A gazdasági rendszerváltás krónikása

Az 1991-es évet kevesen hozzák összefüggésbe a rendszerváltással, főleg most, amikor a '89-es események 20. évfordulóját ünnepeljük: Nagy Imre újratemetése, a páneurópai piknik, a magyar határ megnyitása az NDK-menekültek előtt, a prágai bársonyos forradalom, a berlini fal lebontása és a romániai forradalom.
NAPI, 2009. szeptember 7. hétfő, 08:30

Két évtizeddel ezelőtt a világpolitika központja Közép-Európában volt, az addig bebetonozottnak tűnt bipoláris világ egyik napról a másikra megszűnt, a szocialista kísérlet megbukott és Európában újra általánossá vált a demokratikus társadalmi berendezkedés.

Holott a gazdasági rendszerváltás szempontjából 1991-et alighanem kulcsévnek kell tekintenünk. Sokan és sokszor idézték akkoriban Ralf Dahrendorfot, aki szerint a politikai rendszerváltáshoz 6 hónapra, a gazdasági rendszerváltáshoz pedig 6 évre van szükség, az emberek gondolkodásának megváltoztatásához azonban 60 év is kellhet.

1990 tavaszán szabad választásokat tartottak Magyarországon, és a politikai-intézményi rendszerváltás - formailag mindenképpen - az ezt követő fél év alatt valóban lezajlott. A gazdasági rendszerváltás és az ezt elősegítő törvénykezés azonban csak ekkor, 1991-től kezdődhetett el.

1991 évének őszén, pontosan október 1-jén több átszervezés után az OKGT jogutódjaként létrejött a Magyar Olaj- és Gázipari Részvénytársaság. A Mol megalakulása sok tekintetben nagyon jól jellemzi az akkori kor hangulatát, s bár visszatekintve egyenletes fejlődést látunk, a cég mindenkori vezetése sok mindent a folyamatos működés fenntartása mellett tanult meg.

Az állami vállalatot több lépcsőben privatizálták, s ezzel párhuzamosan fokozatosan csökkent az állami irányítás szerepe, miközben végig megfelelt a stratégiai vállalatokkal szemben megfogalmazott elvárásoknak. Az igazi fordulat a Mol életében 1999-ben, az új, regionális stratégia felvállalásakor következett be, Dahrendorfot némiképp igazolva, hiszen addig már több mint hat esztendő telt el a Mol megalakulása óta, s ennyi időre szüksége is volt a vállalatnak, hogy irányítási rendszereit folyamatosan átalakítva a múlt örökségeit levethesse magáról. Azóta társaságunk a térség meghatározó energetikai cége, és a teljes Mol-csoport több mint 40 országban kutat, termel, értékesít.

Tagja a horvát INA, a szlovákiai Slovnaft, az ausztriai Roth kis- és nagykereskedelmi vállalat és a magyar vegyipar egyik meghatározó szereplője, a TVK Nyrt. Kutatás-termelés üzletágunk révén jelen vagyunk a Közel-Keleten, Közép-Ázsiában és Észak-Afrikában, és az elmúlt években kutatásaink során számos jelentős felfedezést tettünk Magyarországon, Oroszországban és Pakisztánban. A régió tíz országában működtetünk több mint 1000 töltőállomásból álló multi-brand hálózatot, mely hat különböző márkát fog össze. Szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy a Mol nemcsak magyar, de regionális értelemben véve is sikertörténetnek számít.

Ugyancsak 1991 őszén, két héttel a Mol megalakulása előtt jött létre a Napi Gazdaság is, amelynek 5000. számát tartja kezében az olvasó. Létrejötte ugyancsak nagyon jellemző volt az akkori, folyamatos változásban levő magyar társadalomra és üzleti életre. Abban is párhuzamosságot látok, hogy a Napi szerkesztői és újságírói is sok mindent úgy sajátítottak el, hogy közben nap mint nap információval látták el az olvasókat. Learning by doing - a '90-es évek elején kevesen ismerték ezt a kifejezést, de az összes cégnél, amelyik a mai napig fennmaradt, szorgalmasan gyakorolták a tanulásnak ezt a szükséges módszerét.

A klasszikus média szempontjából nem volt könnyű az elmúlt húsz esztendő, különösen nem Magyarországon, és különösen nem a gazdasági újságok számára. A hagyományos médiumok világszerte óriási konkurenciát kaptak, s ehhez még hozzájött nálunk az is, hogy a törzsolvasók - főleg az üzleti lapoknál - megtizedelődtek. Éppen ezért már önmagában az is hatalmas eredménynek számít, ha egy újság sok éven át életképes, így a Napi Gazdaság története joggal szolgáltat példát, s nem csupán a többi médiumnak, hanem a magyar gazdaság szereplőinek is.

Az elmúlt években rendszeresen találkoztam újságírókkal a Napi Gazdaság szerkesztőségéből, s túl a közös feladatainkon - ők kérdeztek, én meg igyekeztem kielégíteni kíváncsiságukat (ami enyhén szólva sem volt könnyű feladat) - rendszeresen megvitattuk a lap helyzetét is. Nem igazán tudok olyan beszélgetésre visszaemlékezni, amikor éppen nem küzdelmes időszakot élt át a szerkesztőség, de arra sem, hogy a reális helyzetfelmérésbe pesszimizmus, netán fásultság keveredett volna. A Napi csapata tette a dolgát: megírták mindazt, ami a magyar gazdaságban történt.

A cégvezetők és a gazdasági újságírók viszonya törvényszerűen nagyon ambivalens. Ezért alighanem épp azzal rontanám el az 5000. szám ünneplését, ha azt állítanám: soha nem volt súrlódás a Mol és a Napi Gazdaság viszonyában. Jólértesültségükkel, kritikus elemzéseikkel a Napi munkatársai gyakran szereztek kellemetlen perceket a Mol korábbi vezetőinek vagy később nekem és kollégáimnak. Utólag azonban köszönetet érdemelnek ezért, mert ezzel is jobb teljesítményre ösztönöztek mindannyiunkat.

A Napi Gazdaság tizennyolc éve tartó fejlődése a magyar társadalom és a magyar gazdaság fejlődésének hű tükre. Ha ma beletekintünk az újságba, komoly fejlődést láthatunk, ha az 1991-es első szám és a mostani, 5000. témaválasztását, szóhasználatát, layoutját és a többi külső és belső ismérvet összehasonlítjuk, azt vesszük észre, hogy lassan, de biztosan megváltozott minden a fejekben is. A Napi Gazdaság megalakulása óta egyike azoknak a független és megbízható fórumoknak, amelyek révén remélhetjük, hogy Dahrendorf harmadik jóslata nem fog valóra válni.

További sok-sok számot kívánok a lap készítőinek és persze leginkább magunknak, az olvasóknak.

Hernádi Zsolt,
a Mol elnök-vezérigazgatója

HOZZÁSZÓLÁSOK