Bár a hazai fuvarozók a botrányos indulás, a technikai nehézségek és nem utolsósorban a többletterhek miatt nem fogadták kitörő örömmel a használatarányos útdíj bevezetését, a rendszer egy nem várt pozitív hatást is eredményezett. Azzal ugyanis, hogy kamerák százaival pásztázzák a főutakat és autópályákat, hogy így szűrjék ki a bliccelő járműveket, a tolvajok dolga is nehezebbé vált. Az e-útdíj startja óta nem is érkezett olyan bejelentés a Magyar Közúti Fuvarozók Egyesületéhez (MKFE), amelyben magyarországi rakomány- vagy szerelvénylopásról számolt volna be a károsult − tájékoztatta lapunkat Pastyik Piusz, az egyesület sajtóreferense.

Ezt megelőzően 2011 nyara óta többtucatnyi bejelentés érkezett: 28 kamionnyi, azaz 300-350 tonna áru tűnt el, 1,3-1,4 milliárd forint értékben. A csalók legfőbb zsákmánya rendszerint élelmiszer, azon belül sajt és hús, a fel- és lerakók elhelyezkedését tekintve pedig az olasz−német−benelux relációk mutatkoznak e téren Bermuda-háromszögnek, ahol a termékeknek nyoma vész.

A bűncselekményeket alapvetően kétféle módszerrel követik el: a parkolóban letett, áruval megpakolt fél pótkocsit saját nyerges vontatóval húzzák el, illetve adatlopással zsákmányolnak szállítmányokat. Míg az előbbinél van, hogy azt sem tudják, mi van a ponyva alatt vagy a konténerben (persze beépített embertől kaphatnak tippet az elkövetők), az utóbbinál tutira mennek − ez is a gyakoribb módszer, az esetek négyötödét így követik el. Ez úgy működik, hogy a tolvajok az állami céginformációs rendszerből lekérik a kiszemelt, valós, legálisan működő fuvarvállalkozás és a képviseletére jogosultak összes elérhető adatát, majd hamis bélyegzőt, hamisított rakománybiztosítási igazolást, hamisított tevékenységengedélyt szerkesztenek. Ezután olyan online fuvarbörzére regisztrálnak, ahol a valós cég nem szerepel (vagy máshonnan értesülnek egy fuvarlehetőségről), és felveszik a kapcsolatot a mit sem sejtő megbízóval. Felveszik a megbízást, e-mailben és mobiltelefonon egyeztetik a részleteket, majd elindítják a lopott vagy hamisított rendszámtáblával felszerelt szerelvényt. A kijelölt helyen felveszik az árut, majd ezt követően nyomuk vész, a hivatalos célállomásra sosem érkeznek meg. Amikor pedig a türelmetlen megrendelő − miután a megadott mobilszám többé nem kapcsolható és a mailekre sem válaszol senki − felhívja a valódi cég valódi vezetékes telefonját, ott pedig értetlenül fogadják reklamációját, végre leesik a tantusz. Az a fuvarvállalkozás pedig, amelynek a nevével visszaéltek, nem győzi kommunikálni, hogy semmi köze az egészhez.

Gyanús jelek
− a fuvardíj, vállalkozói díj kiegyenlítését készpénzben vállalja a megbízó
− az ajánlott díj akár le-, akár felfelé eltér a szokásostól
− a megbízás szövege nem megfelelő szakismeretről tanúskodik
− az árutulajdonos személyének eltitkolása
− az írásban küldött megbízás a cég szokásos és kötelezően feltüntetendő adatait (cégnév, cím, telefonszám, fax, e-mail, cégbírósági bejegyzési szám, adószám, bankszámlaszám) nem tartalmazza

Ez történt abban a szeptember elején bejelentett esetben is, amikor a budapesti SÉ-Trans Kft. nevében egy ismeretlen tettes kétkamionnyi Haribo gumicukrot vett fel egy osztrák megrendelőtől, a rakományok azonban nem érkeztek meg franciaországi rendeltetési helyükre. A csaló a kft. ügyvezetőjének nevét felhasználva Orosz Bélaként mutatkozott be, és e-mailjeit a feltehetően saját maga által erre a célra kreált [email protected] e-mail-címről küldte. Telefonjait a 06 (20) 937 7830-as magyar mobilszámról bonyolította, mely azóta elérhetetlen. Az igazi SÉ-Trans semmit nem tudott a fentiekről. A bűncselekmény ismeretlen kitervelője és elkövetője a MLE-572-es forgalmi rendszámú nyerges vontatóhoz tartozó XXG-941-es rendszámú fél pótkocsival, valamint a MAG-023-as forgalmi rendszámú nyerges vontatóhoz tartozó XUK-017-es rendszámú fél pótkocsival 2013. augusztus 29-én vette fel az árut az ausztriai Hörsching városában, és a franciaországi Sourges-ben kellett volna letennie.

