Heteken belül komoly szabályozás alá kerülnek az alternatív fizetőeszközök, a helyi pénzek − értesült a Napi Gazdaság. Híreink szerint a Nemzetgazdasági Minisztériumban már elkészült az a javaslat, amely számos szempontból rendet vágna a jelenlegi szabályozatlan helyzetben. Azt, hogy mennyire égető problémáról van szó, mindennél jobban jelzi, hogy a jogszabálynak már az elnevezéssel is baja van, tekintve hogy hivatalosan a Soproni Kékfrank vagy a Balatoni Korona nem helyi pénznek, hanem forgatható utalványnak minősül, így a szabályozás is ilyen néven kerül majd bele híreink szerint egy pénzügyi salátatörvénybe. A hatályos hazai jogrend magának a helyi pénznek mint utalványnak a fogalmát sem határozza meg, nem támaszt vele szemben formai és tartalmi követelményeket. A szabályozatlanság következtében maguk a kibocsátók is eltérő kommunikációt használnak: míg terméküket a lakosság felé "pénz"-ként, a hatóságok felé "utalvány"-ként jelenítik meg.

Van elég fedezet?

A jelenlegi exlex helyzetben a legfurcsább az, hogy dacára annak, hogy pénzhelyettesítő s a szervezők szerint pénznek minősíthető, azaz szabadon felhasználható, át- és visszaváltható eszközről van szó, lényegében egyetlen szervezetnek sincs joga vizsgálni sem azt, hogy mennyi utalvány van forgalomban, sem azt, hogy vajon a rendszerek üzemeltetői rendelkeznek-e megfelelő fedezettel arra az esetre, ha a "helyi pénz" tulajdonosai egyszerre kísérelnék meg forintra váltani a birtokukban lévő "utalványokat". A legrégebbi kezdeményezés, a 2010-ben debütált Soproni Kékfrank esetében a rendszert üzemeltető HA-MI-Összefogunk Európai Szövetkezetnél például az látható, hogy a szövetkezet megalakulása óta masszívan veszteséges. A társaság 2011-es éves eredménykimutatása szerint 1,49 milliós árbevétel mellett már 3,6 millió forint veszteséggel zárt.  A HA-MI saját tőkéje egy év alatt 11,1 millió forintról 9,2 millióra csökkent. Tekintve, hogy szabályozatlan piacról beszélünk, nincs semmiféle előírás arra vonatkozóan, hogy milyen tőkekövetelmény mellett lehet ilyen szervezetet üzemeltetni, ami annak függvényében érdekes kérdés, hogy egyértelműen pénzkezelésről van szó. Ennek fényében érdekes az is, hogy a jelenlegi jogi környezetben a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének nincs semmilyen ellenőrzési jogköre a helyi pénzek kibocsátóival szemben.

Miben tartsuk a forintot?

A hivatalos tájékoztatás szerint a Kékfrank 100 százalékos fedezetét a Rajka és Vidéke Takarékszövetkezet őrzi. Ugyanakkor annak ellenére, hogy a rendszert üzemeltető szövetkezet lényegében begyűjti mások pénzét, arra vonatkozóan semmiféle szabály nincs érvényben, hogy ezt az átvett ügyfélpénzt a szervezetnek milyen típusú befektetésben kell elhelyeznie. A szabályozás bankok, befektetési szolgáltatók, de még a helyi pénzt kibocsátókhoz nagyban hasonló pénzforgalmi intézmények esetében is komoly előírásokat fogalmaz meg azzal kapcsolatban, hogy az adott intézmény miként bánhat az "ügyfélpénzzel", épp a prudenciális és a likviditási biztonság érdekében. Híreink szerint a szabályozás erre a területre is kiterjed majd. A már említett HA-MI adatai szerint a szervezet 2011-es, 8,27 millió forintnyi pénzeszközén 550 ezer forint pénzügyi eredmény keletkezett.

Perkovátz Tamás, a kibocsátó HA-MI-Összefogunk Európai Szövetkezet igazgatóságának elnöke a múlt ősszel a Napi Online-nak nyilatkozva úgy érvelt, hogy azért érdemes a forintot esetenként kivonni a gazdasági körforgásból, mert részvénybe, különböző alapokba stb. fektetve több eredményt érhetünk el, mint a reálgazdaságban, addig a helyi pénzeket nem érdemes kivonni a rendszerből mert nem kamatoznak. Ezáltal pedig "gyorsabban mozog" a pénzhelyettesítő utalvány, így több gazdasági szereplőt köthet össze, mint a forint, de elkerülhető az is, hogy a hiányzó pénzügyi források megakasszák a hazai gazdaság egészséges működését. (Más kérdés, hogy Kékfrankhoz csak úgy juthat bárki, ha azért forinttal fizet a HA-MI-nak.)

Fogyasztóvédelmi kérdés

A Magyar Nemzeti Bank álláspontja régóta azonos − tájékoztatták lapunkat a jegybankban. Bár a helyi pénznek nevezett utalványok megjelenése nem sérti az MNB bankjegy- és érmekibocsátási monopóliumát, továbbá az MNB nem kívánja ellehetetleníteni a jó szándékú, lokálpatrióta kezdeményezéseket, ugyanakkor úgy látja − és ezt azóta több tanulmányban, nemzetközi példákkal is alátámasztotta −, hogy a helyi pénznek nevezett utalványok valójában nem alkalmasak a helyi gazdaságok felvirágoztatására. Egyrészről nem kerül "pluszpénz" a gazdaságba, másrészről az utalványokat elfogadó boltokban kapható termékek döntő többsége sem helyben készül. Az MNB támogatja a szabályozás létrejöttét. Erre szerintük attól függetlenül, hogy valaki mit gondol arról, hogy a helyi pénznek nevezett utalványok alkalmas eszközök lehetnek-e egy-egy régió gazdaságának fellendítésére, azért van szükség, mert mindenki  (hatóságok, helyi pénznek nevezett utalványok kibocsátói és legfőképpen az ezeket használó fogyasztók) közös érdeke, hogy ezen utalványok kibocsátása biztonságos, szabályozott keretek között történjen.

Kép: MTI