Az új adónemek mellett az is segítheti a kisvállalkozások helyzetét jövőre, hogy bizonyos keretek között pénzforgalmi elszámolásra térhetnek át az áfánál. Az a kisvállalkozás választhatja ezt a megoldást, amelynek áfás bevétele nem éri el az 500 ezer eurót − nagyjából 150 millió forintot.

A pénzforgalmi szemlélet jelentősen javíthatja likviditásukat: csak akkor kell megfizetni ugyanis az áfát a kiállított számla után, ha annak ellenértékét megkapja a vállalkozás. Ezzel együtt a pénzforgalmi áfát választó cég vevője, ügyfele is csak akkor helyezheti levonásba a számla alapján az áfát, ha már fizetett − hívta fel a figyelmet Földes Balázs, a KPMG igazgatója. Emellett természetesen a pénzforgalmi elszámolást választó társaság maga is csak akkor jogosult áfát levonni, ha a saját beszállítóinak kifizette a számla ellenértékét − akkor is, ha a partner nem választotta ezt a fajta elszámolási módot.

Ez az előírás biztosítja, hogy a rendszer működőképes lesz, s nem üt jelentős rést a költségvetésben. Ha ugyanis csak a befizetési határidő csúszna, s a levonási jog nem, akkor elég nagy kockázatot vállalna az állam. Alapból neki kellene ugyanis finanszíroznia azt az időszakot, ami az áfa levonása és befizetése közt eltelik − mivel ez most fordítva van, a kockázat a cégeké, az áfát akkor is be kell fizetni, ha a számlát sosem egyenlíti ki a vevő. Azzal azonban, hogy adott ügylet után a levonási jog is csúszik, lényegében a költségvetésben nem keletkezik kiesés. Sőt némi plusszal is számolhat, hiszen a levonási jog akkor is csúszik, ha az eladó nem, csak a vevő választott pénzforgalmi áfát.

A számlán minden esetben jelezni kell, ha a társaság pénzforgalmi áfás, hiszen az eltérő fizetési kötelezettséget igazolni kell adott esetben egy NAV-revizor érdeklődésére. E tekintetben Földes Balázs lát némi kockázatot: gyakorlati nehézséget jelenthet banki átutalás esetén, hogy a vevőnél hozzávetőleges bizonyíték van arról, hogy az eladóhoz mikor érkezik meg a pénz, csak azt tudja, hogy ő mikor utalta el. Persze ez már a napon belüli utalásoknak köszönhetően nem okoz akkora problémát − hacsak az ügyintéző nem hibázik.

Nem könnyíti meg a helyzetet a készpénzes fizetés sem. Világosan bizonylatolni kell ugyanis, mikor történt meg a fizetés. Jóllehet nem kötelező a fizetés tényéről külön elismervényt írni, ám valahogy bizonyítani kell annak időpontját. Ha ez elmarad, a NAV revizorát nehéz lesz meggyőzni.