Az Új Baby Boom stratégia szerint azért jó választás ez a rendszer, hiszen egyéni számla és korrekt nyilvántartás az alapja, minden átláthatóan működik, miközben a nyugdíjszámításban meg lehet jeleníteni a gyermekvállalást is. Utóbbi azért fontos, mivel a kormány több gyereket szeretne, és ennek megfelelően módosítanák a nyugdíjrendszert is. Szakértők szerint viszont kétségesek a rendszer pozitív hatásai.


Jön a pontrendszer

A Nemzetgazdasági Minisztérium egyik munkacsoportja szerdán tette közzé az Új Baby Boom stratégiai vitaanyagát konzultációs céllal - amely a népesedési Kerekasztal javaslatait is tartalmazza -, az anyagban több érdekesség is felmerül a nyugdíjrendszerrel kapcsolatban. A Népesedési Kerekasztal már három éve azon fáradozik, hogy egy olyan javaslatcsomagot állítson össze, amely a romló hazai demográfiai trendek ellen hat, a legnagyobb probléma, hogy ma Magyarországon nem születik elég gyermek, többek között azért, mert a fiatalok a terveikhez képest kevesebb gyermeket vállalnak.

A dokumentum párbeszédet kíván kezdeményezni, azonban több esetben is konkrét intézkedéseket fogalmaz meg, így a nyugdíjrendszer esetében is. A legfontosabb újítás, hogy az anyagban egyértelműen le van írva, hogy a nyugdíjrendszert milyen irányba akarják módosítani. Az anyag szerint a korábban többször megszellőztetett svéd egyéni számlás rendszer helyett - a például Németországban is alkalmazott - pontrendszer lehet a végső befutó.

A vitaanyag által javasolt rendszer az egyéni számlákra épülne, a rendszer lényege, hogy a nyugdíj megállapításának alapját a biztosított idő alatt összegyűjtött pontok, a mindenkori átlagbér és a várható élettartam jelenti. A legfontosabb a készítők szerint, hogy a pontrendszerben egyértelműen meghatározható, hogy ki mennyit fizetett az előző generáció nyugdíjának biztosítására, miközben az is megállapítható, hogy mennyi nyugdíjra vagyok jogosult.

A nyugdíjat a következőképpen számolnák ki. Mivel egy pont megegyezik a mindenkor aktuális nettó átlagkeresettel, ezért, ha valaki után 36 százalékos nyugdíjjárulékot fizetnek összesítve, akkor egy év alatt 0,36 pontot gyűlik össze. 40 év szolgálati idővel számolva 14,4 pont adódik, ami leegyszerűsítve azt jelenti, hogy a 40 év alatt összességében 14,4 évnyi nettó átlagkeresetet fizetett be a munkavállaló. Ezt az értéket el kell osztani a várható élettartammal, amit ha a jelenlegi 17,5 évnek veszünk, akkor 82 százalékos érték adódik. Már csak az aktuális nettó átlagkeresetre van szükség, amit megszorozva 82 százalékkal megkapjuk a kezdőnyugdíj értékét.

A gyermekvállalás ösztönzése miatt az egyik legfontosabb tényező, hogy a gyermekvállalást- és nevelést a rendszerbe be lehet építeni, vagyis a pontozási rendszerben jobban járnak, akik több gyereket vállalnak, mint akik kevesebbet. A rendszer a nyugdíjban tudja a gyermekvállalókat kárpótolni a több időért és pénzért, amit több gyermek felnevelése jelentett. A nyugdíjrendszer szempontjából ugyanis nagyon nagy jelentősége van annak, hogy tudok-e saját magam helyébe egy olyan utódot állítani, aki nekem tud majd járadékot fizetni. Mindebből következi, hogy azok, akik nem vállalnak gyereket, vagy csak egyet, azok rosszabbul fognak járni a nyugdíjban, vagyis a megszerzett pontszámot csökkenteni fogják. A kétgyermekes családok nem járnának sem jobban, sem rosszabbul, viszont három gyerek után már bónuszt kapnak a családok.

Döntés várható a kérdésben

Az anyag szerint döntést kell hozni a pontrendszeren alapuló nyugdíjrendszer bevezetéséről, amely az egyéni befizetésekre épül. Mindenképpen be kell a rendszerbe építeni differenciálást, annak megfelelően, hogy ki vállal és ki nem gyereket. A pénzügyi kötelezettség, vagyis a járulék befizetése ugyanis csak az egyik oldal, a szülőknek el kell ismerni a humántőkébe való befektetéseit is (vagyis a gyermekvállalást).

Végérvényesen is világossá kell tenni, hogy a járulékfizetés nem öngondoskodás, az a generációk közötti szolidaritást testesíti meg, az öngondoskodásnak az önkéntes pénztári mozgalmak és más elő takarékossági formák szolgálnak.

Az anyag megerősíti az önkéntes kölcsönös nyugdíj- és egészségpénztárak jelentőségét, viszont azt is írja, hogy el kellene érni, hogy pénztárak függetlenek legyenek a bankoktól, biztosítótársaságoktól. Sőt a pénztári elnevezést is megváltoztatnák, a kölcsönösséghez hasonló kifejezésre. Az egészségpénztári oldalon is várhatók változások, azonban itt inkább arra lehet számítani, hogy nagyobb szerepet kapnak az intézmények, az anyagból legalább is erre lehet következtetni.