Business Talks '24

Üzleti konferencia

Ne maradjon le az év
üzleti konferenciájáról!

Szerezze be
jegyét most.

A Napi Gazdaság csütörtöki számának cikke

Nemcsak a komplex fogyasztói bizalmi index (FBI), hanem a fogyasztói várakozásokat és a vásárlási hajlandóságot is jelző indikátorok emelkedtek, méghozzá igen jelentős mértékben. Bár a munkanélküliség megítélésével kapcsolatos vélekedések a korábbi időszakokhoz hasonlóak − ahogy az inflációval kapcsolatos várakozások is −, az ország gazdasági helyzetének rövid távú megítélése mégis sokat javított az értékeken. Ezekben összegezhető a magyar lakosság harmadik negyedévi fogyasztási hangulata.

Választások előtt javulnak a várakozások

Ami tehát az úgynevezett komplex FBI-t illeti, 2010 szeptemberében mértünk olyan kedvező adatokat, mint amilyeneket most szeptemberben. Akkor volt ugyanis utoljára 170 felett ez a mutató, még tavaly vagy akár tavalyelőtt is egyaránt 40 ponttal kevesebb volt. Ha a Kedves Olvasó az elmúlt három év egyes negyedéveit bemutató ábrára gondol, akkor egy szabályos V alakú görbét képzeljen el, amelynek a mélypontja 2011 szeptembere és 2012 szeptembere közé tehető. Már most megjegyzem, hogy választási év környékén azt a "táncrendet" követik az adatok, hogy a voksolást megelőző negyedév végén − tehát 2014 márciusában − várhatóan ismét csúcsra járnak az adatok.

Külön fejezetet érdemel a fogyasztói várakozások részindikátora, hiszen itt is többéves mélyponton vagyunk túl. Itt a család és az ország gazdasági helyzetének múltbeli és a jövőre vonatkozó várakozásait tárjuk fel, ez utóbbit rövid, azaz 12 hónapra, illetve ötéves távlatban is. És bár a hosszú távú előrejelzéseknél még uralkodik némi pesszimizmus, valamilyen talányos ok miatt a következő egy évet viszonylag kedvezően ítélik meg honfitársaink. Ennek hátterében több eredő is lehet, talán a választási évvel kapcsolatos tapasztalatok, avagy a sokéves depresszió szándékolt feledése is állhat. Az adatok csak "tájékoztató jellegűek", akkor nyerik el igazi értelmüket, ha ezek a mindennapi gazdasági folyamatokban is visszaköszönnek. Éppen ez a helyzet a vásárlási hajlandósággal, amely az előző három év minden negyedévének mért adatát felülmúlja most szeptemberben, miközben a gazdaság szereplői ezt a markáns trendfordulót talán még nem érzik a bőrükön. Pedig George Katona sok évtizeddel ezelőtt arra a gazdaságpszichológiai alaptételre építette modelljét, hogy a fogyasztói és vásárlási várakozások megfelelően előre jelzik a gazdasági élet játékosai számára a − különösképpen a tartós fogyasztási cikkek piacán bekövetkező − folyamatokat.

Hat az alacsony infláció és a rezsicsökkentés

Amíg egy évvel ezelőtt a lakosság kétharmada, ma csak valamivel több mint egyharmada tartja rosszabbnak a gazdaság általános állapotát, mint az azt megelőző egyéves időszakban. Feltehetően a kormány által tematizált gazdasági közhangulat és témakörök bizonyos értelemben támogatóvá tették a lakosságot és ez különösképpen annak fényében érdekes, hogy több kedvezőtlen hírt hallottak 2013 első felében, mint kedvezőt. Az általános gazdasági helyzettel kapcsolatosan, s főleg az infláció alakulásánál, de egyéb kormányzati intézkedések és a mezőgazdasággal összefüggő kérdésekben is informáltak az emberek, továbbá az inflációval és a rezsicsökkentéssel kapcsolatos, sokszor konfrontatív álláspontok vezethettek arra, hogy az emberek az ő érdekükben tett politikai szándéknak tudják be.

