− Hogy látják, a trafiktörvény életbelépése kapcsán erősödik a cigaretta feketepiaca?
− Jelenleg nincs hiteles mérés arra vonatkozóan, hogy nőtt volna a feketekereskedelem és emiatt a költségvetési bevételek csökkentek volna. A trafiktörvény életbelépése óta nem telt el ugyanis elég idő: legalább fél-egy év kellene ahhoz, hogy a dohánygyártók adataiból, a GfK kutatásaiból − amely az eldobott cigarettásdobozok számlálásával ad becslést a feketepiacról −, valamint a mi adatainkból meg lehessen állapítani, változott-e az illegális piac részesedése.
Tény viszont, hogy a legális cigarettapiac az eladási adatok alapján már 2012 első felében elkezdett csökkenni, amivel párhuzamosan apadtak a jövedékiadó-bevételek is. A NAV is készült arra, hogy a dohánykereskedelem szigorítását követően jobban koncentráljon a csempészetre, a lefoglalási adatok viszont egyelőre nem mutatják, hogy szignifikánsan nőtt volna a feketepiac. Persze tudjuk, hogy ez nagy biznisz, főként ukrán és szerb irányból érkeznek a szállítmányok, abban a régióban sokan élnek ebből. Magyarország az illegális dohányáru-kereskedelem terén egyébként igen jól teljesít, hiszen míg 2004-ben még 24 százalék volt a feketepiac aránya, addig tavaly 5-6 százalék körül lehetett.

− Van-e a látókörükben olyan illegális, Magyarországon üzemelő cigarettagyártó gépsor, mint amilyet az idén sikerült felszámolni?
− Ha tudnánk ilyenről, már felszámoltuk volna.

− Magyarországon mennyire számít égető kérdésnek az üzemanyag-csempészet? A Bloomberg összállítása szerint Európa-szerte évi több mint négymilliárd dollár adókiesést okoznak az ilyen csalások.
− A napi elszámolás bevezetése az ukrán határon jó húzás volt, a pozitív hatások meglátszanak a szabolcsi legális benzinkutak forgalmán is. Megpróbálják persze ki-kijátszani − cserélik az autókat, vagy ugyanazzal a kocsival családtagok fordulnak −, de nincs szó ipari méretekről. A nagykereskedelmi méretű csempészet is folyamatosan napirenden van, de korántsem olyan volumenben, mint a 90-es években. Vannak róla információink, hogy próbálnak nem gázolajat uniós tagállamokon keresztül, a szálakat jól összekuszálva, vasúton, illetve közúton tartálykocsikban utaztatni, hogy azután valahol üzemanyagként értékesítsék. Nem egész szerelvényekre kell gondolni, jobbára csak eseti jelleggel, egy-egy tartálynyi mennyiséggel próbálkoznak − ez általános európai tendenciának is mondható.

− Jellemzően tehát gázolajról van szó, nem benzinről.
− Igen, de inkább úgy fogalmaznék, hogy gázolaj-helyettesítőről − ez régebben orsóolaj volt, most bázisolaj −, amit dízelmotorokban használnak majd fel. Igaz, egy korszerű motorban ez az üzemanyag már középtávon is komoly károkat tud okozni, de a régebbi mezőgazdasági gépek elketyegnek vele.

− Mekkora lehet az illegális szállítmányok aránya a legális piachoz képest?
− Elenyésző − nem gondolom, hogy ipari méretű csempészet folyna, illetve a mennyiség nemzetgazdasági viszonylatban számottevő volna.

− Akkor tehát nincs értelme az üzemanyagok tervezett kötelező jelölésének, pláne a benzin esetében.
− Ezt nem kommentálnám, de az biztos, hogy az így behozott üzemanyag jellemzően nem a legális kutakra kerül, hanem inkább az eldugott tanyákon leásott tartályokban landolhat, hogy a környező mezőgazdasági gépeket kiszolgálja. Ezek ellenőrzése természetesen nem egyszerű.

− Hogyan bukik le, aki adót csal?
− Egyrészt kidobja a gép: a NAV-nak van egy nagyon jó kockázatelemzési rendszere, amely modellek, valószínűségek, algoritmusok alapján kimutatja az olyan eseteket, ahol valószínűleg adócsalásról van szó. Továbbá feljelentések, névtelen bejelentések garmadája érkezik hozzánk, sőt a szakmai szervezetektől, piaci versenytársaktól is kapunk hasznos jelzéseket. Biztos lehet abban, hogy nem szenvedünk információhiányban.

− Mekkora stábbal, mekkora költségvetéssel dolgoznak?
− Mintegy 1300 emberről, évi nyolcmilliárd forintos büdzséről van szó, vagyis az első félévben ennél jóval többet hoztunk be, pontosabban többet biztosítottunk. Ez a pénz ugyanis még nem folyt be az államkasszába, majd a jogerős bírósági ítéletek mondják ki, hogy a lefoglalt vagyonoknak mi lesz a sorsuk.

