Interjú a Stabilitás Pénztárszövetség elnökével 2009. 03. 16. 8:04:00(NAPI Online)
Két évre tiltanák a nyugdíjpénztári váltást
A magán-nyugdíjpénztári tagokat a Stabilitás Pénztárszövetség két évig nem engedné váltani, erről szóló javaslatukat már benyújtották a Pénzügyminisztériumhoz - tudtuk meg Nagy Csaba elnöktől, aki egyben az OTP magánpénztári vezetője. A szakember szerint nem szabadna tovább késlekedni a 2013-tól már alkalmazandó járadékfizetési szabályok kidolgozásával, de ehhez előbb valódi tulajdonosi viszonyokat kellene teremteni. A parlamenthez benyújtott adóváltoztatásokról viszont még nincs semmilyen álláspontja a szövetségnek.
- Alighanem most nagyon kínos magyarázkodásra kényszerülnek a tavalyi, erősen negatív hozamok miatt. Felkészültek a tagok rohamára, szemrehányásaikra?
- A Stabilitás Pénztárszövetség már közzétette tagjai teljesítményét. Azt gondoljuk, nyíltan kell beszélni. Az előzetes becsléseknek megfelelően a hazai nyugdíjpénztári szektor teljesítménye 2008-ban jelentősen visszaesett, és a többi befektetési formához hasonlóan a nyugdíjpénztári portfóliókon is veszteségek keletkeztek. Az is tény azonban, hogy a világon mindenhol hasonló veszteségeket szenvedtek el a befektetők. Egyetlen példa: a norvég állami nyugdíjalap tavaly mínusz 30 százalékos hozamot ért el. Ugyanakkor abban biztos vagyok, hogy lesz felépülés, most azonban még nem tartunk ott, de a jelenlegi negatív hozamok hosszabb távon kiegyenlítődhetnek.
- Ez nyilvánvalóan így van, hiszen az idei első hónapok tovább növelték a tagok vagyonvesztését. Persze nem csak itt, külföldön is. Lényeges különbség viszont, hogy míg például az említett norvég kasszánál korábban szép hozamokat realizáltak, a magyar magánpénztárak az elmúlt tíz évben sem tudták a tagok pénzének reálértékét megőrizni, a választható portfóliós rendszer (vpr) rosszabb időpontban talán nem is jöhetett volna...
- A vpr bevezetése előtt minden pénztár konzervatívan fektetett be, így pedig elég nehéz az inflációt meghaladó hozamot termelni. Az új rendszer elindítása viszont éppen a hosszú távon várható magasabb hozamok miatt biztosan jó döntés volt. A választható portfóliókat a korösszetételnek megfelelő időtávra optimalizáltuk. Azt is megnéztük, hogy ezek miként teljesítettek volna a mögöttünk lévő 15 évben. Célszerű lett volna ezt bemutatni a tagságnak - beleértve, hogy a dinamikus portfólió nem ennyire turbulens piaci viszonyok között is milyen nagy kilengéseket produkált. A számokból az is kiderül, hogy a mostani mindhárom választható portfólió-összetétel két százalékponttal több reálhozamot biztosított volna az elmúlt 15 évben a korábbi rendszerben elértnél.
- Miért álltak el ettől az ötletüktől?
- A felügyelet, félreértésektől tartva, a múltbeli adatokon alapuló tájékoztatást nem engedélyezte.
- Most viszont egy frissen kiadott felügyeleti körlevél szó szerint azt írja, hogy "más pénztárba történő átlépéssel kapcsolatosan a pénztárak tájékoztassák a tagokat a jelenlegi pénztár (és a tag által választott pénztár) befektetési politikájáról, az egyes befektetési instrumentumok megcélzott szintjéről, a jelenlegi pénztár és a megcélzott pénztár tárgyévi nettó hozamrátájáról, a 10 éves nettó hozamrátáról és a 10 éves vagyonnövekedési mutatóról, az egyes hozammutatók tartalmáról és jelentéséről, a pénztárváltás költségeiről". A kötelezően közlendőket még ezen felül is sorolják. Nem jelent ez túl nagy terhet abban az időszakban, amikor biztosan megugrik az aggódó telefonok száma is?
