Business Talks '24

Üzleti konferencia

Ne maradjon le az év
üzleti konferenciájáról!

Szerezze be
jegyét most.

− Cséfalvay Zoltán NGM-államtitkár nyilatkozata nyomán a Napi Gazdaság által korában javasolt kötelező árfolyamgát tűnik kézenfekvő megoldásnak a devizahiteles-mentésnél. Az MNB azonban ódzkodik attól, hogy a szükséges devizát rendelkezésre bocsássa. Ön szerint lehetséges-e olyan megoldás, ahol az adott évben lejáró állomány esetében a 180−200 forint és az aktuális árfolyam közötti különbségre a kormány − az MFB Zrt. hitelei mögé vállalt garanciához hasonlóan − garanciát vállal? Mindez nem veszélyeztetné a 2014-es 2,9 százalékos GDP-arányos államháztartási deficitcélt.
− Korai még a megoldásról beszélni. Egyelőre arra várunk, hogy a bankok letegyenek egy megoldási javaslatot az asztalra. Ha nem születik ilyen november elsejéig − márpedig erre egyre kevesebb az esély −, a kormány előjön egy javaslattal. Bár jelenleg mindenki gazdasági megoldásban gondolkodik, miért ne jöhetne szóba egy jogi, amely többek közt az eddigi bírósági döntéseken alapul? Valami ilyesmi történt Horvátországban és Törökországban is, ahol a polgári törvénykönyvben rögzítették, hogy a bíróság köteles felülvizsgálni a szerződéseket. Ha közgazdasági megoldásban gondolkodunk, az biztos, hogy a terheket a bankok és az ügyfelek között kell megosztani. Mindebben az államnak pusztán regulátori szerepe van, így nem azon kell gondolkodni, hogyan lehet bevonni az államot vagy éppen a jegybankot, hanem hogy milyen erős szabályokkal lehet tiszta helyzetet teremteni. A két fő cél: a devizaadósok törlesztési terhe csökkenjen, az árfolyamkockázat pedig szűnjön meg.

Sokféle helyzetre kell megoldást találni a devizahiteleseknél

− És mi van azzal az elvvel, hogy ne járjanak jobban a devizahitelesek, mint a forintban eladósodottak? Az NGM és lapunk számítása szerint is 200 forint/frank körüli árfolyamnál lehetne úgy forintosítani, hogy a forinthitelesek ne járjanak rosszabbul. Viszont ezt a megoldást politikailag nehéz volna képviselni. Felvállalják ezt?
− A forinthitelesek hónapok óta egy pénzügyi rezsicsökkentés kedvezményezettjei, ugyanis a referenciakamathoz kötött hitelek követik a több mint egy éve csökkenő jegybanki kamatszintet, így ők egyre jobban járnak. Ha rögzített árfolyamban gondolkodunk, érdemes annál maradni, ami az árfolyamgátnál már bevált. Ettől el lehet ugyan térni, de az biztos, hogy a megszülető megoldásnak olyannak kell lennie, amely azoknak is megfelelő, akik jelenleg az árfolyamgátban vannak, azoknak is, akik azon kívül vannak és azoknak is, akik most éppen semmit sem fizetnek, mert a bank már felmondta a hitelüket vagy kilencven napon túli tartozásban vannak.
− Ennyi sokféle helyzetre lehet egy megoldást kitalálni?
− Nem lehet, hanem kell.

Fejenként egy számla lehetne díjmentes

− Mi a baj a nemzetgazdasági tárca által a közelmúltban felvetett alapszámlával? Az érthető, hogy a bankok ezt a megoldást nem nagyon hirdetik, de erre lehetne őket jogszabállyal kötelezni.
− A problémát az okozza, hogy a bankok nagyobb költségeket terheltek az emberekre, mint amit önmagában a tranzakciós illeték indokolt volna. Szerintem létezik egy fogyasztói alapjog, amely alapján az ember ahhoz a jövedelemhez, amit megkeresett, díjmentesen juthat hozzá. Ennek lehet határa például a mindenkori nettó átlagkereset, a díjmentesség pedig érvényesüljön minden számlatípusnál. Abban már partner tudok lenni, hogy egy ember több számlán ezzel a joggal ne élhessen. Egy újfajta számlára átterelés már csak azért sem megoldás, mert sokan vannak a jelenlegi számlájukhoz kötve − például egy lakáshitel-felvétel kapcsán.

