Írásunkban a 2011-es költségvetés hosszú távú GDP növekedésére gyakorolt hatását tekintjük át, majd próbáljuk számszerűsíteni. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) elemzéseiben többször felhívta a figyelmet arra, hogy a magyar gazdaság potenciális növekedése az elmúlt évtizedben gyorsuló ütemben maradt el a régió többi országának teljesítményétől. Ennek elsődleges okát a munkaerő-piaci aktivitás és a vállalati beruházások alacsony szintjében jelöltük meg. A munkát terhelő magas adóék és a bőkezű szociális ellátórendszer következtében a magyarországi munkaerő-piaci aktivitás az utóbbi években a régióban messze a legalacsonyabb lett, miközben a makrogazdasági stabilitás hiánya a magyarországi eszközök kockázati felárait és így a tőkebefektetések elvárt hozamát emelte, tartósan alacsony beruházási rátát eredményezve. Korábbi eredményeink szerint a munkaerőpiacon jelen lévő problémák a régiós tapasztalatoknál lényegesen jelentősebb torzulásokat okoznak, mint a tőkepiacon meglévők. Bár az előző másfél évben a munkapiaci ösztönzőknél történtek kedvező irányú változások (a munkát terhelő adóék csökkentése, egyéb aktivitási ösztönzők erősítése), az ösztönzők vonatkozásában még mindig hátrányban állunk régiós versenytársainkhoz képest. Az előző évek stabilizációs csomagjai után a magyarországi befektetések régióhoz viszonyított kockázati felára némileg csökkent, azonban még mindig igen magas, ami továbbra is a gyors tőkefelhalmozást hátráltató tényező. Mindezek nyomán pozitív ténynek tekinthető, hogy a kormányzat az adórendszer reformjába kezdett. Kockázatos és a beruházási klímára kedvezőtlen hatású lehet azonban, hogy 2011-ben a 2010-es rendszerhez képest vett, több mint 600 milliárd forintos adókiengedés forrását részben átmeneti bevételek képezik: ágazati különadók kivetése és a magán-nyugdíjpénztári megtakarítások felhasználása. Mindezek következtében az szja- és a társasági adókulcsok csökkentését részben adóátrendezésnek (szektorális adók), részben fedezetlen adókiengedésnek tekinthetjük. Hosszabb távon a kiengedés egy részét - a kormányzati kommunikáció szerint - finanszírozhatja az ágazati különadók 2011-esnél alacsonyabb szintjének fennmaradása. A hosszú távú szektorális adók, amelyeknek feltevésünk szerint része a harmincszázalékos, pénzügyi szektort érintő társasági adókulcs is, azonban tartósan kedvezőtlen befektetői klímát, a gazdasági szereplők számára szűkős hitellehetőségeket és magas hitelfelárakat okozhatnak. A hosszú távú növekedési hatások számításához a 2011-es költségvetéshez kapcsolódó jogszabályokból indultunk ki, a hosszabb távú adórendszer irányát illetően azonban feltevésekkel is éltünk, mindezeket a fenti táblázatban foglaljuk röviden össze. Amennyiben az adócsomag növekedési hatásait kívánjuk számba venni, azt érdemes áttekintenünk, hogy miként hat az a termelési tényezők felhalmozására és a termelékenység (tfp) várható alakulására. Ez utóbbi alakulását az előbbi részpiacokon lezajló változások eredőjeként próbáljuk meg levezetni. Hogyan változnak a munkapiaci ösztönzők? Az adórendszerbeli változások munkapiaci hatása elsősorban az átlagos és a marginális adóék alakulásától függ. Az előbbi az adózó teljes adóterhelését viszonyítja a bruttó jövedelméhez, az utóbbi pedig azt mutatja, hogy az egyes jövedelmi szinteken megszerzett többletjövedelmet milyen arányban terheli adó. Az átlagos adóék a meghatározó a munkapiaci ki- és belépés (extenzív határ), míg a marginális adóék a