Az elöregedő társadalomban egyre kevesebb aktív tart el egyre több időset. Ez persze nemcsak Magyarországon jelent problémát, a fejlett országok mindegyike küzd ezzel − hangzott el az OTP Nyrt. és a Portfolio.hu öngondoskodásról szóló konferenciáján. A szakértők szerint megnyugtató válasz egyelőre nem született. A születési ráta Magyarországon a kívánatos 2,1-hez képest − amit Franciaország és Írország tud elérni − mindössze 1,25, vagyis száz szülőkorú nőnek 125 gyereke van. A kormány hosszú távú becslése szerint 2060-ra nyolcmillió alá csökken a lakosságszám, és ennek harmada lesz majd nyugdíjaskorú. A helyzet pedig tovább romolhat. A több százezerre tehető külföldön dolgozó nem itt fizet járulékot, de a minimálbéren foglalkoztatottak sem járulnak hozzá sokkal a tb-alapok bevételéhez. A járulékplafon eltörlésével emelkedett ugyan a kassza bevétele, ám ez idővel jelentős pluszkiadást is generál majd − amikor ez a kör nyugdíjba megy.

Megoldás rövid távon nincs − sehol Európában. A rendszerek egyike sem fenntartható, az itthonihoz hasonló felosztó-kirovó szisztéma éppúgy nem, mint a foglalkoztatói nyugdíjrendszerek. Előbbinél bizonytalansági tényezőt jelent, hogy a mindenkori aktív korú kap-e nyugdíjat, utóbbinál pedig a rendszer finanszírozhatósága kérdéses.

Megoldás lehet, ha az állami kockázatközösséget kiegészítjük az egyéni gondoskodással, vagyis az önkéntes nyugdíjpénztári tagsággal és tagdíjfizetéssel. Magyarországon a legfontosabb célcsoport egyelőre nem túl aktív ebben az ügyben − mondta Lehoczky László, a Stabilitás Pénztárszövetség elnöke. A harmincas korosztálytól elvárható, hogy gondoljon a jövőre, a hátralevő aktív évek pedig elegendőek, hogy ezt hatékonyan és eredményesen kezeljék − az érdeklődés ugyanakkor nem túlzottan élénk ebben a körben sem.

Szerző: F. Szabó Emese