Komolyan pórul járhatnak a nagy kölcsönöket felvett vállalatok, de a lakáshiteleikre vég- vagy nagy összegű előtörlesztést választók azzal, hogy a tranzakciós illetékekről szóló szabályozáshoz csak későn "tapasztották" oda, hogy az illetékfizetés a kölcsöntörlesztésekre is vonatkozik. A jogszabály szerint a tranzakciós illeték összegének 6000 forintban történő maximálása − a 7. § (1) bekezdése alapján − ugyanis csak a fizetési műveletekre terjed ki. A kölcsöntörlesztést viszont − mint azt az NGM közleménye is elismerte − nem lehet fizetési műveletként értelmezni, a tranzakciós illetékről szóló törvény három paragrafusa is hangsúlyozottan elkülöníti egyebek mellett ezt a jogcímet is a fizetési műveletektől, amikor nevesíti mint illetékköteles tranzakciót. Ugyanakkor a törvény nem oldja fel a korábbi paragrafus szigorú megkötését − azaz a 6000 forintos felső limit a kölcsöntörlesztésre nem vonatkozik.
Mindez azt jelenti, hogy a 3 millió forintnál komolyabb hitelt törlesztő magánszemélyek és vállalkozások számára "kalap" nélküli a tranzakciós illeték. Miután a pénzintézetek jogosultak a terheket áthárítani, a törlesztések esetén aligha kerülhető el, hogy a korlátlan illetékteher elérjen a hitelt törlesztőkhöz. A probléma − azon túl, hogy a lakossági hiteladósokat sújtja − nagyon komolyan érinti a vállalati finanszírozást. Az MNB hitelezési jelentése (melyről lapunk 7. oldalán olvashat) arról számol be, hogy a válság óta nem látott mértékben esett vissza a beruházási hitelkereslet. A kalap nélküli tranzakciós illeték azt vetíti előre, hogy a cégeknek nem is nagyon éri majd meg itthon nagy összegű kölcsönöket felvenni, így például komoly kockázat, hogy a hazai projektek hitelezését nem magyarországi bankok végzik majd a jövőben.