A Napi Gazdaság szerdai számának cikke

Az elmúlt napok egyértelműen a baleseti különadóról szóltak. A szövetség tisztábban lát az ügyben, mint a kgfb-díjhirdetésre váró autós?

− Az majdnem biztosnak látszik, hogy az október végi díjhirdetésre nem születik meg a baleseti adóról szóló jogszabály. A biztosítóknak viszont az érvényben lévő törvényeknek kell megfelelniük, így arra készülünk, hogy a díjhirdetés az adó nélkül fog megtörténni. Ugyanakkor a biztosítók és az alkuszpartnerek kötelessége lesz, hogy a díjak megjelenítése mellett felhívják az ügyfelek figyelmét, hogy az adótörvények elfogadásával a díjra ráépül majd a baleseti különadó. A kötelezetti kör kapcsán mi is hallottuk, hogy lesznek olyan érdekcsoportok, amelyek lobbiznak majd azért, hogy kisebb legyen a terhelésük. Éppen ezért fontos, hogy megvárjuk a végső feltételeket.

Alkuszi körökben tartja magát olyan nézet, mely szerint a biztosítók az adók egy részét benyelik majd a verseny nyomán − sőt az NGM is osztotta e véleményeket. Mit gondol erről?

Tömeges beszámítás nem lesz

− Biztosítónként eltérő módon, bizonyos kockázati kategóriákban egyes társaságok valóban élhetnek a díjcsökkentés lehetőségével, ám tömeges beszámítás bizonyosan nem lesz. Az alkuszi vélekedésekkel szemben ugyanis a kgfb-piacon ma már nem látok érdemi lehetőséget a díjcsökkentésre, a költségeket porlasztó keresztértékesítés pedig e terméknél még mindig rendkívül alacsony. Ha a jogszabály korábban elkészül, jóval több lehetőség lett volna arra, hogy a biztosítók díjkalkulációiknál számoljanak vele, s ez esetben több helyen is lehetett volna olyan ajánlat, ahol üzletpolitikai okokból beszámították volna a pluszadót. Persze ekkor is csak az adóteher egy kisebb részének "betudásáról" lehetne szó, hiszen az adó olyan mértékű, amely kizárja, hogy a biztosítók mentesíteni tudják az adó alanyát, a gépkocsi-tulajdonost az új teher megfizetése alól. A baleseti különadó most lényegében azt az összeget csatornázza át az egészségügy fenntartásába, amelyet az elmúlt évek biztosítói díjversenye az autósoknak adott.

Mi lesz a kgfb-díjból az OEP számára eddig fizetett mintegy 4 milliárd forintnyi átalány sorsa?

− A biztosítók a kgfb-biztosítás keretében keletkezett személyi sérüléses károk után eddig is, ezután is megfizetik ezt az összeget. Az átalányt nem mi találtuk ki, viszont szeretnénk tételes költségelszámolás alapján fizetni. A mostani adó így az okozói minőségben keletkezett balesetek egészségügyi költségeinek kompenzálására szolgál.

A baleseti különadónak − az adókivetés furcsa szabályai okán − csak egy részét fizetik a biztosítók, a banki különadó ugyanakkor meglévő teher, amely − a bankokkal ellentétben − már tavaly is veszteségessé tette a szektort. Milyen hatásokra számít az adóból hátralévő két évben?

− Amikor felmerült a különadó, a Mabisz jelezte − annak ellenére, hogy a hazai biztosítók semmilyen módon nem játszottak szerepet a pénzügyi válságban − megértve és látva a hazai gazdaság helyzetét, nagyobb károsodás nélkül mintegy 20 milliárd forint pluszbefizetést tud vállalni. A szektortól ennek másfélszeresét várta el a kormány. Az azóta eltelt időszak − úgy gondolom − igazolta, hogy a mérték a különadó hatásosságát rontotta. A szektor jelentős költségcsökkentésre kényszerült: személyi, beruházási és marketingköltségeket vágtak vissza drasztikusan, ezáltal az állam járulék- és adóbevételektől esett el − az elmaradó nyereségadó mellett nem felejthető el, hogy a biztosítók nem igényelhetnek vissza áfát. Az idei adó még jobban visszaveti majd a szektort, hiszen az annak bázisául szolgáló 2009-es adatokhoz képest a biztosítók ma lényegesen rosszabb körülmények között gazdálkodnak − a spirál tehát folytatódik...

Nem tud nőni a biztosítási szektor

Hogyan lehet a veszteséges működést a tulajdonosokkal elfogadtatni?