- Éppen ellenkezőleg. A Stabilitás Pénztárszövetségen belül magunk is lépéseket tettünk annak érdekében, hogy a tagok kevésbé legyenek kiszolgáltatva a tagszervező ügynökök esetleg önkényes tartalmú vagy hiányos tájékoztatásának. Például, akik a vpr-t elindították a válság előtt, azok most versenyhátrányba kerültek. A hozamok terén tapasztalható, minden korábbinál nagyobb szórás ennek is betudható. A közvetítők azonban előszeretettel hallgatnak erről. Sajnálatos, hogy az átlépés mellett döntő tagok ez idáig nem juthattak teljes körű tájékoztatáshoz. A szabályozatlanság miatt a kötelező informálásra időközben tettünk javaslatot a Pénzügyminisztériumnak. A Stabilitás szerint a tagnak nyilatkoznia kellene, hogy minden fontos paramétert megismert a kiszemelt és a régi pénztár vonatkozásában is. Azt is javasoljuk, hogy a féléves átlépési időtartamot két évre növeljék.
- Milyen stádiumban van ez a javaslat?
- Már benyújtottuk a Pénzügyminisztériumhoz.
- Bár az előbbi szavaiból némi ellentétet érzek a szövetség és a felügyelet között, a PSZÁF most érdeklődésünkre kifejezetten jó ötletnek tartotta a Stabilitás által szintén javasolt, úgynevezett nulladik portfóliót, amiben a nyugdíj előtti 2-3 évben már magyar állampapír sem lenne. Vajon ez kiállta volna az idő próbáját egy nem ennyire "vérzivataros" időszakban?
- A magyar állampapírok az elmúlt években meglehetősen kockázatosnak bizonyultak. A cél az, hogy a közvetlenül nyugdíj előtt álló tagok megtakarításait olyan eszközökben tartsuk, amelyek nincsenek kiszolgáltatva a tőkepiacok bizonytalanságainak.
- Jelenleg mintha egyáltalán nem lenne kockázatmentesnek látszó eszköz. Valószínűleg nem véletlen, hogy felerősödtek azok a hangok, amelyek a magánkasszák "visszaállamosítását" szorgalmazzák. Még most is ki merné jelenteni, hogy a második pillérben magasabb nyugdíjra számíthatnak a tagok, mint az elsőben, vagyis az államiban?
- A társadalombiztosítás generációk közötti átcsoportosítás, ami a társadalmak elöregedésével szemmelláthatóan egyre kevésbé tartható. Azért kellett létrehozni a hárompilléres rendszert (ami generáción belül megoldás), mert már akkor egyértelműen látszott, hogy az állami rendszer nem bírja majd a növekvő kiadásokat. A hosszú távú megtakarításoknál azonban elengedhetetlen lenne a stabil szabályozási környezet. Korábban a magán-nyugdíjpénztári tagdíj mértékének befagyasztása és az állami 13. havi nyugdíj hátrányba hozta a második pillért az állami nyugdíjrendszerrel szemben, most a nyugdíjkorhatár várható emelése és a 13. havi nyugdíj visszavétele a magánpénztárak felé billenti a mérleg nyelvét - a negatív hozamokkal együtt is. Az úgynevezett visszaállamosítás technikailag is elég nehezen képzelhető el, és számos kérdést vetne fel, köztük olyanokat, hogy vajon mindent eladnának, realizálva a veszteségeket, vagy lenne egy központi állami vagyonkezelő, továbbá mi lenne az egyéni számlák rendszerével, a megtakarítások örökölhetőségével.
- Az állami tb időszakos megnyitása sem lenne helyeselhető?
- Amikor 2002-ben a tb-rendszerbe még a nyugdíjazást megelőzően is szabadon vissza lehetett lépni, kigyűjtöttük minden 50 év feletti tagunkat. Számukra több menetben e lehetőséget ismertető levelet küldtünk ki, mégis mindössze néhány ezren léptek vissza a tb-be. Ez a szám azért nem lett magasabb, mert a tb-ben még kevésbé bíztak az emberek. Most változott a helyzet, de ez valószínűleg csak átmeneti. A nyugdíjkorhatárt elérő pénztártagoknak egyébként ma is lehetséges a visszalépés. Ennek feltétele: a tag magán-nyugdíjpénztári rendszerben eltöltött jogviszonya nem haladja meg a 120 hónapot, az egyéni számlakövetelés alapján megállapított nyugdíjjárulék pedig nem éri el a társadalombiztosítási nyugdíj negyedét. Azok, akik ebbe a körbe tartoznak, 2012. december 31-ig visszaléphetnek a társadalombiztosítási rendszerbe és ekkor a teljes társadalombiztosítási nyugdíjra jogosulttá válnak.
- Nem szabadna azonban úgy beállítani, mintha a magánkasszák mindent tudnának, amit a tb tud, jelenleg ugyanis éppen a nyugdíj lényegét jelentő járadékszolgáltatásra nem képesek. A felügyeletnél az ezzel kapcsolatos szabályozás jelenlegi stádiumát firtató kérdésre csak lakonikusan annyit mondtak: nincs információjuk. A szövetség tud valamit?
