Beszélgetés Szekeres Imre honvédelmi miniszterrel, az MSZP elnök-helyettesével 2008. 09. 26. 6:00:00Sebők Miklós
Tartalékos katonákra van szüksége Magyarországnak
A Magyar Honvédségnek szüksége van egy tartalékos állományra, nagyjából 4 ezer főre, akik megfelelő kiképzést kaptak és bizonyos katonai feladatokat képesek ellátni, a sebészettől kezdve a nehézgépjármű vezetésig. Ők a Magyar Honvédség tagjai lesznek.
Készül a nemzeti katonai stratégia, melynek kapcsán a munkálatokban részt vevő egyik szakértő, Gyarmati István sajtóértesülések szerint azt a bírálatot fogalmazta meg, hogy a Magyar Honvédség „jelentős erőkkel sem jelenleg, sem a jövőben nem lesz alkalmas távoli missziókra." Igazat ad a Demokratikus Átalakulásért Intézet vezetőjének?
Ha ilyen bírálat született volna, megalapozatlan lenne - de nem született. Gyarmati István nem mondott ilyet és a Nemzeti Katonai Stratégia tervezetében sem szerepel ez a mondat. A kérdéses megállapítás úgy hangzik, hogy „a Magyar Honvédség jelentős erőkkel sem jelenleg, sem a jövőben nem lesz alkalmas igen nagy távolságú expedíciós hadviselésre, extrém éghajlati- és terepviszonyok közötti működésre és a fejlesztési célok között az ilyen jellegű képességek nem is szerepelnek." Ez az én álláspontom is, és teljes mértékben logikus megállapítás. Nem tudunk, de nem is akarunk például az Antarktiszra, vagy a Távol-Keletre menni. Azzal is egyetértek, hogy minden olyan feladat vállalásához, amely új képességeket kíván, előbb ezeket a képességeket biztosítani kell. Ezért van az, hogy csak olyan feladatokat vállalunk, melyre megfelelően ki vannak képezve katonáink, megfelelő felszereléssel rendelkeznek, és megvan a megfelelő támogatás és logisztikai háttér a szövetségesek részéről. Egyébként a Nemzeti Katonai Stratégia megfogalmazására éppen Gyarmati István vezetésével tizenkét független biztonságpolitikai szakértőt kértem fel. Ez szokatlan módszer, de én abból indultam ki, hogy a társadalom igényeiből kell kiindulni a Honvédség feladatainak meghatározásakor.
Des Browne brit védelmi miniszter ugyanakkor a közelmúltban arról nyilatkozott, hogy az európai NATO-tagok nem tudják biztosítani a bevethetőség elvárható szintjét.
Egyetértek vele. Itt két mutatót érdemes megvizsgálni. A telepítésre alkalmas szárazföldi erők arányát, illetve, hogy hány százalékuk vesz részt a NATO, az EU vagy az ENSZ műveleteiben. Az első esetében 40 százalék a cél, a másodiknál 8 százalék. Magyarország a terveink szerint 2011-re megfelel az első elvárásnak, amivel az első öt országban leszünk. A második mutató tekintetében már most 12 százalékot teljesítünk, amivel harmadikok vagyunk a szövetségen belül - ez az arány az USA-ban is csak 15 százalékos.
Ugyanakkor egyes felvetések szerint a sorozás megszűnésével az ország területvédő képessége gyengült, azaz indokolt lenne valamifajta civileknek szóló kiképzés vagy civilekből verbuvált tartalékos állomány fenntartása.
Itt két különböző kérdésről van szó. A Magyar Honvédségnek szüksége van egy tartalékos állományra, nagyjából 4 ezer főre, akik megfelelő kiképzést kaptak és bizonyos katonai feladatokat képesek ellátni, a sebészettől kezdve a nehézgépjármű vezetésig. Ők a Magyar Honvédség tagjai lesznek, azaz nem egy ettől független szervezetet fogunk létrehozni. Közülük egyidejűleg 7-800 főre van szükség, Ahhoz, hogy számíthassunk rájuk, biztosítani kell, hogy a tartalékos katonákat és munkáltatóikat ne érje hátrány. Erre vonatkozó javaslatainkat az Országgyűlés elé fogjuk terjeszteni. Másrészről a hadkötelezettségre nálunk is olyan szabályok érvényesek, mint bármely más európai államban: mindenki, aki a törvény szerint hadköteles (azaz 18 és 40 év közötti férfi) például rendkívüli állapot esetén behívható a Honvédségbe.
