozás, amelyik bizonyos támogatható beruházásokat hajt végre, legfeljebb 80 százalékkal csökkentheti a jogszabályból fakadó kötelezettségét, miután erre csak egyes vállalkozásoknak van módjuk. Az olyan beruházások, amelyek a jellegüknél fogva a dohányipari vállalkozások termelésének és kereskedelmi kapacitásának növelésére irányulnak, valójában nem csökkentik az egészségkárosodást (ami az egészségügyi hozzájárulás kifejezett célja lenne), hanem éppen növelik - áll az indoklásban.