BUX
39031

A múlt században ragadunk - ennek nagyon nagy ára lesz

Az elmúlt két évtized változásaira a magyar oktatási rendszer nem nagyon reagált, a megszerezhető tudás nincs köszönő viszonyban a jelen kor követelményeivel. Ezt a saját bőrükön is érzik azok a szakemberek, akik a Napi.hu-val is megosztották tapasztalataikat.

Szabó Zsuzsanna, K. Kiss Gergely, 2016. május 23. hétfő, 07:09

A munkaerőpiacon megkövetelt szükséges készségek jelentősen megváltoztak az elmúlt két évtizedben, egyre inkább a tudásalapú gazdaság igényei felé tolódtak a szükségletek és elvárások. Erre a változásra a magyar oktatási rendszer ugyan reagált, de csak lassan, sokan a megfelelő készségek nélkül, a tudásuk gyakorlati alkalmazására felkészületlenül kerülnek ki az oktatási rendszerből - állapította meg az OECD a legutóbbi, Magyarországról szóló jelentésében.

A mai világban a keletkező információmennyiség exponenciálisan és egyre gyorsabban változik, míg az oktatás teletömi a gyerekek fejét több évtizedes, lexikális tudással. Eközben a jelenlegi világhoz szükséges tudásra nem jut sem idő, sem energia - vázolta fel az általa tapasztalt helyzetet Csitári Gyula, a Logiscool Kft. vezetője és társalapítója, aki szerint az oktatáspolitika folyományaként éppen korunk aktuális és a jövőt meghatározó tudása szorul ki az alap- és középfokú oktatásból - jelesül az informatika, a nyelv, a vállalkozói és pénzügyi ismeretek, illetve egyebek közt a huszadik század művészete.

Alapvetően nem fontos az állami oktatási rendszernek, hogy mi lesz a jövőben - nem a jövő, és nem az élet iskoláját akarja megvalósítani egyik tanintézmény sem - csatlakozott hozzá Balogh Péter, tech- vállalkozó, a Baconsult alapítója, az NNG korábbi tulajdonosa, akiket a Napi.hu a magyar oktatási- és szakképzési rendszer általuk tapasztalt hatásáról kérdezte. Szerinte most az látható, hogy a magyar állam ledobja magáról a felelősséget és kihátrál az oktatás mögül, - illetve a lehető legolcsóbb oktatást szeretné megvalósítani az előző század könyveiből és módszereivel.

A keveset is elpocsékoljuk

A magyar oktatásba nagyságrenddel több pénzt kellene beletenni, okosan fejlesztve. Az oktatásra fordított költségvetési pénzeket egyebek mellett az OECD is kevesli, az nemzetközi összevetésben is alacsonynak számít. Legutóbbi Magyarországról szóló jelentésében - amelyet mellesleg a magyar kormány is reális elemzésnek tartott, igaz úgy értelmezve, hogy az intézmény is elismeri a magyar sikereket -, amelyben erre egy külön fejezetet is szentelt, arra is ösztönzi a magyar kormányt, hogy emelje az oktatásra fordított forrásokat, illetve szabja a jelen világunk igényeire az oktatást.

Az alulfinanszírozottság különösen az alap- és középfokú oktatásra igaz. A 15 éves korosztályban a diákok szinte minden vizsgált tárgyban az OECD átlaga alatt teljesítenek, a matematika és a természettudományok esetében pedig a helyzet romlik - derül ki a jelentésből. Ennek pedig az a vége, hogy a diákok úgy kerülnek ki a munkaerőpiacra, hogy nincsenek megfelelően felkészítve arra, hogy a tudásukat ismeretlen helyzetekben alkalmazni is tudják. Ezt tanúsítják a PISA-tesztek is, ahol a problémamegoldási skillek a leggyengébbek között vannak az OECD-n belül. Pedig a mai világ változó gazdasági és technológiai környezete megkívánja az új körülményekhez való alkalmazkodóképességet és az ismeretlen összefüggések megtanulását.

