A webalapú szolgáltatások - amelyeket a közszektor elsősorban a vállalatok, az e-gazdaság számára fejlesztett ki és tart fenn - jelentős része közvetlen vagy közvetett költségmegtakarítást vagy a későbbiekben megnövekedett bevételt jelent a kormányzatnak. Az úgynevezett G2B-szektorban, a government-to-business világában találkoznak a vállalatok szükségletei a kormányzat által nyújtott szolgáltatásokkal. A lakossági ügyfelekkel kapcsolatos e-kormányzati szegmenshez képest fontos különbség, hogy a vállalatok beszállítóként, fogyasztóként, partnerként, de versenytársként is viszonyulhatnak a kormányzathoz. A Cap Gemini Ernst & Young által végzett elektronikus közszolgáltatási jelentés szerint a jövedelemadó, a társasági adó, a forgalmi adó beszedése és a vámügyintézés jelenti az úgynevezett bevételgeneráló szolgáltatásokat. E téren öt ország, Dánia, Franciaország, Olaszország, Svédország és Finnország 2002 októberére elérte az úgynevezett negyedik szintet, vagyis ezekben az országokban teljes körű online ügyintézésre nyílik lehetőség például az adózás tekintetében. Ha az összes területet vizsgáljuk, akkor elmondható, hogy gyors fejlődést mutatnak az e-kormányzat terén hagyományosan erős északi országok: Dánia, Finnország és Svédország, valamint Írország. Ezek az országok már a kétoldalú interakció felé közelítenek még a legkevésbé fejlett szolgáltatásoknál is. Az átlagosnál magasabb szintre fejlődött az első felméréstől eltelt egy év alatt az Egyesült Királyság és Luxemburg is. De a leggyorsabban Svédország és Dánia mellett Belgium fejlődik, amely igen alacsony szintről indult 2001 októberében, de egy év alatt jelentős előrelépést produkált és várható, hogy a közeljövőben képes lesz felzárkózni az éllovasokhoz. A Cap Gemini Ernst & Young jelentése a legjobb gyakorlatként nem egy, az összetett minősítésben élenjáró ország elektronikus adózási megoldását jelölte meg, hanem a spanyol adóhivatal, az AEAT kínálta lehetőségeket (vvw.aeat.es). A lakossági személyi jövedelemadózás lehetősége ennél teljes körű: a portálon az információs szolgáltatások mellett elektronikusan kitölthető és visszaküldhető adóbevallás található és az online pénzátutalásra is lehetőség van. A sikeres tranzakcióról bizonylatot küld segíti egymásra találni az adózókat és a könyvelőket, és a hagyományos útnál gyorsabban bonyolítja le az adó-visszatérítést. Utóbbi procedúrához az adóalanynak a spanyol szövetségi pénztár küld digitális bizonylatot. Világviszonylatban a használatba vétel szintje terén Ausztrália és az Egyesült Államok emelkedik ki. Az ausztrál adóhivatal, az ATO (Australian Taxabon Office) 2001-ben 282 ezer, 2002-ben pedig 550 ezer kitöltött adóívet kapott elektronikus úton közvetlenül az adózóktól. (Az országban 2,2 millióan intézik maguk a bevallásukat.) A könyvelőknél még imponálóbbak az adatok: az adóbevallások 95 százalékát elektronikusan küldték be az adóhatóságnak. Ausztráliában egy kísérlet keretében egy helyi hálózaton keresztül már 1989-től lehetőség nyílt erre. Az ausztrál állam jelentős támogatást biztosított a rendszer fejlesztésére, így 1997 óta már mindenki számára adott a lehetőség az „e-adózásra”. Ösztönzést jelent, hogy akik ezt az utat választják, azok egyfajta visszatérítést kapnak, illetve magához az adó-visszatérítéshez is hamarabb hozzájutnak. Az ausztrál állampolgárok a Centrelinken keresztül érhetik el az „adóportált”. Ez a webhely tíz állami hivatallal köti össze a hozzá fordulókat. Egyesíti magában a munkaügyi és az állami bevételekkel és juttatásokkal (így a nyugdíjakkal is) foglalkozó hivatalokat. Ausztrália követendő bátorsággal próbálja kihasználni az e-kormányzatban rejlő lehetőségeket, a Centrelink pedig nagyon költséghatékonyan használható ilyen jellegű feladatokra - véli Steven Mathieson brit szakújságíró. A Centrelinknek köszönhetően például sok helyen nincs szükség a kisebb vidéki postákra. Az ausztrál eredményekkel szemben Nagy-Britanniában a hatóságok csak 2000-ben győzték le az új módszer megbízhatóságát illető aggályaikat, amelyek annyiban jogosak voltak, hogy az ATO brit megfelelője, az Inland Revenue egy technikai problémákkal terhes rendszert épített ki, amelynek használata öt esetből négyszer kudarcba fulladt. Így hiába jutalmazták tíz-tíz fonttal a beküldőket, az adóívet saját maguk kitöltőknek csak 1,5 százaléka választotta ezt az utat 2002-ben. A britek ódzkodása az online ügyintézéstől már-már közismert: hiába a gazdag e-kormányzati kínálat, hiába az anyagi érdekeltség, nagyon kevés polgár él ezekkel a lehetőségekkel. Mathieson ennek magyarázataként a brit rendszer technikai problémái mellett kulturális különbségekre is utalt: az ausztrálok szerinte magától értetődően vesznek használatba új technikai eszközöket, míg az óhaza lakói nehézkesebbek. Az ír Revenue On-Line Service (ROS) sokkal biztatóbb eredményeket produkál. Az elektronikus szolgáltatások használatának módszeres vizsgálata fontos eredményt hozhat, ugyanis ezek az alapvetően gazdaságilag rentábilis megoldások kihasználatlanul kevés hasznot hajtanak. Érdemes vizsgálni például az elektronikus megoldások milyenségét (elég érthetőek-e az információk, kitöltési útmutatók, áttekinthető-e a webhely), a kulturális attitűdöket (milyen szintű a ragaszkodás a hagyományos megoldásokhoz, mennyire bíznak az elektronikus ügyintézés formájában), vagy a „valós” intézményekkel való ellátottságot (például Ausztráliában a nagy távolságok miatt döntenek sokan az internetes ügyintézés mellett). Úgy tűnik, a technológia rendelkezésre állása nem elegendő a reformok véghezviteléhez, az elektronikus úton történő adózás népszerűvé válásához. Az ausztrál eredményekhez viszonyítva is sikeresnek mondható az Egyesült Államok. Ez számokban kifejezve azt jelenti, hogy az adóév végén, áprilisban 51,9 millió állampolgár küldte be online módon az adóját, szemben a 75 millió hagyományos úton adózó polgárral (az előbbiek aránya 41 százalékos). A kiemelkedően jó eredményt is kevesli azonban az USA adóhivatala, az Internal Revenue Service (IRS), amelynek tervei jóval nagyratörőbbek: 2007-re el kell érni a nyolcvanszázalékos arányt, ami felülmúlja az internet elterjedtségének az egész lakosságra vonatkozó arányát. A jelen növekedési ráta alapján a még mindig igazán impozáns 61 százalékos eredmény lenne realizálható - állítja Holczer Márton. A folyamatos fejlesztés következő állomása, hogy online módon úgynevezett munkáltatói azonosító számot, illetve adóazonosító számot kérhetnek az adózók, a vállalkozás, illetve az adózás típusától függően. Az IRS számára most az a kérdés, hogy 75 millió amerikai polgár miért ragaszkodik a papíralapú ügyintézéshez.