Európában ma a legveszélyesebb, legmgasabb halálozással járó fertőző betegség a kórházban jelentkező véráram fertőzés. Az egészségügyi ellátással összefüggésben, multirezisztens, tehát számos antibiotikummal szemben ellenálló kórokozók (MRK) okozta fertőzésekkel kell számolni. Ezek a fertőzések a veszélyességükön túl jelentős többletköltséget jelentenek a kórházaknak. A nozokomiális fertőzések, mint prioritás nem jelennek meg a Semmelweis tervben − hívta fel lapunk figyelmét az IME egészségügyi szaklap infekciókontrollal foglalkozó múlt heti konferenciáján Prinz Gyula, az Egyesített Szent István és Szent László Kórház osztályvezető főorvosa, az egészségügyi szakmai kollégium infektológai tagozatának elnöke. Az antibiotikumokkal szemben ellenálló, a kórházi környezetben jelenlévő kórokozók különösen a csökkent védekezőképességű, vagy számos más kísérő betegségben szenvedő betegekre veszélyesek. Napjainkban az országon végig söprő Clostridium difficile okozta hasmenés járvány jelenti az egyik legnagyobb gondot. Az Egyesített Szent István és Szent László Kórház egyik infektológiai osztályán az elmúlt évben 30 beteg halála volt összefüggésbe ozható ezzel  a kórokozóval − mondja a főorvos. Az infekciókontrollhoz − a fertőzések megelőzéséhez −, valamint a jelenleg érvényes minimumrendeletnek való megfeleléshez minden kórháznak alkalmaznia kellene infektológus szakorvost, azonban ehhez nincs elég szakember. Mindössze 30-35 a konzultatív, modern infektológiához értő szakorvosok száma, azaz sürgősen el kellene kezdeni központilag a képzést − hangsúlyozza Prinz Gyula, akinek a negyvenágyas osztályához a minimumfeltételek négy gyakornok foglalkoztatását írnák elő, ezt azonban a kórház nem képes finanszírozni. A szakmai kollégiumok nem szívesen lépnének vissza a minimumfeltételekben előírtaktól, azonban tény, hogy ezeket ma a kórházak nem tudják teljesíteni.

Az egészségügyi ellátás során keletkező fertőzések gyógyítása lényegesen drágább és nehezebb, mint a megelőzésük, kontrollálásuk, azonban − mint az a konferencián több előadásból is kiderült − ezt több tényező is akadályozza. Nem áll rendelkezésre megfelelő infrastruktúra, elkülönítésre alkalmas kórterem, gyorsdiagnosztikai, helyben elérhető mikrobiológiai laborok − a mikrobiológiai laborok számát a tizedére csökkentették −, az ideális, 70-80 százalékos kihasználtság helyett 105 százalékos telítettségre törekednek a kórházigazgatók, s az átlagos ápolási napok száma − van olyan kórház, ahol az öt napot sem éri el − is túl kevés ahhoz, hogy a betegeket alaposan kivizsgálják. A megfelelő infekciókontrollhoz nincs elegendő szakápoló, a takarítás, fertőtlenítés sincs felkészülve a jelenlegi, túlhajtott rendszerre, mindemellett a gondolkodásba sem épült be az infekciókontroll jelentősége, a kórházi fertőzésekről rendszerint nem beszélnek, szégyellnivalónak tartja a menedzsment és az ágy mellett dolgozó orvosok is. Az infekciókontroll költségeinek fedezésére pedig a jelenlegi, HBCS típusú finanszírozási rendszer nem alkalmas, noha a betegekén kívül ez kőkemény gazdasági érdek is lenne − hangsúlyozták egybehangzóan az előadók. A kórházi fertőzések nem csökkenthetők nullára, azonban az ellátással összefüggésben keletkező évi százezer fertőzés 30−50 százaléka elkerülhető lehetne − mondta Paller Judit országos tisztifőorvos a konferencia sajtótájékoztatóján. Kiemelte, a Semmelweis terv összeállításánál nem gondoltak arra, hogy az infekciókontroll fajsúlyos terület, ráadásul nem olcsóbb nem ennek a szellemében dolgozni. A költségek visszafogására koncentráló menedzsmentet a betegágy mellett dolgozók szoríthatják ebbe az irányba − tette hozzá.

Kép: Napi Gazdaság, Katona Vanda