A Napi Gazdaság hétfői Makrogazdaság oldalának cikke

2011 a nagy gazdaságpolitikai kudarcok éveként fog bevonulni a magyar gazdaságtörténetbe. A 2010-es választásokat követően elindított gazdaságpolitikai fordulat azt eredményezte, hogy az ország visszasüllyedt a befektetésre nem ajánlott kategóriába, ahonnan a rendszerváltáskor elindult a felemelkedés útján. Az úgynevezett "unortodox" módszerek és intézkedések egyértelműen hibásnak bizonyultak. A kudarcban kulcsszerepe volt az adórendszer hibás koncepciójú és rosszul időzített átalakításának, s az e miatt keletkező költségvetési lyuk befoltozására hozott bizalomromboló intézkedéseknek (ágazati különadók, hosszú távú megtakarítások felélése, visszamenőleges hatályú intézkedések).

Negatív spirálban az ország

A különböző kormányprogramokban (többször módosított költségvetések, konvergenciaprogramok, a Széll Kálmán-terv stb.) meghirdetett makrogazdasági célok egyike sem teljesült (1. táblázat), és ami súlyosabb, hogy teljesülésükre az Orbán-kormány által eddig követett irányvonal folytatódása esetén nincs is remény.

1. táblázat
A gazdaságpolitikai célok és teljesülésük 2011-ben és a kilátások
(százalék)

Forrás: (1) NGM; (2) MNB Jelentés az infláció alakulásáról 2011 december.

A növekedés dinamizálódása elmaradt, rövid távon újból a recesszió fenyeget, hosszabb távra előretekintve pedig a potenciális növekedés 1 százalék közelébe süllyedése jelzi, hogy ha nem történik változás, akkor nincs esély a felzárkózásra. Az inflációs nyomás várhatóan nő a gyenge belső kereslet ellenére, mert a forint árfolyama tartósan gyenge, ami előbb-utóbb begyűrűzik az árakba. Az államháztartási hiány 2011-ben valójában meghaladta a GDP 6 százalékát, a 3 százalék alatti hiánycélt csak egyszeri bevételekkel sikerült teljesíteni. A költségvetési változtatások elhibázott szerkezete miatt, a 2011-ben bekövetkezett nagy mértékű lazítás (adókiengedés) ellenére sem sikerült beindítani a növekedést. A tartósan alacsony hiányhoz jelentős mértékű kiigazításra van szükség.

A növekedés és a költségvetési kiigazítás között negatív spirál alakult ki: a tervezettnél alacsonyabb növekedés meghiúsítja a hiánycélt, a hiánycél eléréséhez szükséges kiigazítás visszavesz a növekedésből és mindez meghiúsítja a foglalkoztatás dinamikus növelésére vonatkozó cél elérését. A folyó fizetési mérleg növekvő többlete, és a külső finanszírozási képesség erősödése a gyengülő gazdasági teljesítményt, a beruházások hiányát és a lakossági fogyasztás esését tükrözi.

A magyar országkockázatot jellemző mutatók meredek emelkedése jelzi, hogy a piacok szigorúan árazzák az ország kilátásainak romlását (2. táblázat).

2. táblázat
A kockázati mutatók alakulása 2010 április-2012 január

Forrás: MNB, ÁKK adatbázisai. A táblázatban a jelzett időszakokra vonatkozó átlagokat szerepeltettem.

A leghangosabban hirdetett cél sem teljesült

A kormány 2010 őszétől leghangosabban hirdetett célja, az államadósság, illetve annak GDP-hez viszonyított arányának (adósságráta) a jelentős mérséklése volt. Nos, ezek a célok 2011-ben annak ellenére sem teljesültek, hogy a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alaphoz került állampapírok (1352,4 milliárd forintban denominált és 7,4 millió eurónyi deviza állampapír) bevonása jelentős mértékű adósságcsökkenést eredményezett. Ezt ugyanis ellensúlyozta a forint gyengülése miatti devizaadósság-növekmény. Az állam konszolidált adóssága 2011-ben nominálisan és a GDP-hez viszonyítva is nőtt. Előre tekintve, az alkotmányba foglalt adósságráta-csökkentési követelmény megsértésének sem elhanyagolható a kockázata, mert a lanyhuló növekedés, a növekvő állampapírhozamok és a gyenge forintárfolyam együttese felfelé irányuló adósságspirál kibontakozását eredményezheti.

Mindez arra utal, hogy az ország tévútra került, ami a fejlett országoktól és az Európai Uniótól való leszakadás útja, annak ellenére (és nem azért!), hogy az európai integráció gazdasága éppen gyengélkedik. A finanszírozási feltételek romlásának szorításában, 2012 elején megint az IMF-től remélt hitelmegállapodás látszik a nehéz helyzetből való kitörés zálogának. A kormány elismerte, hogy az országnak elengedhetetlenül szüksége van az IMF-fel való hitelmegállapodás nyújtotta "biztosításra", amely "védőhálót" jelentene arra az esetre, ha az euróövezet gondjai miatt romlana a piaci hozzáférésünk.

