A jelenleg hatályos szabályozás szerint ha az adózó a végrehajtható okiraton (lásd keretes írásunkat), így például saját bevallásán vagy az adófizetési kötelezettséget megállapító jogerős hatósági határozaton alapuló adótartozását vagy adók módjára behajtandó köztartozását határidőben nem fizeti meg, az adóhatóság felszólíthatja a tartozás megfizetésére - közölte érdeklődésünkre a Nemzeti Adó- és Vámhivatal.

Amennyiben ez a felhívás eredménytelen lenne, úgy megindítják a végrehajtást. Rossz hír, hogy a tartozás végrehajthatóságához külön intézkedésre, például az okirat záradékolására vagy végrehajtási lap kiállítására nincs szükség, ráadásul fizetési felhívás sem kötelező.

Az adóvégrehajtás - ellentétben az önálló bírósági végrehajtók által lefolytatott bírósági végrehajtási eljárással - az első végrehajtási cselekménnyel indul. Ez a pénzintézeteknél számlával rendelkező adósok esetében általában a számlára kibocsátott inkasszó, melynek alapján a pénzintézet 35 napon belül köteles az adótartozást az adóhatóságnak átutalni. Ha a pénzintézet - bár a fedezet rendelkezésre állt - e kötelezettségének nem tesz eleget, az adóhatóság az átutalni elmulasztott összeg erejéig kötelezi az adótartozás megfizetésére.

Fontos tudni, hogy a végrehajtás eredményessége érdekében adóhatóság az inkasszó kibocsátásáról - azzal egyidejűleg - kizárólag akkor értesíti a nem adós számlatulajdonost, ha az inkasszóval érintett számla több számlatulajdonos tulajdonában áll - az adós tehát ilyen értesítést nem a NAV-tól, hanem csak a pénzintézettől kap. A jogszabályok szerint azonban az inkasszó teljesítéséről, részteljesítéséről, valamint sorba állításáról a számlavezető is csak a teljesítéssel vagy a sorba állítással egyidejűleg értesítheti az adóst, azaz korábban e tényekről tájékoztatást a számlavezető pénzintézet sem adhat.

Ha az adósnak a bankszámláján rendelkezésére álló összeg nem fedezi az adótatozást, az adóhivatal egyéb vagyontárgyait - a tartozás összegétől függően akár a teljes vagyont - is végrehajtás alá vonja - írta a NAV, így tehát jövedelem-letiltásra, ingó- és ingatlan-végrehajtásra is sor kerülhet.

Amihez nem nyúlhatnak

A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény - amelyet ellenkező rendelkezés hiányban az adóvégrehajtók is alkalmaznak - bizonyos, tételesen meghatározott jövedelmeket, ingóságokat mentesít a végrehajtás alól: ilyen az anyasági támogatás, a rokkantsági járadék vagy a fogyatékossági támogatás. Nem vonható végrehajtás alá például olyan eszköz sem, amely nélkül az adós foglalkozásának (hivatásának) gyakorlása lehetetlenné válik, tehát bizonyos a szerszámokhoz, műszerekhez nem nyúlhat az adóhivatal, de ugyancsak szükséges az adósnál hagyni a szükséges ruházati cikkeket, ágyneműket, bútorokat, fűtő-, világító eszközöket. Az ingatlanvagyont csak akkor foglalhatja le a NAV, ha az adótartozás összege meghaladja az 500 ezer forintot.

Inkasszónál a végrehajtásnak egyetlen korlátja van: nevezetesen hogy - kizárólag a természetes személyek esetén - az adóst megillető összegnek mentes az a része, amely megfelel az öregségi nyugdíj legalacsonyabb összegének, azaz jelenleg 28,5 ezer forintnak. E limt négyszerese feletti összeg korlátozás nélkül végrehajtás alá vonható, az e közötti résznek pedig az 50 százaléka. Eáadásul e sávos mentesség az egyéni és a társas vállalkozásokat nem illeti meg, náluk a pénzforgalmi szolgáltatónál kezelt, adóst megillető teljes pénzösszeg végrehajtás alá vonható.