2010. 03. 13. 10:40:00
Boldog szülinapot, Bokros-csomag!
Sovány vigasz ugyan, de a válság eddigi hatásával sem járunk még ott, ahol a Bokros-csomag idején: a Magyarország GDP-je a globális válság következtében 2009-ben 6,3 százalékkal csökkent az előző évihez képest, de 2011-től már ismét növekedés jöhet (ha a világgazdasági folyamatok is pozitívan alakulnak és marad a jelenlegi szigorú fiskális politika - hangzik el gyakran kiegészítésként).
Az általában mumusként - ritkábban megváltóként - emlegetett Bokros-csomag maradandó nyomokat hagyott sokak emlékezetében, "születésnapja" körül is rendszeresen felemlegették. Most viszont - a megszorítások 15. évfordulóján - még a választási év sem volt elég ahhoz, hogy pártok ezzel riogassák a választópolgárokat.
A csomag bevezetését számos kényszerítő körülmény váltotta ki, amelyeknek egyes elemei akár ma is ismerősen csenghetnek, hiszen jelenleg is válságos időket él át az ország. A pakkot pontosan 15 éve, március 12-én jelentették be.
Útban az államcsőd felé
Horn Gyula akkori miniszterelnöknek A Hét című tévéműsorban közölte, hogy az ország az államcsőd felé halad. Magyarország GDP-je 1990 és 1993 között 20 százalékkal, az ipari termelés 35, a mezőgazdasági pedig 45 százalékkal csökkent. A magánfogyasztás, illetve a jövedelmek és átlagkeresetek reálértéke esett, a munkanélküliségi ráta 10 százalék fölött állt, az inflációs várakozások pedig meghaladták a 25 százalékot.
A magyar gazdaság gyors egyensúlyromlását 1992-93 között a gazdaság élénkítését és az infláció letörését egyidejűleg megcélzó gazdaságpolitika okozta az akkori elemzői vélemények szerint. A folyó fizetési mérleg hiánya 1994-ben az éves GDP 9 százalékára rúgott, de ezzel párhuzamosan emelkedett a külső eladósodás mértéke is, amely 1994-re elérte a GDP 45 százalékát.
Az egyensúly megbomlása az államadósságban is tükröződött, amely 1993-94-ben meghaladta a GDP négyötödét. A helyzetet súlyosbította, hogy az állam finanszírozási igénye úgy duzzadt fel, hogy csak rövid lejáratú állampapírok kibocsátásával tudták fedezni, hosszabb távú papírokat képtelenség volt eladni.
Magyarországnak ebben az időben a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) nem volt megállapodása, és a Bokros-csomag bevezetésére erős kényszerítő körülményként hatott, hogy a magyar kormánynak nem sikerült tető alá hoznia a készenléti hitelmegállapodást. Ez a befektetőknek is negatív üzenetet küldött, ami 1995 elején már azzal a kockázattal járt, hogy Magyarország nem lesz képes megújítani a külföldi hiteleit, és esetleg nem tudja teljesíteni a fizetési kötelezettségeit.
Bizalomépítés, bármi áron
Egyes vélemények szerint azonban az 1995 tavaszára összeállt intézkedéssorozat jellegét és szigorúságát nem a hazai gazdaság teljesítménymutatói, hanem elsősorban olyan külső tényezők diktálták, mint a mexikói pénzügyi válság kirobbanása, amely többek között a kelet-európai régió iránt is megrengette a befektetők bizalmát.
A bizalomvesztés azonban a hazai lakosságnál is megmutatkozott, amit a devizabetétek gyors kiáramlása jelzett. Ebben a helyzetben nem maradt más választás sokak szerint, mint egy olyan gazdaságpolitikai irányváltás, amely egyszerre orvosolta a bajokat és építette vissza az ország iránti bizalmat.