− Abban reménykedem, hogy − miként a jövő évi költségvetés tervezetében olvasható −, valóban az utolsó különadós év jön, hiszen a különadót eddig a tulajdonosok ténylegesen rendkívüli extra tételként kezelték, "vonal alatt" tüntették fel. Amíg erre megvan a kormányzati garancia, ezzel nem lehet gond. Jóval komolyabb veszélynek látom azt, hogy a biztosítási szektor nem tud növekedni Magyarországon. Nincs a piacnak olyan szegmense, ahol fejlődni tudnánk: a gépjárműpiac esik, a cégcsődök miatt a vállalati vagyonbiztosítások volumene is zsugorodik. A lakosság megtakarítási hajlandósága mozdul ugyan, ám csak nagyon lassú a mozgás, ráadásul bizonyos hullámok vissza is vetik. Chilében például másfélszer nagyobb a biztosítók GDP-hez viszonyított díjbevétele, mint hazánkban.

Kisbenedek Péter

Befektetői oldalról a visszaszoruló piaci környezetnél nincs rosszabb üzenet − ha ez azzal párosul, hogy a fennmaradáshoz folyamatosan tőkét kell biztosítani, akkor bizony a tulajdonosok elfordulhatnak Magyarországtól. Ebben a veszélyt nem a következő év jelenti: az ilyen döntések hatása 3-5 év múlva üthet vissza − ez az, amivel ma kevesen számolnak.

A lakossági megtakarításoknál mennyire van félnivalója a biztosítási szektornak a végtörlesztéstől?

− Remélem, ennek nem lesz komoly a hatása − ez nem jelenti azt, hogy az életbiztosításokban tartott megtakarítások 5−10 százaléka ne távozna végtörlesztés céljából. Itt is az lesz a legnagyobb kérdés, miként lehet majd újraindítani az öngondoskodást, megteremteni annak a lehetőségét, hogy például a törlesztőrészleteiktől megszabaduló polgárok a pénztárcában maradó pénz legalább egy részét vagyonuk és jövőjük biztosítására fordítsák. A vagyontárgyaknál kiemelkedő fontosságú az alulbiztosítottság csökkentése, ám talán még ennél is égetőbb probléma a lakosság öngondoskodási képességének és akaratának fejlesztése.

Legyen egységes normatív támogatás

Ez utóbbihoz egyedül kevés a biztosítói szakma...

− Valóban, e témában az államnak van a legnagyobb felelőssége. Meggyőződésünk szerint az eddigi termékeket és azok támogatását fókuszba állító támogatási rendszer szerint egy szektorsemleges, a célokat és nem az egyes termékeket támogató rendszerre volna szükség. Megfontolandó útnak tartjuk, hogy a kormányzat egységes normatív támogatást adjon a különböző hosszú távú, öngondoskodást célzó termékekhez, az ügyfélre bízva, milyen típusú megtakarításban gondolkodik. Nem felejthető el, a magyar gazdaság nyer minden hosszú távra lekötött forinton, hiszen azok állampapír-vásárlásokon keresztül a gazdaság finanszírozásához járulnak hozzá.

Ahhoz, hogy a versenyből a biztosítók jól jöjjenek ki, transzparens termékkör is kell − mit lehet tenni a unit-linked termékekkel kapcsolatos, még mindig érezhető rossz érzések tompítására?

− E területen a magyar biztosítási szakma példamutatóan teljesített: nálunk valódi önszabályozásként, saját kezdeményezésre indult meg a termékek összehasonlíthatóságát megkönnyítő teljes költség mutató (tkm) rendszerének kidolgozása és bevezetése. Nem tagadom: időnként egyik-másik szereplő megpróbálja kikerülni a szabályokat, de épp a versenytársak azok, akiknek a figyelmét semmi nem kerülheti el − ennek nyomán a tkm-szabályozás folyamatosan alakul. Ez az állandó figyelem pedig garancia lehet arra, hogy az ügyfelek érdekeit védő önszabályozás mindig naprakész maradjon.

Azt gondolom, a tkm-megállapodás tető alá hozása is azt mutatja, hogy a Mabisz jó úton halad azzal, hogy a szakmai munkát a tagozatokra bízza, és így biztosítja, hogy a szakma − vitákkal terhelten ugyan, de − csaknem egységes szakmai álláspontot tudjon kialakítani a főbb kérdésekben. Vannak és lesznek is ellentétes nézetek, ám a szakma erejét, érdekérvényesítő képességét az biztosíthatja, ha különutak keresése helyett a még konszenzussal vállalható megoldások egységes képviseletére próbálunk összpontosítani.