Pécs egyik legjellemzőbb értéke a márka 2006. 07. 06. 23:59:59
A „Zsolnay-negyed” nagyobb része kulturális szerepet tölt majd be
A Zsolnay-manufaktúrát 1853-ban alapította a Zsolnay család, porcelángyártással azonban csak később, 1863-ban kezdtek foglalkozni. Pécsre egyrészt azért esett az alapítók választása, mert a megye lakosságának edényekre volt szüksége és a közelben nem volt más hasonló profilú üzem, másrészt mert a környéken található bányák megfelelő alapanyagot nyújtottak.
A cég igazi fénykorát a XIX. század végén élte, amikor Zsolnay Vilmos (az alapító kisebbik fia) felvirágoztatta és az 1870-es, 1880-as évekre az Osztrák-Magyar Monarchia első számú porcelángyárává fejlesztette a pécsi üzemet. Jó érzékkel fejlesztette ki a sárgás Zsolnay porcelánt, az anyagukban saját receptúra alapján készülő, díszítésükben pedig a helyi viszonyokra, fantáziára épülő szecessziós stílusú edényeket és dísztárgyakat. Hogy a gyár az egyedi termékeit kereskedelmi szempontból is megkülönböztesse más cégek gyártmányaitól, megteremtette a Zsolnay márkanevet. Művészeket hívott a gyárba, akik a kézzel festett termékeknek egyedi mintát és formát adtak – az aukciókon több millió forintért megvásárolt értékes Zsolnay-porcelánok főként ebből a korból származnak. A gyár mai létezését is alapvetően ennek a korszaknak köszönheti. Zsolnay Vilmos halála (1900) után még húsz évig virágzott az üzem, igaz, lényegesen iparosodott formában: az edények mellett ekkor már egyéb használati tárgyakat, így mosdókagylókat, vízvezetékcsöveket is gyártott. 1914-ben a Monarchia kerámiaszükségletének a 60 százalékát ez a gyár adta. Az osztrák-magyar birodalom széthullásával azonban a cég elveszítette vásárlóinak nagyobb részét és a nyersanyagforrások is erősen megfogyatkoztak – a porcelángyár soha többé nem tudta régi fényét visszaszerezni. Innentől kezdve már egy másik cégről kell beszélnünk – mondja Kovács Gyula, a Zsolnay Porcelángyár Rt. és a Zsolnay Manufaktúra Rt. vezérigazgatója.
A második világháborút követően, 1949-ben államosították a gyárat, amely dísztárgyakat ekkoriban alig készített, főképp ipari porcelánt gyártott. A rendszerváltás után, 1992-ben részvénytársasággá alakították a céget, amely 2003-tól 2006 januárjáig az ÁPV Rt. kezelésében volt. Idén – térítésmentesen – a pécsi önkormányzat tulajdonába került a cég, amely 2000-től három részből áll: a Zsolnay Porcelángyár Rt.-ből, a Zsolnay Manufaktúra Rt.-ből és a Zsolnay Örökségkezelő Kht.-ból. Az önkormányzat azóta megkezdte a két részvénytársaság egybeolvasztását, és – végelszámolás keretében – a kht. beolvasztása is napirenden van, így újra egy cég lesz a Zsolnay porcelángyár.
Azzal, hogy Pécs nyerte el az Európa kulturális fővárosa címet, nagy lehetőséget kapott a Zsolnay porcelángyár is a megújulásra: a „Zsolnay kulturális negyed” megvalósítása jelentős projektet képez a város terveiben. A mintegy 11 milliárd forintos beruházás során a gyáringatlannak csak a harmada marad a porcelángyártás szolgálatában, a termelésből kieső területen kulturális célú fejlesztést valósítanak meg, így múzeumoknak, művészeti inkubátorházaknak, egyetemi oktatásnak ad helyszínt a jövőben. A kulturális tevékenység mellett kereskedelmi céllal is hasznosítják majd az ingatlan egy részét: boltok, vendéglők, szállóhelyek nyílnak a negyedben. „A projekt alapkoncepciója az, hogy a Zsolnay porcelánmárkát kulturális márkává fejlesszük, hogy más termékeknek, szolgáltatásoknak is hangsúlyozhassa az egyediségét és minőségét” – emelte ki a vezérigazgató.
