A magán-nyugdíjpénztári megtakarítások elkótyavetyélésével - de legalábbis nem eredeti célú felhasználásával - nagyjából 2900 milliárd forint hullott ki az öngondoskodás gerincét képező vagyontömegből. Ezt az összeget sokféleképpen lehet plasztikusabbá tenni, ez például a GDP tíz százalékát teszi ki. Persze sokkal közelebb ez sem visz ahhoz, mekkora részt tesz ki a nyugdíjcélú pénzek, vagyonok körében.

Mindösszesen nagyjából 4200 milliárd forintról lehet beszélni a nyugdíjköltéssel és vagyonnal kapcsolatban 2012-ben, ebben a járulékbevételek mellett az egyéni megtakarítások is szerepelnek, vagyis évente befolyó és kimenő pénzek, s felhalmozott vagyonlemek egyaránt. Ehhez képest irreálisan soknak tűnik az 1997-es tb reform óta a magánpénztárakba felhalmozott vagyon, hiszen az a 2012-ben a nyugdíj fogalmával összefüggésbe hozható pénz és érték mintegy hetven százaléka.

Évente 2700 milliárd jön és megy

Ennél is jelentősebb azonban a kiesés, ha a nyugdíjpénzek szerkezetét is figyelembe vesszük. A 4200 milliárd forintból nagyjából kétezret tesz ki a munkáltatók által fizetendő szociális hozzájárulás adó - leánykori nevén a munkaadói tb-járulék - nyugdíjkasszát illető része. Ez persze jövőre nem is a nyugdíjkassza, hanem a központi költségvetés bevétele lesz, ám ennek ellenére nyugdíjcélú kiadások finanszírozására megy majd el. Az egyéni járulékfizetésből 2012-ben nagyjából 700 milliárd forint befizetése várható.

Vagyis összesen 2700 milliárd forintot tesz ki az évente befizetendő és kifizetendő járulék - vagy adó. Ehhez a pénzhez a magánszemélyeknek valójában semmi köze sincs, s a következő években, ha az állam valóban egy bevétel és nem kiadásalapú nyugdíjrendszerre áll át, még kevesebb lesz.

Pénztárak egyelőre

Ehhez képest 1500 milliárd forintra tehető az a vagyon, amit a magánszemélyek pluszban megtakarítottak nyugdíj célra. Ebbe a körbe tartozik az önkéntes pénztári befizetés - annak ellenére, hogy elvileg tíz év elteltével akár nem nyugdíjcélra is felhasználható a megtakarítás, ezt nyugdíjcélúnak tekinthető -, a megmaradt magán-nyugdíjpénztári vagyon és a nyugdíj-előtakarékossági számlákon gyűlő befizetések.

Ebből a legnagyobb részt az önkéntes pénztári vagyon teszi ki, ez 2011 második negyedévének végén 861 milliárd forint volt. A magánpénztáraknál maradók 244 milliárd forint vagyonnal rendelkeznek, vagyis a pénztárakban valamivel több mint 1100 milliárd forint van. Egyelőre nagy kérdés, milyen lesz a pénztárak teljesítménye, mennyire lesz prosperáló ez a megtakarítási forma.

Nyesz évtizedeken át

A nyugdíj-előtakarékossági számlákon a rendszer bevezetése óta nagyságrendileg 400 milliárd forint gyűlt össze, ami azt jelenti, hogy ennek a formának az éves bővülése nagyon messze van a százmilliárd forinttól. Ez mint az öngondoskodás szerves része, mint az állami pillér kiegészítése igencsak vékony. Ilyen intenzitás mellett több mint negyven évig tartana összespórolni az elvont magánpénztári vagyont.

Az összehasonlításnak önmagában persze sok értelme nincs, ám azt jól mutatja, mennyire messze áll a lakosság pillanatnyi megtakarítási hajlandósága attól, ami ahhoz kellene, hogy az egy év alatt felszívódott nyugdíjvagyont pótolni lehessen. Arról nem is szólva, hogy ehhez képest is mennyivel több kellene ahhoz, hogy az állami nyugdíjat saját forrással is ki lehessen pótolni. Azt is lehetne állítani, hogy a lakosság az elmúlt évtizedekben valójában csak kényszerből vagy komoly kedvezmények hatására volt hajlandó részt venni az öngondoskodásban.