− Az ingyenes készpénzfelvétel sokba kerül a bankoknak, valamint a nagyobb készpénzhasználat erősítheti a szürkegazdaságot.
− A bankok a költségeiket már sokszorosan leverték az ügyfeleken, így ettől nem tartok. A szürke- vagy feketegazdasággal kapcsolatos érv pedig csak látszólag állja meg a helyét, mert például az elektronikus pénztárgépek bevezetése komoly előrelépés lesz ebben a harcban. Ez azonban nem azon múlik, hogy valaki kártyával vagy készpénzzel fizet.

− Az ingyenes készpénzfelvétel éppen a magyar tulajdonú bankokat terhelné jobban, hiszen az OTP Nyrt. és a takarékok ügyfelei, valamint a postákon bankolók az átlagnál kevésbé nyitottak az elektronikus szolgáltatásokra.
− Egyetlen bank sem keresheti degeszre magát azon, hogy az emberek horribilis összeget fizetnek azért, hogy hozzáférjenek a fizetésükhöz. Tegyenek jó ajánlatokat, és akkor az emberek a kártyájukat is használni fogják.
Húsáfa: átmenetileg a hatósági ár se lenne idegen

− Sem a luxusadó bevezetése, sem a hús áfakulcsának csökkentése nem szerepel a pénteken benyújtott 2014-es adótörvény-javaslatban. E két ügyben milyen kimenetelre számít?
− Az adócsomag arról szól, hogy a kormány mit javasol a parlamentnek. A dokumentum üzenete az, hogy jövőre alapvetően ne változzanak az adók, az alacsony keresetű családok pénztárcájában pedig maradjon több. Az utóbbi megoldás szociálisan indokolható, hiszen e családoknál különösen szükség van többletjövedelemre, továbbá közgazdaságilag is, hiszen az e körben keletkező többletjövedelem nagyrészt fogyasztásba megy át, azaz javítja a növekedési kilátásokat. A gazdaság számára pedig az adótörvények fő üzenete a kiszámíthatóság, kisebb pozitív változásokkal.
Az adótörvények a parlamenti vita során változhatnak. Változás lehet például − idén vagy a jövő év elején − az élelmiszeráraknál. Szándékosan beszélek árakról. A Fidesz parlamenti képviselőcsoportja ugyanis csak akkor hajlandó hozzányúlni az áfához, ha világos és egyértelmű garanciákat kap arra, hogy a kisebb áfakulcs nyomán például a hústermékek fogyasztói ára valóban csökken. Különben csak a kereskedők járnak jól.

− Hogy lehet ezt garantálni a hatósági árszabályozáson kívül?
− Erre várnánk választ a kormánytól és a szakmai szervezetektől, de rövid időre és korlátozott körben számomra a hatósági ár sem idegen.

− A 2006-os áfacsökkentés idején valamilyen gyenge kontroll működött csupán.
− Inkább hagynám 2006-ot, mivel az annak a példája, hogyan nem szabad ezt csinálni. Akkor a szocialisták átverték az embereket, a választások előtt forgalmi adót csökkentettek, a választások után pedig visszaemelték. Csak akkor szabad egy adócsökkentésbe belevágni, ha az fenntartható. Az Orbán-kormány korábbi alapvető intézkedései − az egykulcsos jövedelemadó, a gyermekek után járó adókedvezmény és a vállalkozások járulékterheinek könnyítése − célzottak és fenntarthatóak voltak. Élelmiszer- és húsügyben is csak akkor érdemes lépni, ha garantálni tudjuk, hogy az árcsökkenés eljut az emberekhez, a változás jót tesz az ágazatnak és az adócsökkentésnek van értelme. Ezen pedig még dolgozni kell.