A Zsolnay porcelángyár alkalmazkodik a vásárlók és a kor igényeihez, így a jövőben szélesíti az olcsóbb termékeinek a körét (itt ugyanis jelentősen visszaesett az eladás), és szeretne nagyobb teret hódítani a vendéglők, éttermek étkészleteiben is. „Nemsokára mikrohullámú sütőbe, mosogatógépbe is berakhatjuk a Zsolnay készletet” – vázolta a jövőt a vezérigazgató.
A Zsolnay porcelángyár bevételének 80-85 százaléka az edény díszmű, 8-10 százalék pedig az ugyancsak nívós (és kézzel gyártott) pirogránit épületkerámia eladásából származik, így a cég nem csak egy lábon áll. Termékeit alapvetően Magyarországon értékesíti, jelentős azonban (körülbelül 10 százalék) a külföldi magánvásárlók aránya is. Az edények árbevételének felét alapvetően a pillangós, illetve búzavirágos dekorációjú, több mint 80 tagú két edénycsalád adja. Az elmúlt években a felére esett vissza az eladások száma, 2005-ben félmillió darab terméket tudott eladni a cég. A Zsolnay a jövőben ezen kíván változtatni és olcsóbb, modern termékekkel lepi meg a vásárlókat – a minőséget és különleges dekorációkat azonban természetesen továbbra is megtartja.
A VILÁGHÍRŰ PORCELÁN
A gyár a hírneves magyar fazekasról, Zsolnay Ignácról és tehetséges leszármazottairól kapta nevét. E család gazdag művészi képességgel megáldott három generációja virágoztatta fel a gyárat, s járult hozzá a város fejlődéséhez. Termékeik történetét és sokféleségét szemlélteti a Zsolnay Múzeum gyűjteménye, melynek alapját részben a gyár által adományozott tárgyak, részben az egykori gyári múzeum kiállítási tárgyai alkotják. Alapítása óta a gyár számos nemzetközi díjat és aranyérmet nyert el, amit a magas művészeti értéket képviselő porcelánok gyártásának, az egyedi dekorálási technikáknak és a különleges mázak alkalmazásának köszönhet.
Ezek közül is kiemelkedik az eozin, amely egy sokszínű, irizáló redukciós máz, és - teljesen érthető okokból - szigorúan őrzik előállításának titkát. Annyit azonban szabad tudnunk róla, hogy - Petrik Lajos, a budapesti Ipariskola igazgatója és Wartha Vince, a Műegyetem professzora segítségével - 1893-ban fejlesztette ki Zsolnay Vilmos. A kifejezés a finomkerámia-termékeken alkalmazott redukciós mázat és technológiai eljárást egyaránt jelenti. Elnevezése a görög „eos” (hajnalpír) szóból ered, utalva az első előállított színárnyalat halványpiros játékára. A számos eozinszín mellett több kivitelezési eljárást is kifejlesztettek a Zsolnay-gyárban, például kézzel festett, maratott, márványozott eozinok, valamint kisebb és nagyobb méretű dísztárgyak, épületdíszítő elemek egyaránt készülnek az anyagból. Ezekben az években állították elő a pirogránitot is, amely egy fagyálló, porózus szerkezetű kerámiaanyag. Elnevezése is kitűnő tulajdonságaira mutat rá: a „piro” előtag a magas hőmérsékleten való égetésre, a „gránit” szó pedig a termékek tartósságára, szilárdságára utal. Ebből az anyagból készülnek a burkolólapok, épületdíszítő idomok, tetőcserepek, kerti dísztárgyak, kályhák és kandallók. A pirogránit nagyszerű minőségét, időtállóságát hirdeti sok ezer épület díszítő kerámiája és tetőcserepe, például a budapesti Gellért fürdő, az Iparművészeti Múzeum, a Földtani Intézet vagy a kecskeméti Cifrapalota.