- A Stabilitás négy éve kereste meg a PSZÁF-ot azzal, hogy hozzunk létre közös munkacsoportot a szükséges szabályozás kigondolására. El is indult a munka. A kérdést bonyolítja, hogy uniós elvárásokhoz is igazodnunk kell, akadnak kötelező elemek. Bevontuk a Pénzügyminisztérium képviselőit is, majd a szaktárca magához vonta az ügyet.
- Úgy tűnik, itt el is akadt a folyamat. Pedig tudomásom szerint Lengyelországban ugyanennek a jogszabálynak a késlekedésébe miniszter is belebukott. Ott elkészültek már ezekkel a szabályokkal?
- Lengyelországban, ahol tulajdonképpen velünk együtt indult el a jogszabály előkészítési folyamata, mára már elfogadás előtti szakaszban van a teljes járadékfizetési csomag. Nálunk a magán-nyugdíjpénztári törvény szerint 2013-ra már működő szabályozást kell létrehozni. Ezt pedig bevezetése előtt még meg kell ismertetni és el kell fogadtatni az emberekkel, intézményekkel. Az emiatti változások ráadásul kihatnak a pénztári struktúra egészére. El kellene tudni fogadtatni a jogalkotókkal, hogy a pénztáraknak szolvenciatartalék nélkül nem lenne szabad járadékfizetést, vagyis tagonként élethosszig tartó kockázatot vállalniuk. Most már mindenképpen fel kell gyorsítanunk a munkát.
- Többen állítják, hogy ez álprobléma, hiszen a biztosítók rendelkeznek szolvenciaalapokkal, tőlük meg lehetne vásárolni a járadékot. Ez miért nem járható út?
- Én mint magánszemély (hiszen magam is az érintettek közé tartozom), akinek két kislánya van, szeretnék megfelelő összegű nyugdíjat kapni. Ezt célozták többek között azok a költségkorlátok is, amit a jogalkotók az elmúlt években rögzítettek a szabályozásban. Ezek után nem lenne szerencsés egy olyan megoldás, amelyben a járadékszolgáltatáshoz szükséges infrastruktúra létrehozásának költségeit a majdani nyugdíjakra terhelnék. A biztosítók szolgáltatásának ugyanis ára van.
- Ön szerint ki viselje akkor ezeket a kiadásokat? A tagoktól, akik a pénztárak tulajdonosainak számítanak, egyelőre biztosan nem lehet levonni ilyen címen pénzt.
- Egyszer tiszta vizet kellene önteni a pohárba. A pénztári üzem meglehetősen bonyolult. A pénztárak irányítói legyenek legálisan felelősek.
- Az önkormányzati elvet a pénztárak többször támadták, de nem sikerült elérni a tulajdonosi viszonyok változását. Eleinte ez mintha nem is lett volna akkora gond, hiszen például vagyonkezelési díjként a háttérben álló pénzügyi intézmények biztosították saját profitjukat. Az említett hosszabb távú negatív reálhozam nyilvánvalóan ettől sem függetlenül alakult ki, amint hogy a költségszint maximálását is ez a magatartás válthatta ki. Most mégis jobb lenne a tiszta helyzet?
- Az alapítók az induláshoz adó- és járulékmentesen adományként járulhattak hozzá. A pénzügyi intézmények pedig érthető módon hozamot várnak el a pénzükért. A korábbi ígéretek ellenére az alapítók végül nem kerülhettek valódi tulajdonosi pozícióba. Ez hiba volt. A valódi tulajdonosi viszonyoknak és a tiszta piaci versenynek a nyertesei biztosan a tagok lettek volna. Nem mondhatjuk azonban, hogy nem történt semmilyen pozitív változás. A már említett költségkorlátozás révén ugyanis a tagdíjbefizetések fedezeti alapban jóváírandó mértéke a korábbi 94,5 százalékról 95,5 százalékra emelkedett, ami a tagok számára kedvező. Ez csak a mi pénztárunknál 960 millió forint többletkifizetést jelent a tagi számlákra. Mások oldalról viszont: ennyivel kevesebb jut a pénztár fenntartására. Rengeteg embert leépítettünk, az it-beruházásokat is vissza kellett fogni. A méretgazdaságosság egyre inkább kulcskérdéssé válik.
- Ez nyilvánvalóan így lesz az önkéntes kasszáknál is, ha másért nem, a kormány adójavaslatai miatt. Mi a véleménye az eddig megismert elképzelésekről?
- Ezeket egyelőre nem szeretném kommentálni.