Pozitív jelek övezik a makropályát

− A biztosítók régóta lobbiznak azért, hogy az életbiztosítások − a lakás-takarékpénztárakhoz hasonlóan − állami támogatást kapjanak. Egy elképzelés szerint elő lehetne írni minimum tízéves fenntartást azért, hogy mondjuk 30 százalék, de maximum 30 ezer forint jóváírást kapjon évente a polgár. Cserébe a biztosítóknak elő lehetne írni, hogy a befizetések 80 százalékáért hosszú futamidejű állampapírt vegyenek − akár a piaci alatti kamaton. Egy ilyen megoldást támogathatónak tartana?
− A biztosítók sok mindent szeretnének, de mi is sok mindent szeretnénk tőlük, amiben régóta nem sikerült dűlőre jutni. Ilyen például, hogy a casco és a felelősségbiztosításoknál a gépjárművekben keletkezett kárt bemondásra, számla nélkül fizetik ki az ügyfeleknek − ezzel egyértelműen erősítve a feketegazdaságot. Egyelőre a költségvetés addig tud nyújtózkodni, ameddig a takaró ér. A biztosítók ügyére akkor térhetünk vissza, ha jövőre a gazdaság két százalék feletti ütemben bővül.

− Ön szerint a kormány által megcélzott jövő évi makropálya tarthatónak látszik?
− Pozitív jelek vannak: a gazdasági szereplők optimistábbak az egy évvel korábbinál, van jövedelemkiáramlás, az adórendszer is több pénzt hagy az embereknél, nőnek a reálbérek − mindez megmozgatja a gazdaságot. Úgy látom, hogy a piacon akad a kormányénál optimistább és pesszimistább vélemény egyaránt, így a kormány növekedési előrejelzése valahol középen van.
Még nincs döntés a nonprofit közszolgáltatások részleteiről

− Szakértők szerint kezelhetetlen piaci kockázatokat is "kőbe véshet" a rezsicsökkentés, illetve a nonprofit közszolgáltatói működés alaptörvénybe foglalása. Mi most a frakció álláspontja az ügyben?
− A munka elindult. Ám a kétharmados védelem sem akadályozhatja meg, hogy egy baloldali kormány az árakat növelő módosításokat hajtson végre a szabályozásban, így a rezsicsökkentést a választásokon védhetik meg a szavazópolgárok. Ennek ellenére érdemes megfontolni egy ilyen védelmet, az ugyanis a Brüsszellel folytatott küzdelemben is eszköz lehet a kormány kezében.

− Várhatóan milyen alapelveken nyugszik majd a nonprofit közszolgáltatásokról szóló törvény? Mikor kerülhet a parlament elé?
− Könnyen lehet, hogy a parlament idén már nem, csak jövő februárban dönt erről. A törvényi logika az volna, hogy az alapvetően monopolhelyzetben lévő közszolgáltatóknál a kormánynak legyen joga olyan árszabályozás alkalmazására, amely nem engedi az indokolatlan profit érvényesítését az árakban. Hogy ez teljesen nonprofit működést jelent vagy például engedi a pénzek visszaforgatását a szolgáltatás színvonalának emelése érdekében − esetleg egy minimális profitot is −, arról még nem született döntés.

− Egyes vélemények szerint az indokolatlan profit fogalma egy teljesen szabályozott szektorban kevéssé értelmezhető.
− Az áraknak a szocialista kormányok alatt mégis óriási volt a profittartalma, az árszabályozást nem a költségek indokoltsága határozta meg. A szolgáltatók által alkalmazott árakban csak azt lehet figyelembe venni, ami ténylegesen indokolható költség − ebben benne van az infrastruktúra megújításának költsége is. Könnyen lehet, hogy az energiahivatali szabályozás sem volt megfelelő, de inkább azt mondanám, hogy a szocialista kormányok szándékai voltak mások: a piaci árak emelkedését mindig beépítették a fogyasztói árakba, a csökkenést pedig gyakorlatilag sosem.

Érdemes vizsgálni a harmadik körös rezsicsökkentést

− Lesz harmadik körös rezsicsökkentés?
− Ezt érdemes vizsgálni, ma még azonban nem lehet megmondani. Egyelőre annak is örülnék, ha a 11,1 százalékos novemberi árcsökkentést sikerül viták nélkül érvényesíteni. Felkészültünk ugyanakkor arra, hogy jogi vagy más jellegű támadások érik majd az intézkedéseket, ahogyan ez történt januárban is. El tudnám fogadni, ha jövőre csak arról születne döntés, hogy a novembertől érvényeshez képest már nem nőnek az árak, az infláció mértékével sem.