munkaintenzitás és a termelékenység (intenzív határ) alakulása szempontjából. A kétféle adóékre vonatkozó rugalmasság mértéke eltérő a különféle jövedelmi szegmensekben. Nemzetközi és hazai tapasztalatok alapján megállapíthatjuk, hogy két olyan szegmens van, ahol a munkakínálat érzékenyen reagál az adóváltozásokra. Az alacsony jövedelmű családoknál elsősorban az átlagos adóékre vett érzékenység magas, és a munkapiaci ki- és belépést, azaz a foglalkoztatás alakulását befolyásolja. Az átlag feletti, de nem kiugróan magas jövedelmek pedig a marginális adóékre igen érzékenyek, és annak alakulása az effektív munkát, azaz a munkaintenzitást és a termelékenységet befolyásolja. A 21. oldalon olvasható írásban röviden összefoglaltuk, hogy a 2011-es adótörvények hatására az egyes jövedelmi csoportokban, illetve a családi helyzet függvényében hogyan alakulnak a nettó keresetek, amit az átlagos adóék változása határoz meg. Látható, hogy az adóintézkedések meglehetősen egyenlőtlenül érintik az egyes jövedelmi csoportokat, illetve a különféle gyerekszámmal rendelkező családokat. Általánosságban megállapítható, hogy az alsó jövedelmi tizedekben a szereplők inkább rosszabbul járnak, a nettó jövedelem csökkenésének mértéke azonban legfeljebb 1000-2000 forintot tesz ki havonta. Az átlag feletti jövedelmeknél viszont jelentősebb a jövedelemtöbblet, különösen a családosok esetében. Az intézkedések hatására az adórendszer progresszivitásának mértéke közeledik a visegrádi országokra jellemző mintához, azaz csökken a jelentős adóéktöbblet az átlag feletti jövedelmi szinteken, míg némileg emelkedik az adóék az átlag alatti jövedelmeknél. A marginális adóráták lefutásánál látható, hogy míg az átlag alatti jövedelmeknél érdemben nem változik, az átlag feletti jövedelmeknél jelentősen csökken a marginális terhelés. Ha az eredményeket kvalitatív módon próbáljuk meg összegezni, azt kapjuk, hogy az átlagos adóék az arra érzékeny csoportokban nem változik érdemben, míg a marginális adóék az arra érzékeny csoportokban jelentősen csökken. Azaz a többlet GDP-növekedést az átlagosnál magasabb jövedelmű, képzettebb munkaerő magasabb munkaintenzitásától és termelékenységétől, illetve a gazdaság kifehéredésétől várhatunk. A gazdaság fehéredése erősödhet az szja-rendszer egyéb elemeinek 16 százalékos kulccsal történő összhangba hozásával is. Többletfoglalkoztatás viszont csak annyiban keletkezhet, amennyiben feltételezhető, hogy a képzett és képzetlen munkaerő nem tökéletes helyettesítő, azaz a többlet GDP-növekedés új munkahelyeket is generál a képzetlen foglalkoztatottak körében. Hogyan hat a csomag a beruházásokra? Az szja-rendszertől tehát ceteris paribus pozitív növekedési hatásokat várunk, a többlet-GDP realizálásához azonban többletberuházásokra is szükség van. A beruházások szempontjából azonban a csomag már nem nevezhető élénkítő jellegűnek, sőt összességében inkább a kedvezőtlen elemek dominálnak. Bár a társasági adó kulcsa 2013-ra egységesen tíz százalékra csökkenhet, a különadók kivetése 2012-ig aggregált szinten inkább az effektív társasági adó emelkedését okozza. Hosszabb távon pedig a különadó - a kormányzati nyilatkozatok alapján feltételezve, hogy ennek fele tartós marad - nagyságrendileg a felét emeli vissza a 2013-tól érvényes tízszázalékos kulcs adócsökkentő hatásának. A gazdasági növekedés és a beruházások jövőbeli alakulása szempontjából különösen kockázatos a bankszektorra kivetett, hosszú távon érvényes 30 százalékos nyereségadó. Ez a