− Bevallottan a minél jobb kármegtérülést preferálják. Van olyan bűncselekmény-értéklimit, ami felett ugranak?
− Nincs ingerküszöb alatti ügy. A munkatársaim értékelésénél a kármegtérülés valóban az egyik preferált mutató, vagyis aki ebben jól teljesít, azt a jutalmazásnál előrébb vesszük. Érdekes módon a néhány milliós ügyekből is majdnem ugyanannyit hoznak a kollégák, mint a kiemeltekből, vagyis nem kifizetődő, ha csak a nagy sztorikra koncentrálnak.

− Van célprémium, ha összejön egy nagyobb fogás?
− Nincs, a munkatársaimat az motiválja, ha látják, hogy a feltűnő életvitelt folytató emberekkel mi történik a lebukás után, ha az ügyész és a bíróság is jónak értékeli a nyomozóhatóság munkáját. Elképesztően doppingolja az embert, hogy a jó oldalon állva, a törvények betartásával igazságot tehet − a végső szót persze minden ügyben a bíróság mondja ki.

− Említette, hogy nem hagyják éveken át szándékosan működni a törvénysértőket. Akkor mivel magyarázza, hogy eddig nem sikerült felszámolni a józsefvárosi kínai piacot?
− Komplex kérdésről van szó. A média sokat foglalkozik a kérdéssel és sokan úgy gondolják, a NAV nem mer hozzányúlni, csukott szemmel megy el a probléma mellett. Ezt cáfolom, a NAV az úgynevezett kínai piacokon is folyamatosan jelen van, elképesztő mennyiségű ellenőrzést végez, rengeteg akciót szervez, különösen az ünnepek körüli bevásárlási szezonban, és jelentős összegű bírságot szab ki. Az persze relatív, hogy ezzel mit értünk el. Fontos kérdés ugyanis, hogy miként kerül a kínai áru az EU-ba, az országba, hogyan vándorol az unión belül, milyen vámszabályokat és hogyan szegnek meg a szállítók, és ezt mi teszi lehetővé.
Nem pusztán a Józsefvárosról és a Ganz-telepről van szó: uniós jogszabályokról, uniós terjesztői hálózatról beszélhetünk, amit a tagországok közötti eltérő vámtarifák, vámolási szokások is éltetnek. Elgondolkodtató például, hogy miként lehet az, hogy egy EU-tagállamban − szándékosan nem nevezem meg az országot − néhány eurócent vámértékben tartanak nyilván egy farmernadrágot vagy egy pár cipőt, míg Magyarországon ennek több tízszeresén.
Van olyan vámeljárás, amely lehetővé teszi, hogy az így − egyébként csalárd módon − vámkezelt árut áfamentesen behozzák Magyarország területére. Itt már egyszerű a recept, lesz egy stróman cég, amely nem fizet áfát, majd be is kerül a feketegazdaság vérkeringésébe az áru. Hangsúlyozom: nem csak Magyarország küszködik ezzel, illetve messze nincs szó arról, hogy minden kínai kereskedővel gond lenne, sőt nem távol-keleti kereskedők is hasonló sémát követnek. Mindent összevetve jogos a kérdés, hogy miként lehetne a mainál hatékonyabban fellépni ellenük nemcsak itthon, hanem az Európai Unió szintjén és nem csupán az ellenőrzés, hanem a jogalkotás területén. Ezt egyébként az EU számvevőszéki jelentése is alátámasztja.

− A hírekben gyakran olvasni arról, hogy hamis termékekre bukkannak. Hogyan leplezik le ezeket, mik számítanak slágerterméknek?
− A leggyakrabban ruházati cikkeket, lábbelit, mosószert és motorolajat hamisítanak. A legegyszerűbb módszer az, hogy vásárolunk és bevizsgáltatjuk − e téren a gyártók elemi érdeke az együttműködés, hiszen a hamisítvány felismeréséhez szükséges alapvető információk (csomagolóanyag kinézete, termékösszetétel stb.) náluk vannak. Emellett már tudjuk, hogy kik azok, akik a hamis termékek előállítását segítik, például csomagolóanyag-gyártással, szállítókapacitással − őket kell figyelnünk. És persze a lakosságnak is feltűnik, ha például a szomszédban egy sufniban egy mosógéltöltő "vállalkozás" kezd el működni.

− A hazai netes kereskedők sokszor panaszkodnak azokra a konkurens webáruházakra, amelyek magyarnak tűnnek, de alapvetően külföldi, alacsonyabb áfatartalmú, ezért olcsóbb termékeket kínálnak. Itt mi a legnépszerűbb áru?
− A mobiltelefon az egyik legkurrensebb. A NAV ezeket az eseteket vásárlással, a hálózat felgöngyölítésével, az áru eredetének ellenőrzésével kezeli. Sokan hiszik ugyanis, hogy szabadon lehet feketén üzletelni a neten. Fontos hangsúlyozni, hogy eseti adásvétel alapján nem indítottunk büntetőeljárást, de van olyan ügyünk, amelyben több ezer tanút hallgatunk meg azért, hogy kiderítsük, valóban vásároltak-e a gyanúba került online kereskedőnél vagy visszaéltek a nevükkel.