− Többször is elhangzott, hogy a kabinet számos közműcéggel tárgyal a lakossági üzletág megvásárlásáról. A gázhálózati veszteségek kiemelése az elismert költségek köréből tekinthető valamiféle nyomásgyakorlás eszközének?
− A kormány azzal tárgyal, akinek az a szándéka, hogy eladja a cégét. Nem fejtünk ki nyomást. Ha valakinek a jelenlegi feltételekkel nem éri meg, akkor a kormány majd megfontolja, hogy neki megéri-e. A gáztározók és a jövőre aktuális, a gázkvótáról és a gázárról szóló orosz−magyar megállapodás megkötése stratégiai kérdés, a lakossági szolgáltatásokat érintő közösségi tulajdon azonban nem az, itt a szabályozás a fontos. Egy-két cég "fejében" már megszületett az elhatározás, hogy megváljon lakossági üzletágától.

− Eltérő nyilatkozatok jelentek meg az uniós "rezsilevél" kapcsán. Pontosan mit kifogásolt Brüsszel és miért van szükség a parlament által elfogadandó politikai nyilatkozatra?
− Sajátos "koreográfiája" van annak, amikor az EU egy kérdéssel foglalkozni kezd: egy eljárás előszobája rendszerint kérdéseket, illetve pilot vizsgálatot jelent. Magyarország a rezsicsökkentés kapcsán kérdéseket kapott, amelyeket most éppen egy pilot vizsgálat követ. Magyarországon kívül két másik tagállam is ilyen helyzetben van, miközben az EU-ban 18 állam alkalmaz szabályozott energiaárakat, ráadásul 12 a vállalati piacon is. A magyar kormánynak erre érdemben fel kell készülnie szakmai válaszokkal, a parlamentnek pedig a politikai nyilatkozattal.

− A céges rezsicsökkentésről vannak-e konkrét tervek?
− A vállalati energiaköltségek csökkenéséhez a jelenleginél alacsonyabb termelői és beszerzési árakra van szükség, ehhez egy jó orosz−magyar megállapodás, valamint az olcsóbban termelő ágazatok bővítése kell − emiatt is gondolkodik a kormány a paksi atomerőmű bővítésében, illetve ezért volt szükség a gáztárolók és a nagykereskedő cég megvásárlására. A paksi bővítéssel kapcsolatos döntéseket érdemes lenne még a jelenlegi parlamenti ciklusban meghozni.

− A rezsicsökkentésből részt vállalhat az MVM Zrt. is? A hírek szerint a kilowattóránként 4-5 forinttal a piaci ár felett értékesített áram rejthet még lehetőségeket. A díjcsökkentés jegyében a lakosságról a cégekre terhelt egyes díjtételek pedig rontják az ipari versenyképességet.
− A belső árviszonyokat a energiahivatalnak (MEKH) kell vizsgálnia. A rezsicsökkentés keretében a kormány nem a transzferárakat kívánta szabályozni, hanem a végső fogyasztói díjtételeket, alapvetően a lakossági szegmensben. A MEKH feladata kiszűrni, ha a szolgáltatók a lakossági oldali veszteséget a cégekre terhelnék. A támogatási gyakorlatnál a különböző "filléreket" érdemes akár már középtávon is felülvizsgálni, hiszen nem biztos, hogy azok indokoltak.

− Gyakori kritika, hogy a differenciálatlan árcsökkentés a többet fogyasztóknak, azaz a jómódúaknak kedvez. Vannak-e tervek valamilyen sávos rendszer felállítására?
− Ár csak egyféle van. A sávos rendszerben támogatást lehet adni. A sávos rendszerek vége rendszerint az, hogy a támogatási gyakorlat fokozatosan megszűnik és az alacsonyabb jövedelműek rosszul járnak. Ez történt Magyarországon például a Bajnai-kormány idején. Az alacsony jövedelműek számára az igazi segítség az, ha az árak csökkennek. A vádakra pedig, hogy olcsóbb gázból olcsóbban lehet medencét fűteni, azt tudom mondani: aki ilyenben gondolkodik, az már régen megoldotta a kérdést, például napelemmel. Erre a szegényeknek nem futotta.

