A túlfűtött NDK−NSZK-s időkben sorra nyíltak a Balaton-parti üzletek, szezonzárás után pedig indulhattak a boltosok egy hónapos egzotikus utakra, vettek egy-egy ingatlant, s a nyári bevételből még a következő szezonig tartó időszak kényelmes eltöltésére is futotta − idézte fel lapunknak az aranykort Békési Béla, a Magyar Ingatlanközvetítők és Értékbecslők Szakmai Szervezete (MIÉSZ) elnöke. Az utolsó jó év a napfogyatkozással zárult le, azóta rengetegen tönkrementek. A sok eladó, kiadó üzlet között nagyon kevés a jó lehetőség − hangsúlyozta Békési. Általános jelenség, hogy az üzletsor egyik üzlete kiválóan teljesít, míg egy tőle tíz méterre lévő másik évenként új bérlővel erőlködik, akár a legnépszerűbb üdülővárosban is. A potenciális vásárlóknak a szakember azt javasolja, szánjanak egy évet annak megfigyelésére, hol, milyen sorok állnak, csak utána vágjanak bele.

A bérleti díjakat a szezonális üzleteknél általában fix összegben állapítják meg, vélelmezve a várható hasznot, 600 ezer forinttól 10 millióig terjedő spektrumon. Az üzletek többnyire május végétől szeptember elejéig működnek, bár a tulajdonosoktól akár karácsonyig is nyitva tarthatnak − fogalmaz Békési. Az egész éves üzletekből bőséges a kínálat, bérleti díjaikat hosszú távra 1000-1500 forintos négyzetméteráron lehet kalkulálni, de alkudni is jól lehet. Az üres üzleteket egyre többen hasznosítják nyaralóként − mutatott rá egy erősödő tendenciára a MIÉSZ elnöke. Balatonlellén egy partközeli színvonalas részen nyolc üzletből alakítottak ki üdülőt: a 32 négyzetméteres helyiségek anno 3-4 millió forint között keltek el, ma már 10 millióért se lehet őket megvenni. Tavaly egy sor üzletet szereztek meg az Új Széchenyi terv támogatásával, ám a program lezárultával megtorpant a lendület.

Az üzleti célú ingatlanok közül kizárólag a forgalmas, felkapott helyen lévők eladására van némi esély, a tótól távolabb már szórványos jelentkezők sincsenek − mondta el Torma Steffi, a balatonfüredi Immobalaton ingatlaniroda tulajdonosa. Számos panziónak, étteremnek csak a funkcióváltás lehetne perspektíva, ehhez azonban sokat kell invesztálni, a megtérülést viszont kérdésessé teszi a nagyon rövid szezon. Alig mer valaki vállalkozni, noha igazán ütős ötletekkel lehetne eredményt elérni, azokból viszont hiány van, ráadásul a megvalósításuk rendszerint szintén extrán tőkeigényes. Bőséges a kínálat a túlárazott ingatlanokból: árulnak például éttermet a városban, amelyet eredetileg 50 millióért kínáltak, azóta ez 29 millióra csökkent, de így sem kell senkinek, Nincs vevő egy 700 millióról startoló, mára a kínálati ár egyharmadát elvesztő kis szállodára sem. Egy vízközeli, 200 férőhelyes csárda 60 millióról induló árát 49 millióra csökkentő tulajdonos is csak egy-két érdeklődőt könyvelhetett el a korrekcióval. Kínálnak jól bevezetett kis büféket is a sétányon 17-18 millió forinttól, a jelentkezők azonban itt sem tolonganak. Bérleti lehetőségre nagyobb a kereslet − mondja az üzletasszony −, ilyet viszont nemigen találni az északi parton, a tulajdonosok rizikósnak találják a konstrukciót, ezért vagy az eladással próbálkoznak, vagy megtartják az ingatlant.