Bokros-csomag bevezetésével azt akarták elérni, hogy az export növelésével többlet-devizabevételhez jusson az ország. Ez alapozta meg a gazdasági növekedést a pénzügyi egyensúly javításával, a növekedés motorjává pedig ugyancsak az exportot tették.
Az intézkedések során a kormány az egyensúly rövid távú helyreállítására érdekében leértékelte a forintot kilenc százalékkal és bevezette a csúszó leértékelést, amelynek során további három hónapig 1,9 majd havonta 1,3 százalékkal csökkent a nemzeti valuta értéke.
Ideiglenesen - 1997-ig - bevezették a 8 százalékos importvám-pótlékot, a belföldi kereslet féken tartása érdekében pedig az állami vállalatoknál és a költségvetési intézményekben befagyasztották a fizetéseket.
Tandíjat vezettek be a felsőoktatásban és átalakították a szociális ellátások rendszerét. A rászorultság elve alapján leszűkült a családi pótlékra, a gyesre és a szülési segélyre jogosultak köre. Megszűnt a fogászati ellátás általános és teljes ingyenessége. Csökkent és célzottabb lett a gyógyszerek költségvetési támogatása. Felemelték a kötelező nyugdíjkorhatárt. A pénzügyminisztérium mindezektől az intézkedésektől 170 milliárd forintos költségvetési hiánycsökkenést várt.
Mégis milyen áron?
A Bokros-csomag - bár később számos szociális jellegű intézkedést az Alkotmánybíróság megsemmisített - egy éven belül hozta az elvárt makrogazdasági hatásokat. Az egyensúly már rövid távon javulni kezdett, leginkább a fogyasztás visszaesésének, az export bővülésének és a kiugróan magas privatizációs bevételeknek köszönhetően.
A gazdasági növekedés 1997-től felgyorsult, és a 90-es évek második felében a bővülés az európai átlagnál jóval magasabb ütemű volt, elkezdtek nőni a jövedelmek és a fogyasztás, gyors ütemben csökkent az infláció. A javult a külső és belső egyensúly, lecsökkent adósság, amely lehetőséget teremtett arra, hogy a gazdaság növekedése tartóssá váljon.
Ennek ára viszont egyrészt az átmenetileg lassuló gazdasági növekedés, továbbá az éves 28,2 százalékot elérő gyorsuló infláció volt. Ez a periódus súlyos társadalmi áldozatokat is követelt. A megszorítások ugyanis a bérből és nyugdíjból élőket sújtották leginkább. A társadalmi áldozatvállalás - egyes vélemények szerint - a pénzügyi deficitet nem szüntette meg, csak szociális deficitté konvertálta.
A csomag bevezetése nemzetközi szinten sikernek bizonyult: ennek köszönhetően egy évvel a bejelentés után sikerült megállapodást kötni a Valutaalappal, és Magyarország még 1996 tavaszán az OECD tagjává vált. Utóbbi jelentősége, hogy enélkül sem a NATO-felvételben, sem a várható európai uniós tagságban nem reménykedhettünk volna.
Belpolitikailag viszont a csomag nem aratott osztatlan sikert. A Bokros-csomagot ellenzők véleménye szerint a kormányzat 1995-ben választott stratégiája téves diagnózison alapult, közgazdaságilag rossz irányba indult el. Az 1995-ös évet követő időszak gazdasági fellendülése szerintük nem "a csomagnak" köszönhető, hiszen az recesszióval és egyes lehetőségek elmulasztásával járt. Az e táborhoz tartozók kétségbe vonják azt is, hogy az intézkedéssorozat tartós makrogazdasági stabilizációt hozott volna.
Számos közgazdász azonban úgy véli, jóval súlyosabb áldozatokat követelt volna, ha a kormány 1995 márciusában nem szánja rá magát a drasztikus kiigazító lépésekre.
Cikkünk folytatódik, lapozzon!
- Következő oldal
- Előző oldal
- 1
- 2
