Jelentősen nőtt a járműipari gumialkatrészek gyártása
A kilencvenes évek elején a magyar gumiipar is komoly nehézségekkel küzdött, aminek következtében 1993-ra a termelés jelentősen visszaesett. A rákövetkező évtől azonban megindult a fejlődés, ami nagyrészt a vertikumban megkezdett privatizációnak, valamint a mára a nagyvállala-toknál és a közepes vállalkozóknál bevezetett minőségtanúsítási rendszereknek köszönhető - nyilatkozta lapunknak Barta Árpádné, a Magyar Gumiipari Szövetség (Magusz) főtitkára.
A hazai gumiipar mint háttéripar termelése 1989-től folyamatosan csökkent, aminek okai nagyrészt a belföldi kereskedelem kontroll nélküli liberalizálásában, valamint a keleti piacok összeomlásában keresendő - állapította meg a főtitkár. Így a vertikum 1993-ra mélypontra került, ám 1994-től újra nőtt a termelés, olyannyira, hogy 1996-ban már elérte a nyolcvanas évek végén jellemző szintet.
Az ágazat 1997-re folyó áron az 1993. évi 11,5 milliárd forintról 52 milliárd forintra, több mint 4,5-szeresére emelte a termelést.
A fejlődés fokmérőjének számító kaucsukfelhasználás is hasonló mértékben növekedett. Az 1993-ban importált 17 ezer tonnával szemben 1997-ben már ennek dupláját, azaz 34 ezer tonna kaucsukot hoztak be az országba.
A gumiipart az ágazaton belül két nagy csoportra osztják. Az egyik a gumiabroncsgyártás, a másik pedig az egyéb gumialkatrészek, termékek gyártása. 1997-ben e két termékkategória között nagyjából egyensúly volt, hiszen a termelési volumenből az előbbi 53, míg az utóbbi 47 százalékkal részesedett. 1996-hoz képest ebben az évben jelentősen megugrott az egyéb műszaki gumiáruk előállítása. A már említett 47 százalékon belül pedig a járműipari gumialkatrészek aránya ma már meghaladja a 90 százalékot is.
Az ágazat szereplői a termelés további növekedésére számítanak, mivel a jelentősebb gyárak és a közepes vállalkozások nagy része már bevezette valamelyik minőségtanúsítási rendszert, ami lehetővé tette, hogy nagy nyugat-európai cégek beszállítóivá váljanak.
A gyártáshoz szükséges alapanyagoknak csak egy kis részét, hozzávetőlegesen 10-15 százalékát vásárolják belföldön a vállalatok. A legnagyobb - 30-40 százalék között mozgó - arányú hazai beszerzés a töltőanyagok közül a koromból lehetséges.
A gumiipar termelési értékének közel 58 százalékát exportálta 1997-ben, aminek jelentős része, mintegy 46 százaléka Németországba és Ausztriába ment. Az exportvolumen további, sőt az eddigieknél nagyobb arányú növekedésére adhat alapot az, hogy a már említett minőségtanúsítási rendszereknek is köszönhetően egyre jobb a magyar termékek megítélése a világpiacon.
A kedvező piaci lehetőségek mellett viszont a vertikum számára nagy gondot okoz a környezetvédelem, ezért vezették be 1995-től a gumiabroncs-termékdíjat is, amelynek alapjába ez idáig mintegy 5 milliárd forint került. Ebből az alapból kellene hulladékmegsemmisítőket és -feldolgozókat építeni, ám az alapnak a törvény által előírt 75 százalékos hasznosításával ellentétben 1999 elejéig csak 15 százalékot költöttek ilyen célokra. Barta Árpádné szerint hasonló gondot jelent a nagy mennyiségben beáramló importált hulladék gumiabroncs is, amit jelenleg olcsóbban lehet beszerezni, mint amennyiért a hazai begyűjtők kínálják "termékeiket" további hasznosításra.
Á. A.
A gazdaság és az üzleti élet legfrissebb hírei az Economx.hu hírlevelében.
Küldtünk Önnek egy emailt! Nyissa meg és kattintson a Feliratkozás linkre a feliratkozása megerősítéséhez.
Ezután megkapja az Economx.hu Hírleveleit reggel és este.