Az újabb rezsicsökkentés során érdemes lenne olyan intézkedéseket hozni, amelyekkel piactorzító elemek távolíthatók el az energiaárak rendszeréből és nem olyanokat, amelyek további torzításokat visznek bele − mondta a Napi Gazdaságnak Kaderják Péter, a Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont (REKK) igazgatója. Alapvetően szabályozói kérdés, hogy az értéklánc melyik pontján érvényesítik az újabb, 11,1 százalékos rezsicsökkentés több tíz milliárd forint értékű hatását a gáz-, áram- és távhőszolgáltatásban.

Vannak még tartalékok

A lakossági árakban a szakember szerint lehetnek tartalékok: az áramszolgáltatásban például a főként lakossági fogyasztókat ellátó egyetemes szolgáltatók a jelenlegi piaci áraknál számottevően (kilowattóránként 3-4 forinttal) magasabb áron veszik az áramot az állami MVM Zrt.-től hosszú és középtávú szerződések alapján, ami több milliárd forintot jelent a rendszer egészében. Ez önmagában jelentős forrást adna a második körös csökkentésre úgy, hogy az infrastruktúra-fejlesztés finanszírozását sem lehetetlenítené el. Az alapdíj esetleges csökkentése viszont éppen az infrastruktúrát érintené negatívan, hiszen az a hálózatos tevékenységek fix költségeinek finanszírozását szolgálja − Kaderják szerint minden ilyen lépést kerülni kell.
A gázszolgáltatásban tartalékot jelenthet, hogy az osztrák−magyar határösszekötő (HAG) vezetéken keresztül ma évi 4,5 milliárd köbméter gáz érkezik az országba, a forrásterületeken pedig nagyjából 30 forinttal olcsóbb az energiahordozó köbmétere, mint Magyarországon. A kapacitás iránti túlkereslet miatt − az áramhoz hasonlóan − a vezeték kapacitását 100 százalékosan el lehetne aukcionálni, az így befolyó összeg pedig az FGSZ Zrt.-n keresztül az államhoz kerülne. Ezzel a jelenlegi jövedelmeket osztanák el újra fair, EU-konform módon, szintén nem érintve az infrastruktúra állapotát − tette hozzá Kaderják.

Versenyképességi gondok

Fontos szempont az is, hogy a rezsicsökkentés nyomán ne romoljon a magyar feldolgozóipar versenyképessége, az első körös díjvágásnál ugyanis például az áramszektorban az elosztói díjak lakossági csökkentését a szabadpiaci, ipari fogyasztóknak kellett megfizetniük. A jelenlegi kedvező árhelyzetben ez nem jelentett nagyobb problémát, az ipari fogyasztók az emelés után is jobb árakhoz jutottak, később azonban gondokat okozhat egy ilyen lépés. Elég csak az olyan energiaintenzív iparágakra gondolni, mint az acélgyártás, amelynek eredményessége Európa-szerte legalábbis a veszteségesség határán billeg, a költségoldali növekedés könnyen a negatív tartományba lökheti a gyártókat. A szabadpiaci termékárba az állam nem tud "belenyúlni", itt legfeljebb az infra­struktúra költségei mérsékelhetők, ami már a nonprofit közszolgáltatások területére vezet az igazgató szerint.

A profit nem ördögtől való, hiszen egyrészt a tulajdonost, másrészt a menedzsmentet jutalmazza − az MVM története legmagasabb profitját realizálta tavaly. Kaderják szerint egy szabályozott áras tevékenységnél, mint a lakossági energiaszolgáltatás, a bevételnövekedés forrása nem lehet a tisztességtelen árazás. Ha "túl magas" egy szolgáltató profitja, az az árakat megállapító szaktárca vagy az energiahivatal szabályozói kudarca. Ha pedig a költséghatékonyság javításából származik a magas profit, akkor az árszabályozásnak kell "utána mennie", hiszen a nyereség komoly ösztönző. A REKK elemzése szerint a régiós áramszolgáltatók között a hat magyarországi cégből öt foglalja el az első öt helyezést a költséghatékonyság szempontjából.

Mi lesz a hatékonysággal?

A nonprofitivitás alapvető problémája az igazgató szerint, hogy ha az árbevétel egyenlő a költségekkel, akkor nincs motiváció a hatékonyságjavításra, és nem biztos, hogy a kormányzati célok között szerepelnek a költségesebb, "lustább" cégek. Az a cél helyes, hogy az energiaszolgáltatók csak annyi jövedelmet termeljenek, amennyi feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a szolgáltatás fenntartható legyen − utóbbihoz azonban újabb beruházásokra van és lesz szükség. A nyereségérdekeltség megszüntetése elmaradó fejlesztésekkel és nem javuló hatékonysággal járhat − hangsúlyozta Kaderják.
A cégek tulajdonosi helyzete önmagában semleges terület, nemzetközi és itthoni példák alapján állami és magáncégek is képesek eredményesen működni piacgazdasági környezetben, bár kétségtelenül érezni némi "illúziót" azzal kapcsolatban, hogy a közösségi tulajdon hatékonyabb lehet. Kaderják Péter úgy látja, a kérdés sokkal inkább az, hogy egy esetleges állami befektetés milyen megtérülést ígér az adófizetőknek, ez pedig egyelőre nem látható számos bizonytalansági tényező, így például az ár vagy a jövedelmezőség miatt.