Ennél azonban többről van szó. A jelenlegi helyzetben a magyar államadósság finanszírozása csak annyira magas hozamokkal biztosítható (forint és deviza denominációban egyaránt), hogy azok mellett már igen veszélyes és nehéz tartósan kielégíteni az államháztartás finanszírozási igényét. (Hasonló helyzet alakult ki az olasz államadósság-piacon, amikor a hosszú kötvények hozamai átlépték a piac által fenntarthatósági küszöbként értékelt 7 százalékot.) Amíg nem normalizálódik a helyzet az IMF hitelre átmenetileg forrásként is szükség lehet, ha már kimerülnek majd a magán-nyugdíjpénztári vagyonból származó tartalékok.

Déjà vu a monetáris politikában

A Magyar Nemzeti Bank (MNB) monetáris politikusainak - legalábbis, azoknak, akik már 2011 elején is tagjai voltak a monetáris tanácsnak - "déjà vu" érzésük lehet, mert most is, akárcsak egy évvel ezelőtt, a monetáris politikára hárul a feladat, hogy "tartsa a frontot".

Egy évvel ezelőtt a kormány kiigazító csomagjára várt mindenki. A monetáris tanács kamatemeléssel és az inflációs jelentésben adott értékeléssel próbálta meg fékezni a romló várakozásokat. A Széll Kálmán-terv kicsit késve ugyan, de korrekciós csomagként március elejére megérkezett, és ez akkor valamelyest megnyugtatta a 2010 végén elfogadott - de fenntarthatatlan fiskális irányt mutató - költségvetést követő feldúlt kedélyeket. Most az IMF-el kötendő hitelmegállapodásban reménykedik mindenki a "túlélés" (az országcsőd) elkerülése érdekében.

Közben az MNB - megint a végsőkig kivárva - elindította a kamatemelési ciklusát, hogy addig is fékezze az árfolyamra összpontosuló erősödő nyomást, amíg a kormány el nem határozza magát. Most azonban nehezebb lesz megnyugtatni a piacokat, mert az értékelésekből és az előrejelzésekből látszik, hogy nem egy újabb költségvetés-kiigazítási problémáról van szó, hanem a lefelé vivő "rosszabb növekedés és újabb költségvetési kiigazítás" spirálból kell kitörni, ami szükséges feltétele annak is, hogy az adósságráta mérséklődjön.

Meggyőző gazdaságpolitikai fordulatra van szükség. A koherens koncepcionális változásra egyelőre nem sok jel utal; csupán az változott, hogy a kormány - feladva a "pénzügyi függetlenségi harcát" - mégis szóba állt az IMF-el. Legfeljebb abban lehet reménykedni, hogy a "minden feltétel nélkül" folytatandó tárgyalásokat a kormány úgy érti, hogy abba belefér az eddigi gazdaságpolitika néhány alapkövének az elmozdítása is.

A fiskális politikában viszont elmaradt a déjà vu

A 2012 elejére kialakult patthelyzetben többen a 2008 őszi - a Lehman bankház csődje után kialakult - krízist vélik felfedezni, amikor ugyancsak "államcsőd fenyegetett" és az IMF-től kapott hitel (amit ex post valóban nevezhetünk "védőhálónak") segített megnyugtatni a turbulens piacokat. Akkor azonban az irány a gazdaság stabilizációja felé mutatott, s a meggyőző erőt a kiigazítás végigvitele és szerkezetének a korrekciója biztosította, amit a Bajnai-kormány hajtott végre az IMF-megállapodás garanciájával.

Az IMF-megállapodás - 2008-hoz hasonlóan - most is kölcsönözhet hitelességet a kormány politikájának, de most a hitelnek és a piacok meggyőzésének a feltétele nem az elkezdettek végigvitele, hanem éppen ellenkezőleg, a tévúton járó gazdaságpolitika megfordítása. Az akkori feladat - nem kicsinyítve a Bajnai-Oszkó páros érdemeit - eltörpül a mostanihoz képest. Ráadásul felmerülhet, mint 2008-ban is, a hitelességi probléma egy másik vetülete. Vajon lehetséges-e egy gazdaságpolitikai fordulatot személyi változás nélkül végrehajtani? A bizalom helyreállítása, a várakozások megfordítása nem csupán meggyőző elképzeléseket és programot, hanem szavahihető és a koncepcióváltás mellett elkötelezett személyeket is követel.

1. Tévútra került az ország
2. Milyen nem hagyományos eszközök vannak a jegybank kezében?
3. Mit tehet az MNB?
4. Akkor marad a devizatartalék?