A hatályos magyar védjegytörvény a védjegyek jogosultjai számára kötelességként előírja, hogy legkésőbb a védjegy lajstromozásától számított öt év elteltével a védjegyet a jogosultnak használnia kell. A használatnak valóságosnak, ténylegesnek kell lennie, és a használat elmulasztása csak kivételes esetekben igazolható. Mulasztás esetén a védjegy megszűnését bárki kérheti egy erre irányuló eljárás keretében. A védjegyek használatának nemcsak ebben az összefüggésben van jelentősége, hanem ha valaki a saját korábbi védjegye alapján valamely későbbi védjegy bejegyzése ellen felszólalási vagy törlési eljárást akar indítani, ehhez a támadott fél kérheti a használat igazolását. Ennek elmulasztásakor a korábbi védjegyre hivatkozni nem lehet.

Vannak azonban olyan érdekes esetek is, amikor valamely természetes vagy jogi személy gazdasági tevékenysége keretében egy megjelölést ténylegesen használ, de a megjelölést védjegyként nem jegyezteti be, ugyanakkor a használat következtében bizonyos előjogokat élvezhet, azaz megakadályozhatja, hogy mások az általa használt megjelölésre védjegyoltalmat szerezzenek, amivel esetleg megakadályozhatják a korábbi használat folytatását. A korábbi használat ugyanakkor nem ad korlátlan jogot a megjelölés zavartalan későbbi használatára, amennyiben annak folyamatossága nem igazolható.

Egy ilyen ügyben nemrég első fokon döntött a Fővárosi Törvényszék (FT). Az olasz Pirelli cég jellegzetes, hosszúkás P betűjének használata volt a kérdés, mert a Zalakerámia Zrt. a Pietre megjelölésben használt P betűt ugyanilyen elnyújtott formában írta, azaz a P betű hasa kalapként vonult végig a Pietra szó felett, ami hasonló volt ahhoz, ahogyan a Pirelli szóban a P betű hasa fedte a szó többi betűjét.

A Zalakerámia jogelődje az 1990-es években, különösen azok első felében hasonló módon használta a Pietra megjelölést, és a korábbi tényleges használat és az a körülmény, mely szerint ez ellen a használat ellen a Pirelli cég tartósan nem lépett fel, bizonyos előjogokat biztosíthatott a Pietra megjelölés későbbi zavartalan használatánál. Az eljárás során azonban bizonyítást nyert, hogy a sajátosan írott Pietra megjelölés használata hosszú időn át megszakadt, és ez a szünet öt évet meghaladó volt, mégpedig a használat hiánya az új Pietra-védjegy bejelentését megelőző öt éven keresztül tartósan fennállt. A használat hiányára való tekintettel az FT nem ismerte el a korábbi használatból származó jogok fennállását, hiszen egy nem lajstromozott megjelölés tényleges használata nem adhat alapot több jogra, mint ha ugyanazt a megjelölést szabályszerűen bejelentették és védjegyként lajstromozták volna. A használat öt évet meghaladó ideig tartó megszakadása megvonja a korábbi jogokra való hivatkozás lehetőségét, hiszen önálló támadási és érvénytelenítési jogalapot képez. Erre tekintettel az ügy további részleteinek vizsgálata mellőzhetővé vált és a Zalakerámia nem hivatkozhatott a korábbi használat révén szerzett jogaira, mert ezek a jogok a tartósan elmulasztott használat miatt megszűntek, azaz hivatkozási alapul nem voltak elfogadhatók.

Az eset tanulsága egyrészt az, hogy a tényleges használattal lehet ugyan jogokat szerezni, de ezek a jogok sokkal bizonytalanabbak és gyengébbek, mint ha a használt megjelölést védjegyként bejelentették és lajstromoztatták volna, másrészt a bejelentés nélküli tényleges használatból nem származhat több és erősebb jog, mint a védjegyként lajstromozott jogokból. Miután a lajstromozott védjegyekkel kapcsolatosan előírás az öt évet nem meghaladó megszakítással történő használat, ugyanez a követelmény támasztható a lajstromozás nélkül használt megjelölések esetére is.

Lantos Mihály

európai és magyar szabadalmi ügyvivő,

a Danubia Szabadalmi és Jogi Iroda Kft. partnere