Pastyik Piusz szerint az ilyen adatlopásos bűncselekményeket jellemzően pénteken követik el. A közelgő hétvége miatt már nemritkán lankad a fuvarszervezők figyelme, a közlekedési hatóságnál pedig délután nem lehet ellenőrizni, hogy stimmelnek-e az adatok. Persze a megrendelő ilyenkor is lehet annyira óvatos, hogy ellátogat a fuvarozócég honlapjára és az ott fellelhető vezetékes telefonszámon is egyezteti a fuvarfeladatot.

Amikor meglett az elkövető

Ritkán, de van rá példa, hogy a csalót sikerül kézre keríteni. Történt, hogy egy vállalkozó, akinek egyszer már ellopták a rakományát az adattolvajmódszerrel, hónapokkal később egy másik fuvarbörzén bukkant rá arra az e-mail-címre, amivel őt is csőbe húzták. Ezúttal egy szalámigyári fuvart ajánlott fel, amire rá is harapott a csaló, de közben a vállalkozó a rendőrséget is értesítette, így sikerült megszervezni a rajtaütést.

Szintén jól ismert csalási módszer, hogy bűnözők eladásra kínált fuvarozócégeket vásárolnak, majd kötnek üzletet. Arra építenek, hogy az addig tisztességesen működő és mindenki által jól ismert vállalkozás életében bekövetkezett tulajdonosváltásról a fuvarpiac szereplői (elsősorban a cég megbízói) csak napok vagy hetek elteltével értesülnek, s ezt az átfutási időt kihasználva azalatt ők szabadon garázdálkodhatnak és lophatnak rakományt, visszaélve a cég régi tulajdonosának jó hírével.

Van persze jóval egyszerűbb módszer is, például az elkövetők éjjel felvágják a parkoló kamion ponyváját és meglopják a fuvarozókat. Ez a módszer nem magyar sajátosság, az ilyen tolvajok sokkal inkább Nyugat-Európa nagy tengeri kikötőinek kamiontermináljaiban várják áldozataikat. Az ilyenfajta bűncselekmény megakadályozására született meg egy magyar szabadalom, a biztonsági ponyvarendszer: vékony acélsodronyt vezetnek a ponyvába, amelyet áramkörre csatlakoztatnak, s amikor ezt megsértik, jelez a gps-es nyomkövető rendszer.

Magyarország nem számít különösen fertőzött területnek a kamion- és rakománylopások szempontjából a FreightWatch 2013-as jelentése szerint. A 2012-es adatokon alapuló riport szerint Európában átlagosan 24 százalékkal nőtt a bűncselekmények száma 2011-hez képest, de Ázsiában szintén emelkedést regisztráltak, szemben az amerikai kontinensen mért stagnálással. A legnagyobb veszélyben a brazíliai, mexikói és dél-afrikai utakon közlekedtetett szállítmányok vannak. Tavaly csak Sao Paulóban közel 6,8 ezer eset történt, Mexikóban pedig több mint hatezer, 83 százalékuk kamioneltérítés volt. Európa több országában a gyógyszerszállítmányok kerültek a bűnözők célkeresztjébe: Olaszország ebből a szempontból kiemelten veszélyes helynek számít, 2011-hez képest a duplájára nőtt a bűnesetek száma. Az USA-ban és Ázsiában az élelmiszer- és italszállítmányok számítanak slágernek, ám Ázsiában a rakománylopások növekedését a műszaki-elektronikai cikkek iránti megnövekedett kereslet fűti. Magyarországot a jelentés a Németországban elkövetett bűncselekmények kapcsán említi csak: a német utakon közlekedő értékes szállítmányok főként a kelet-európai bandákat vonzzák, a földrajzi közelség és a gyors közúti kapcsolatok pedig azt jelentik, hogy az ellopott árut könnyen továbbíthatják hazánkba, Lengyelországba, Romániába vagy Ukrajnába, ahol értékesíthető, tárolható a rakomány.