nemzetközi összevetésben kiugróan magas teher ugyanis azt okozza, hogy a pénzügyi válságon túli időszakban sem várható, hogy a bankszektor hatékonyan finanszírozza a vállalati és lakossági szegmenst. A szektorra kivetett különadó emeli a hitelintézetek tőke- és így finanszírozási költségét, és hátrányosan érintheti a külföldi tulajdonú bankokat az anyabankok forrásallokációs döntéseinél. Emellett a bankszektor tőkehelyzetének tartós romlása a hitelfelárak tartós emelkedésében is tükröződhet majd. Ezen túlmenően azonban számolnunk kell azzal is, hogy a különadók kivetésének módja - annak visszamenőleges hatálya, átmeneti jellegének kérdésessége -, a magán-nyugdíjpénztári megtakarítások felhasználása, az szja és a társasági adókulcs csökkentésének átmeneti bevételekkel való finanszírozása önmagában is a befektetői bizalom romlását okozza. Fontos hangsúlyoznunk, hogy a megnövekedett bizonytalanság nem kizárólag a külföldi, hanem egyúttal a hazai befektetők által elvárt hozam emelkedését is jelenti. Azaz, míg az szja-rendszerből származhatna többlet-GDP és némi pozitív foglalkoztatási hatás is, kérdés, hogy a többlet-GDP előállításához szükséges többletberuházás előáll-e. Hatások általános egyensúlyi modellel A kormányzati intézkedések hosszú távú makrogazdasági hatását az MNB-ben kifejlesztett kis általános egyensúlyi modellel számszerűsítettük. A modell aggregált szinten számol a különféle jövedelmi csoportok extenzív és intenzív munkakínálati rugalmasságával és a tőkeköltség megváltozásának hatásával a beruházási viselkedésre, illetve mindezek hatásával végső soron a növekedésre. A szimulációkban a korábban bemutatott adóintézkedések és a gyes-gyed hároméves visszaállításának hatását számszerűsítettük. Emellett, az intézkedések befektetői klímára gyakorolt hatásának bizonytalansága miatt, több szcenáriót is készítettünk a kockázati felárak változásáról. A táblázatból látható, hogy a kockázati felárak változatlansága esetén az adórendszer átalakítása nagyságrendileg a GDP szintjében három százaléknak megfelelő többletet okozhatna. Azaz feltételezve, hogy az intézkedések hatása nagyságrendileg tíz év alatt, egyenletesen érvényesül, évi 0,3 százalék többletnövekedéssel számolhatunk a következő években. Figyelembe véve azonban a mértékében bizonytalan, de előjelében valószínűsíthető kockázatifelár-emelkedést, látható, hogy a felárak növekvő értékei esetén az adóreformból származó növekedési többlet fokozatosan olvad. A kockázati felárak tartós, 150 bázispontos, illetve afeletti emelkedése pedig már negatívba fordítja a GDP-hatások előjelét. Azt is érdemes megfigyelnünk, hogy a többletnövekedés még a legkedvezőbb GDP-szcenárióban is viszonylag csekély foglalkoztatástöbblettel jár. A korábbiakban már elmondottaknak megfelelően ennek elsődleges oka, hogy az adóék a munkapiaci ki- és belépés szempontjából érzékeny csoportokban nem csökken, inkább némileg emelkedik. Emellett fontos hangsúlyozni, hogy az alacsonyabb hosszú távú GDP-t eredményező szcenárióban az adócsökkentés jórészt csak átmeneti többletjövedelemhez juttatja a munkavállalókat. Ennek oka, hogy az egyensúlyi bruttó bér a tőkeállomány visszaesése miatt olyan mértékben csökken, ami gyakorlatilag eltünteti az adókiengedésből származó többletjövedelmet. Összességében tehát úgy érvelhetünk, hogy a kormányzat által beterjesztett 2011-es költségvetési csomag hosszú távú növekedést ösztönző hatása meglehetősen kérdéses. Amit nyerünk a réven, könnyen elveszthetjük a vámon.