Bár az 1952-ben hatályba lépett családjogi törvényt többször is módosították, valamint a hazai bírói gyakorlat is „faragott” rajta, lapunk értesülései szerint most az eddigi legjelentősebb változások várhatók. Az ötvenes évek szigorú vagyonközösségi rendszerén – ami kevés lehetőséget adott a törvényes rendszertől való szerződéses eltérésre – már a nyolcvanas évek második felében lazítottak, a rendszerváltás óta végbement társadalmi, gazdasági események miatt mára mégis megérett a helyzet a komplett „generálozásra”. A változások mértékét az a szerkezeti változás is jelzi, hogy az eddig önálló jogszabályként élő családjogi törvény bekerül a Polgári törvénykönyvbe (Ptk.), a személyekhez, a dologi jogokhoz, a kötelmekhez hasonlóan külön könyvként. Bár a kodifikáció még nem ért véget, lapunk az elkészült szakértői javaslat kapcsán több következtetést is levont. Egyrészt, a munka során a jogászok azon alapelvet érvényesítik, hogy amennyiben a házasságkötés a felek önkéntes elhatározásán alapul, a személyi, vagyoni jogkövetkezményeknek is – a lehetőségekhez képest – annak megfelelően, a felek elképzelései szerint kell alakulniuk. Így megpróbálnak minél több módot találni arra, hogy a házassági vagyonjogi szerződésekben – és azok megszüntetése esetén – a felek kötöttségektől mentesebben érvényesíthessék jogszerű igényeiket. (A gyakorlatban a házasságokat általában nem pecsételik meg vagyonjogi szerződésekkel, a növekvő népszerűség ellenére sem.) Alapelv az is, hogy a felek a házassági vagyonjogi szerződésben belátásuk, megállapodásuk szerint eltérhetnek a vagyonjogi rendszer szabályaitól – természetesen akkor, ha ezt a törvény nem tiltja. Például: a korlátozottan cselekvőképes vagy a tizennyolcadik életévét be nem töltött, a házasság révén viszont nagykorúvá vált, tizenhat évnél idősebb személy esetében a nyilatkozathoz gyámhatósági jóváhagyás kell. A kodifikátorok számos kérdést próbálnak tisztázni: az egyik legérdekesebb, hogy milyen védelemben részesülhet az a házastárs, akinek a párja pazarol és szórja a pénzt az életközösség fennállása alatt. Mennyiben segít a jog, ha valaki a házastárs tudta nélkül kötött ügyletekkel a részesedését meghaladó adósságot halmoz fel. A tervek szerint ezekben az esetekben a bíróságtól a vagyonelkülönítés elrendelését és a házassági vagyonjogi szerződés megszüntetését (ha van) lehet kérni. Ilyenkor az egyik házastárs vagyonszerzése nem hat ki a másik félre, és nem kell felelni a házastárs tartozásaiért. Figyelem, ez csak a házassági vagyonjog szerint van így, a Ptk. módot ad harmadik személyeknek a perlésre. További terv, hogy nyilvántartanák a házassági vagyonjogi szerződéseket: a nyilvántartást a vonatkozó alkotmánybírósági határozatnak megfelelően, az igazságszolgáltatás keretein belül működő Magyar Országos Közjegyzői Kamara vezetné. Az elképzelések szerint a szerződés létéről általában adható lesz tájékoztatás, ám tartalmáról csak valamelyik házastárs felhatalmazása után. Lapunk úgy tudja, jelentős változások várhatók az üzleti és vállalkozási célú vagyontárgyak sorsának megítélése esetében is. A bírói gyakorlat itt is beépül a családjogi törvénybe, pontosabban a Ptk. új, a családról szóló könyvébe. Kft. üzletrésze esetében továbbra is mód lesz a nem tag házastárs tulajdonszerzésére, míg a közkereseti és betéti társaságok esetében ez változatlanul kizárt. Részvény esetében is a bírósági gyakorlat érvényesül, és minden eddiginél szabadabban kerülhet forgatmány, névre szóló vagy dematerializált részvény a nem részvényes házastárs tulajdonába – kivéve, ha ezt a gt. kizárja.