A kormány munkájának értékelése − bár az előző negyedévhez képest nem módosult, de − egyéves összehasonlításban sokat javult. Nagyjából a lakosság harmada szerint a kormány rossz gazdaságpolitikai munkát végez, közel azonos azok aránya, akik szerint csak megfelelő e munka színvonala, s minden ötödik megkérdezett ítéli meg pozitívan ezt a kérdést. Most, amikor a közmunkaprogrammal kapcsolatban élénk viták folynak a munkanélküliség valóságos mértékéről, külön hangsúlyt kap az az adat, amely a lakosság munkanélküliséggel kapcsolatos vélekedését jelzi. Bár az előző negyedévekhez képest jóval kevesebben (most csak 100-ból 35-en) gondolják azt, hogy a munkanélküliség a következő egy évben nő, látszik, hogy az ezzel kapcsolatos aggodalmak még továbbra sem tűntek el az emberek fejéből. Kevesen gondolják azt, hogy a következő 12 hónapban a munkanélküliség csökken, s azt már többször hangsúlyoztam e lap hasábjain is, hogy a munkaerőpiaccal kapcsolatos várakozások jelentősen befolyásolják a fogyasztási és vásárlási kedvet.

Még mindig gyors pénzromlást érzékelnek

Úgy tűnik, az árváltozásokkal kapcsolatban a magyarországi vásárlók folyamatosan és szabályszerűen felülbecslik a valóságos adatokat, hiszen amellett, hogy tízből heten továbbra is az árak emelkedésére számítanak, a válaszadók átlagosan 7 százalékban határozzák ezt meg. Minden bizalmiindex-mérésnél egyértelmű távolság van az érzékelt inflációs ráta és a nemzeti statisztikai hivatalok által publikált jelentések között, de ez a háromszoros különbséget is meghaladó differencia mindenképpen elgondolkodtató. Hiszen miközben az infláció a 2 százalék felé közelít, a lakosság ebből vajmi keveset érez. Igaz, az élelmiszer-infláció még mindig csaknem duplája az átlagos rátának, ami − figyelembe véve az élelmiszer-kiadásokat a háztartás összes költésén belül − talán jobban érthetővé teszi e gondolkodás hátterét.

Vannak olyan jószágcsoportok (a szeszes italok és dohányáruk), ahol 10 százaléknál nagyobb áremelkedés volt idén augusztusban az egy évvel korábbihoz képest, de az oktatás és a vendéglátás/szálláshelyi szolgáltatás is 4, illetve 3 százalékkal drágult, a valódi csökkenés a lakásfenntartási és rezsiköltségeknél történt. Ami a hosszú távú inflációs várakozásokat illeti, ott is szembetűnő a realitásoktól való eltérés. A következő öt-tíz évre évi átlag 10 százalék körüli növekedést várnak, ami ellentmond minden gazdasági racionalitásnak. Ezzel összefüggésben érdemes rápillantanunk a család anyagi helyzetére, illetve a reáljövedelmére vonatkozó várakozásokat leíró adatokra.

Tíz válaszadóból valamivel több mint három borúlátó az anyagi helyzetét illetően, míg egy-másfél évvel ezelőtt ez az arány akár a 70 százalékot is elérte. A reáljövedelemmel kapcsolatos vélemények ugyanakkor beárnyékolják ezt a kedvező hangulatot, hiszen minden második honfitársunk az inflációnál kisebb mértékű növekedéssel számol a következő időszakra, vagyis reáljövedelme csökkenését prognosztizálja. S ez szorosan összefügg a reálgazdaság teljesítőképességével.

Bár a rezsicsökkentés jelentősen átírhatja a háztartások kiadási szerkezetét, rövid és középtávon egyáltalán nem biztos, hogy ez potenciálisan növekvő vásárlási kedvhez és ily módon izmosodó fogyasztáshoz és kiskereskedelemhez vezet. Lehet, hogy a lassan az emberek számára is konkrét pénzügyi előnyökben megnyilvánuló rezsicsökkentés és megtakarítás először inkább a fennálló tartozások gyors törlesztésére vagy megtakarításokra sarkall  s ez a relatíve megnyert pénz majd csak idővel csapódik le a vásárlásokban. Az az érzésem, hogy az emberek vásárlási hajlandóságát alapvetően a keresetük és jövedelmük relatív érzékelése, s nem a kiadási oldalon megjelenő előnyök determinálják. Emiatt − bár magam is abban hiszek, hogy a háztartások fogyasztása a következő fél-egy évben visszatér a növekedési pályára − egyelőre óvakodnék a túlzott várakozásoktól.

Kozák Ákos, a GfK Hungária Piackutató Intézet igazgatója