Több szempontból is érdekes tavasz előtt áll a magyar elektronikus fizetési piac. Április 15-től a tervek szerint átjárhatóvá válnak a Széchenyi Pihenő Kártya (Szép) elfogadóhelyei, azaz minden kibocsátó plasztikjával lehet majd minden terminálon fizetni. Miközben Brüsszel nemtetszését fejezte ki a Szép kártyát szabályozó rendelet diszkriminatív volta miatt − például fióktelepeknek nem teszi lehetővé az elfogadást −, sokan arra figyelmeztetnek, hogy a 1,5 százalékos elfogadói jutalék mellett csak akkor van értelme kibocsátónak lenni, ha elfogadórendszert is üzemeltet az adott szolgáltató. (Az idegen Szép kártya-elfogadóhelyeken használt plasztikok után 0,3 százalék jut a kibocsátó intézménynek.)

A szaktárca a Szép kártya kibocsátását pénzügyi szolgáltatásként aposztrofálja és így PSZÁF engedélyéhez köti a kibocsátást. E tekintetben viszont kakukktojás az Erzsébet utalvány, amelynek felhasználhatóságát a kabinet még bővítené is. A szakértők szerint érthetetlen, hogy miközben a kormányzat a készpénzmentes fizetési forgalom bővítésében érdekelt, miért egy papíralapú utalványt favorizálna olyan szociálpolitikai eszközként, amin keresztül "az állam a jövőben ki tudja építeni egyes szociális juttatások − például munkanélküli-segély, családi pótlék, szociális segély − természetbeni nyújtásának rendszerét". "Erzsébet" e tekintetben nem igazán különbözik a terjedő helyi pénzektől vagy a szociális kártyáktól, amelyek miatt az MNB sokszor figyelmeztetett: igazi hasznot csak a klíringet végzőknek hoznak. Lapunk kereste az ügyben kommunikáló Nefmit azzal kapcsolatban, hogy a jelenleg másfél millió munkavállaló által használt utalvány minimális (3 százalékos) jutalék mellett számított 2,7 milliárd forintos bevételéből mennyit fordítanak majd az elszámolás költségeire és nem szociális célokra. Ha például a Szép kártya egyik eleme lenne az Erzsébet utalvány, akkor olcsóbb lenne az elszámolás, a szociális keret pedig az elektronikus tranzakciók nyomán elkülönülten gyűlhetne.