Azért a között van különbség, hogy valakit behívnak, vagy hogy ténylegesen hasznára van az ország védelmének.
Így van. Van feladatunk abban, hogy a szükséges társadalmi szemléletváltás és konkrét jogi lépések is megtörténjenek. Megfelelő kiképzést és felkészítést akarunk biztosítani mindenki számára. Október elején a „Bevetési Irány" hadgyakorlat kapcsán fel fogjuk hívni rá a figyelmet, hogy bár szerencsére béke van, de készen kell állnunk arra, hogy esetleg konfliktushelyzetbe kerülünk.
Az októberi budapesti NATO-csúcson várhatóan az egyik fontos téma Grúzia helyzete lesz. Mennyire érdeke Magyarországnak támogatnia a gyorsított csatlakozást, különös tekintettel az Oroszországhoz fűződő viszonyra?
Létrejött a NATO-Grúzia Bizottság, mely várhatóan Budapesten is ülésezni fog. Nincs kétség a NATO-ban afelől, hogy fenn kell tartani a nyitottság elvét. Azaz, ha van olyan állam, amely megfelel a csatlakozás feltételeinek, akkor erre számára lehetőséget kell biztosítani. Magyarország ennek megfelelően támogatta Románia, Bulgária, Horvátország, Albánia és Macedónia felvételét is. Másrészről Magyarország és a NATO változatlanul stratégiai partnerként tekint Oroszországra, annak ellenére, hogy jelenleg a NATO-Oroszország katonai és politikai együttműködés is szünetel. Egyetértés van a szövetség védelmi miniszterei között abban, hogy a problémák ellenére a stratégiai partnerség fenntartása elengedhetetlen.
Kellene-e az elmúlt években Moszkvával jó viszonyt ápoló magyar kormánynak e speciális helyzetéből adódóan hídszerepet játszania a NATO és Oroszország között?
Fontos, hogy javult a viszonyunk Oroszországgal, NATO-országokba például ritkán látogat el az orosz védelmi miniszter, ami nálunk megtörtént. Nem hiszem ugyanakkor, hogy különleges szerepet kellene játszanunk a kaukázusi kérdéskörben.
Nemrégiben tárgyalt a kínai védelmi miniszterrel is, vele milyen eredményt sikerült elérni?
A frissen beiktatott védelmi miniszter Franciaországba, Németországba és hozzánk látogatott el, ami jelzi, hogy a kínai kormány e három európai országot kiemelten kezeli. Ez hasznos Magyarország számára. A tárgyalásokon elsősorban nem a katonai együttműködés, hanem a gazdasági, ezen belül is a védelmi ipari kapcsolatok fejlesztése kapott nagy figyelmet.
Milyen külföldi beszerzésekre készül a közeljövőben a honvédség? Lehetett hallani többek között cseh gyakorlógépek vásárlásáról.
A Gripenek 2010 januárjától átveszik a magyar légtér ellenőrzését, de ahhoz, hogy ez megvalósulhasson, megfelelő mennyiségű repülőidőt kell biztosítani vadászpilótáink számára. Két ajánlat van az asztalon, a cseh kormányé és a Gripent is gyártó SAAB-konszerné. Elindult a javaslatok katonai és gazdasági értékelése. Határozott szándékom, hogy minden előkészítő munkát a parlamenti és tágabb nyilvánosság előtt folytassunk le, melynek eredményeképpen a kormány év végéig dönthet, a közbeszerzési szabályoknak megfelelően.
Ha már Gripen, mi a véleménye arról, hogy az ügyészség nem indított eljárást a beszerzés ügyében?
Természetesen van véleményem az ügyről és van feladatom is. Ha már ilyen drágán, ilyen csúcstechnológiájú eszközöket szereztünk be, akkor kötelességünk ezeket a lehető leghamarabb hadrendbe állítani.
A másik rendre előkerülő ügy a Tubes-hegyen megépítendő radarállomás, melynek jogi csatározásaiba legújabban az egyik ombudsman is beszállt. Mikorra várható itt a megoldás?
Ez a bíróságtól függ. Amíg a per nem zárul le, nem tudjuk elkezdeni az építkezést. Mi nyílt kártyákkal játszunk: megvártuk a végül érvénytelen népszavazást, bemutattuk a környezeti hatástanulmányt, kezdeményeztük a párbeszédet a civil szervezetekkel. A régi, szovjet időkből maradt radarok üzemeltetése sokba kerül, fel kell újítanunk őket, miközben a késedelem miatt veszélybe kerül az új állomás NATO-finanszírozása. Mindeközben itthon és Európa-szerte több hasonló új radar épült fel, melyek senkit nem zavarnak.
