Lázár János frankcióvezetőnek a Fidesz frakcióülésén született, a devizahitelek fix árfolyamon lehetővé tételére vonatkozó javaslatát nem véletlenül tartják a bankszektorban agyrémnek - persze ez nem a legerősebb jelző.

Amint arról beszámoltunk, az OTP részvényei heves eséssel reagáltak a hírre, az Equilor számításai szerint a javaslat a hitelállományra vetítve legrosszabb esetben 300-400 milliárd forintos veszteséget jelenthetne az OTP-nek, amely részvényenként jóval meghaladja az ezer forintos értéket (ha mindenki visszafizetné az összes hitelét).

Kapcsolódó

Hatszázmilliárd forintos banki veszteség

A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) által közzétett első félévi adatok szerint ugyanis a hitelintézetek összesen mintegy 460 milliárd forint értékű euró és 4900 milliárd forint éretékű egyéb deviza - elsöprő többségében svájci frank - alapú kölcsönt tartanak nyilván. A ma érvényes és a javaslatban szereplő, a svájci frankot 180, az eurót pedig 250 forinton fixáló elképzelés alapján az átváltáson a szektornak 1,1 ezer milliárd forint feletti vesztesége keletkezne. Nem világos egyébként, hogy a jen hitelesekre miért nem vonatkozik a javaslat.

Abban az esetben, ha mindez - a kormány eddigi intézkedései alapján logikusan feltételezhetően - csak a lakáshiteleseket érintené, akkor is 590 milliárd lenne a mínusz.

Összehasonlításul: tavaly a teljes szféra adózott profitja - szintén a PSZÁF adatai szerint - 6,7 milliárd forintra rúgott. A banki különadó 120 milliárd forintot vitt el a szektorból és a bankok túlnyomó többsége így veszteséges volt.

Tehetősek előnyben

A helyzet persze korántsem ennyire egyértelmű. Ahhoz ugyanis, hogy az adósok kihasználhassák a kormánynak a bankok (és végső soron egyébként az egész ország) által fizetett "ajándékának" árát, kell a végtörlesztéshez szükséges pénzzel rendelkezni. Ez a lakáshiteleseknél körülbelül 2800 milliárd forintot jelent.

Tény, hogy a Magyar Nemzeti Bank (MNB) adatai azt mutatják, hogy a háztartásoknak az első félév végén a teljes viszonylag könnyen likvidálható (ebbe már a lekötött betéteket is belesoroltuk) pénzügyi megtakarítása 11 ezer milliárd forint feletti volt, de azt senki sem gondolhatja, hogy ezzel egészében lehetne számolni a kifizetéseknél.

Persze az nem zárható ki, hogy egy csekélyebb része törlesztésre menne el. Ez persze biztos nem hatna jól az ország finanszírozási szerkezetére (cél, hogy minél inkább magánforrásokból fedezzék a hiányt a külföldi hitelek helyett). Makrogazdasági szempontból azonban ezt a devizatehertől szabadulás bőven ellensúlyozná - már ha lehetne utána egyáltalán ilyen fogalmakat értelmesen használni.

Tovább zuhanna a fogyasztás

Mintegy "melléktermékként" ugyanis közben tovább zuhanna a fogyasztás (mindenki minden forrását nyilvánvalóan a hitelétől szabadulására csoportosítaná át), alaposan megroggyanna a bankszektor is. A pénzközvetítői rendszer bénulásának hatását pedig jól megfigyelhettük a válság vadul dühöngő időszakában.