2010. 03. 09. 23:00:00
Az AB egyre jobban ismeri az adótörvényeket
A kormány az Alkotmánybíróságnak (AB) is adott munkát: összesen hat nagy horderejű adóügyben döntött a testület 2006 novembere és 2010 januárja között, a hetedik folyamatban van. 2006-ban kapkodva alkották meg a házipénztáradóról, a banki különadóról, az elvárt adóról szóló szabályokat. Ezek közül kettőt kaszált el az AB, csak a banki járadék ment át. A házipénztáradó és az elvárt adó eredetileg azt a célt szolgálta volna, hogy a mesterségesen veszteséget vagy nullszaldót elszámoló cégeknek is kelljen adót fizetni.
Előbbinél a napi készpénz záró egyenlege és az elismert pénzkészlet különbsége után kellett volna húsz, utóbbinál pedig a korrigált bevétel két százaléka után 18 százalék adót fizetni. Az AB azonban visszadobta az ötleteket, mert szerinte ha rossz egy szabályozás, azon kell változtatni, nem pedig pótlékként az adózók zsebében turkálni. Az elvárt adó helyett végül egy finomabb verziót talált ki a kormány.
Még a reform részeként született meg a luxusadó ötlete, amelyet 2008 végén dobott vissza a testület. Indoklása szerint az adó kiszámítása nem a piaci viszonyokat tükrözte, ráadásul a kivetett adót nem is lehetett vitatni. A kormány nem írta újra a szabályt, helyette 2010-től megalkotta az ingatlanadót. Ezzel sem járt el másképp az AB: visszadobta, mondván, az adó kiszámítása kezelhetetlenül bonyolult, ráadásul még a hatóság tévedéséért is az adózó a felelős.
A hatodik döntés a szuperbruttó intézményéhez kapcsolódik: itt az adó alapját kifogásolták, mivel az a jövedelem 1,27-szerese. Az AB azonban ebben nem talált kifogásolnivalót. Egyelőre a testület előtt van a tevékenységre jellemző keresetről szóló szabályozás, amely szakmánként a piaci ár szerinti járulékfizetést követelné meg a vállalkozóktól. A kifogás szerint ez meghatározhatatlan.