E beszélgetés idején még nem ismerjük a jövő évi költségvetés tervszámait, de a tavaszi plafonmeghatározás alapján a honvédelem jóval átlag feletti költségvetési támogatás növekményhez juthat. Mi indokolja a kiadásbővítést egy ilyen szorult költségvetési helyzetben, illetve számít-e rá, hogy az őszi tárgyalásokon megmarad ez az „előny"?
Bízom benne, hogy támogatást kap a betervezett méltányos támogatás-bővülés. A magyar kormány vállalta, hogy ha szerény mértékben is, de emeli a védelmi kiadásokat. Nekem nem az a dolgom, hogy minél több pénzt költsek, hanem hogy hatékonyan használjuk fel a forrásainkat. A tíz éves programunk keretében a pénzek 25-30 százalékát fejlesztésre fordítjuk, ami bőven a 15-20 százalékos NATO-átlag fölött van. Ez ugyanakkor szükséges is, mivel csak így tudjuk lecserélni elavult és drágán működtethető eszközeinket. E mellett 40 százalék megy személyi költségekre, és további 30 működtetésre és logisztikára.
Ön nem csak honvédelmi miniszter, de az MSZP elnökhelyettese, illetve a párt közgazdasági tagozatának társelnöke. Ez utóbbi pozíciójában Önt és a párthoz közeli közgazdászokat mennyire vonta be a miniszterelnök a Megegyezés című programadó írás előkészületeibe?
Féléves vita és munka folyt a Szocialista Pártban a „Munka, Tudás, Tulajdon" program előkészítése kapcsán. Radikális adócsökkentést csak ÁFA-emelés mellett láttunk kivitelezhetőnek, ez utóbbit viszont az inflációs hatás miatt nem támogattuk. A népszavazás utáni helyzetben nem tartottuk lehetségesnek jelentős mértékű kiadáscsökkentést sem. Leszögeztük azt is, hogy nem adhatjuk fel a konvergencia-program egyensúlyi pályáját. Ezek a szempontok visszaköszöntek a Megegyezés című írásban is, viszont a konkrét szövegről nem folytattunk egyeztetést, ezt a miniszterelnök saját véleményeként hozta nyilvánosságra.
Az elmúlt hetek a hírek szerint viharos elnökségi ülésein Ön támogatta a miniszterelnök gazdaságpolitikai elképzeléseit, mint tárgyalási alapot az SZDSZ-el folytatandó egyeztetésekre?
Igen, az írásban megjelennek a korábbi vitáink tanulságai, így erre a programra olyan alapként tekintek, melyről lehet tárgyalni, és amit szükség esetén módosíthatunk.
Van-e esetleg pont, ahol szívesen javasolna módosítást?
Bármilyen olyan megoldásra nyitott vagyok, amely tükrözi az említett három szempontot, és hozzájárul a gazdasági növekedéshez.
Korábban azt nyilatkozta, hogy a szocialista párt képes lesz többséget szerezni az adótörvényeknek és a költségvetésnek. Az SZDSZ-ben bízik?
Az SZDSZ-re gondoltam, amikor ezt nyilatkoztam. Azt szeretném, ha egy olyan politikai megállapodást kötnénk, ami túlmutat egyes képviselők egyéni döntésein. Ha mások is támogatják a beterjesztéseket, annak természetesen örülni fogok. A kormányzás stabilitásához parlamenti, politikai megegyezést kell tető alá hoznunk, a koalíciós kormányzásról itt már nyilvánvalóan nincs szó.
A tavaszi tisztújítás előtt várhatóan megint felbukkan majd az örökzöld téma: a miniszterelnöki és pártelnöki poszt szétválasztása.
Mind a kettőre volt már példa az MSZP történetében, az adott politikai helyzettől függhet, hogy melyik a megfelelő. A kongresszuson ez ügyben lehet vita. Ezt a vitát le kell folytatnunk, amit lényegesen befolyásolhat, hogy hogyan alakulnak a következő hónapok.
Biztos unja már, de azért megkérdezem: számít-e, törekszik-e vezetői posztra a tisztújítás során?
Engem idáig mindig megtaláltak a feladatok, úgy gondolom ez így lesz most is így. Tudom, van felelősségem abban, ami a Szocialista Pártban történik. És nagyon sok értékes emberrel dolgozom együtt, akikre ez szintén igaz.
Sebők Miklós