− Hogyan lehet hatósági áras a szén vagy a tűzifa?
− Szociális programokra van szükség e két területen. Végig kell gondolni, lehet-e cél a fafűtés népszerűsítése egy árcsökkentéssel. Ha pedig a keresletfelhajtó fatüzelésű erőműveket kivesszük a rendszerből − a kormány nem nagyon támogatja ezeket −, az önmagában alacsonyabb árakat eredményezhet. A szénnél az a kérdés, a külföldieket ki akarjuk-e szorítani a magyar piacról, csakhogy ekkor azzal is szembe kell nézni, hogy a környezetbarátabb, magasabb fűtőértékű feketeszén helyett olcsóbb magyar barnaszén vagy lignit kerül forgalomba. Én ezt nem bánnám, mert a magyar szén legalább magyar munkahelyeket jelent.
Precízebbé kell tenni a GVH-ról szóló indítványt

− Koszorús László fideszes képviselő közelmúltban beadott egyéni indítványa a nemzetstratégiainak minősített cégek fúzióját kivenné a GVH engedélyezési eljárása alól. Ez már az energetikai felvásárlások előkészítése?
− Egy ilyen rendelkezésnek az energiapiacon lenne értelme, hiszen ha eljutunk oda, hogy több lakossági szolgáltató külföldi tulajdonosa felajánlja itteni érdekeltségét eladásra, akkor minden bizonnyal az állam, az állami cégek vagy az önkormányzatok fognak vásárolni, és egy idő után felmerülhetnek a gazdasági erőfölény kérdései. Pedig ennek itt semmi értelme, hiszen nincs valódi versenyhelyzet, a lakossági energiaszolgáltatás piacán mindenképpen regionális monopolhelyzet van. Koszorús képviselő úr indítványa jó kiindulópont, a Versenyhivatal is támogatja, de a parlamenti vita során precízebbé kell tenni, azaz módosítani kell.

− Az üzemanyag-jelölést végül jövő nyárra halasztotta a kormány, mi áll a csúszás hátterében?
− A törvény megszületett, innentől kezdve a kormány kompetenciája, hogy a kapcsolódó rendeleteket meghozza, valamint le kellett folytatni a műszaki szabványokra vonatkozó uniós eljárásokat is. Az üzemanyagok jelölése a feketepiac visszaszorításának eszköze, jó néhány országban még ezen is túllépnek, például a közösségi szektor járműveinek fogyasztását szigorúan ellenőrzik.

− Mikor lesz meg a tervezett négyezer letelepedési államkötvény, valamint kerülnek-e újabb értékesítő cégek a meglévő hét mellé?
− Nagyjából öt év alatt kell összegyűlnie a négyezer kötvénynek. A program elindult, a szerződéskötés azonban időigényesnek bizonyult, valamint szükség volt marketingmunkára is. Az eddigi eredményekkel elégedett vagyok, a növekedés a jövőben valószínűleg gyorsul. Új szereplők belépése attól függ, lesznek-e új piacok, Dél-Amerikából például eddig nem volt érdeklődés. Ez egy erősen versengő piac, hiszen már szinte mindegyik közép- és dél-európai ország indított valamilyen hasonló programot. A feltételeken akkor pontosítunk, ha elegendő tapasztalat gyűlik össze a program egyes elemeinek értékeléséhez.

− Az MNB monetáris tanácsának (MT) feltöltése jelentős részben az ön nevéhez kötődött. Hogyan váltak be a jelöltek?
− Az elmúlt több mint két év alapján az látszik, hogy bár először mindenki azt gondolta, az MT új tagjai a Simor András fémjelezte monetáris politika hirtelen és erőltetett módosításába kezdenek, végül "óvatos duhajnak" bizonyultak. A kamatcsökkentési időszak 2012. augusztusi kezdetekor mindenki politikai döntésről beszélt, kiderült azonban, hogy van értelme, a felvetett kockázatok nem "jöttek be", az előnyök pedig határozottan érvényesültek. A monetáris politika azóta belépett a hitelbővítés területére is a jegybank növekedési hitelprogramjával, ami helyes döntés volt, hiszen már szinte minden ország alkalmazta ezt Magyarországon kívül. Úgyhogy az MT tagjait a fanyalgáson kívül nincs mivel kritizálni, döntéseik beváltak.