Korábban az egyetemisták éltek közösen bérelt lakásban, manapság azonban egyre több pályakezdő is megoszt egy lakást. Becslések szerint egy olyan folyamatról van szó, amely az elkövetkező évek során fog tetőzni, amikor valószínűleg már a félmilliót is meg fogja haladni a társbérletben élők száma.

A lakbérek drasztikus felszökése az ezredfordulót követően kezdődött, amikor a városok és települések - anyagi helyzetük javítására - privatizálták az addig tulajdonukban lévő lakóházakat. Az új tulajdonosok a korábbinál jóval többet kértek, aminek következtében sokan képtelenné váltak a felemelt lakbérek megfizetésére és vagy kiköltöztek, vagy pedig másokkal osztották meg addigi lakásukat.

Munkanélkülivé vált személyek esetében ugyan lehetőség nyílik a szociális hivatal lakbérpótlékának kérelmezésére, de ennek feltételei igencsak szigorúak, aminek viszonylag csak kevesen tudnak megfelelni. Márpedig a bejelentett lakás szinte előfeltétele az elhelyezkedésnek, ugyanis a munkaadók kérdőívén fő helyen szerepel a pontos lakáscím.

A társbérletben élőknél is rosszabb helyzetben vannak a hajléktalanok, akiknek száma az elmúlt 3 évben kereken 50 százalékkal nőtt és immár megközelíti a 40 ezret.

A lakásnélküliek szövetsége most megkongatta a vészharangot, mert az egyre nagyobb számban érkező menekültek mintegy versenytársaivá válnak a hajléktalanoknak, de részben még a társbérletben élőknek is. A hatóságok elképzelése szerint ugyanis a migránsok integrálására a legjobb lehetőség az iparilag fejlett nagyvárosokban kínálkozik, ahol már amúgy is egyre kevésbé megfizethetőek a lakbérek. Következésképpen az elkövetkező hónapokban a kormányra egyre nagyobb nyomás fog nehezedni olyan, állami támogatással épülő lakónegyedek létesítésére, amelyekben az átlagkeresők is otthonhoz tudnak jutni.