A gyenge alap- és középfokú képzésnek pedig a hatása abban is lecsapódik, hogy a felsőfokú intézményekben a lemorzsolódás is óriási. A képzéseket a diákoknak kevesebb mint fele végzi el a képzés normál időtartamában. Ennek okai között pedig ott van, hogy a felvétel előtti nem megfelelő szintű elméleti felkészültség, illetve a tanulásban a lassú előrehaladás. Ez különösen igaz az informatikai képzéseknél - emeli ki az OECD-jelentés -, ahol, a diákoknak mindössze 31 százaléka fejezi be a tanulmányait időben. A diákok nagy része azért esik ki, mert nem tudja kifizetni a tandíjat, vagy az állami támogatott helyről fizetősre kerül át a gyenge akadémiai teljesítménye miatt.

Továbbá a fenti probléma abban is megmutatkozik, hogy Magyarországon jelenleg minden negyedik felsőfokú végzettségű ember olyan munkát végez, amihez nem is kellene felsőfokú végzettség, így ők átlagosan 20 százalékkal kevesebbet is keresnek mint azok, akik a képzettségüknek megfelelő szintű munkát végeznek. Ez viszont a szűkös állami források elpocsékolása - mutat rá a nemzetközi szervezet.

Ki fog száradni a munkaerőpiac!

Márpedig a jelenlegi oktatási trendek mellett előbb-utóbb kiszáradhat a piac, s a szakemberhiány rendszerszintű problémát okozhat: a nagy fejlesztőcégek simán kivonulhatnak, ha úgy látják, hogy megfelelő munkaerőt itt már nem találnak - ez pedig nekik aligha fog fájni, míg az országnak annál inkább - vélekedett Balogh Péter.

Balogh ugyanakkor úgy véli, összességében szó sincs általános, csak strukturális munkaerőhiányról. Ha most Magyarországon tízmillió it-szakember élne, akkor mind a tízmilliónak lenne munkája. Az egész világban akkora hiány van képzett szakemberekből - és nem csak itt, hanem többek közt a biotech ágazatban is -, hogy egy ilyen kicsi ország, mint Magyarország nem lenne képes túl sokat termelni belőlük. Fejenként pedig, befizetett adóban és GDP-hozzájárulásban ezek a szakmák sokszorosát adják, mint bármelyik más terület. Hogy ezt az opciót az állam kihagyja, valamilyen szintű vakság, vagy hátrafelé nézés - fogalmazott.

Márpedig a munkaerőhiány problémája az OECD jelentésében is megjelenik: egyelőre a feldolgozóipart említik benne, mint a jelenleg legérintettebb ágazatot, viszont ami komoly jelzésértékkel bír: Magyarországon a munkaerőhiány sokkal nagyobb mértékű, mint a régiós szomszédainknál (lásd ábránkat).

CZ: Csehország, HU: Magyarország, PL: Lengyelország, SI: Szlovénia, SK: SzlovákiaForrás: OECD, Manpower Talent Shortage Survey (2015); Eurostat, Industry Database

A trend pedig hátraarcot tükröz

Miközben a digitális írástudást nézve a magyar lakosság a leghátul kullog az OECD-tagállamok között, a magyar kormány egy újabb lépésre szánta el magát: a középfokú képzésből "kigyomlálja" a reálismereteket. Az újonnan létrehozandó szakgimnáziumok és szakiskolák kerettantervében a természettudományi tárgyakat visszaszorítanák.

Vagyis úgy tűnik, pont az ellenkezőjét teszi, mint amit az OECD is javasol, miszerint az  általános- és középiskolás tananyagokban pont az it-ismereteket kellene erősíteni - hiszen erre minden szakterületen egyre nagyobb az igény -, illetve a nyelvtanításra valamint a természettudományos tárgyak oktatására kellene nagyobb hangsúlyt fektetni. (A magyar diákoknak mindössze 6 százaléka tanul több mint egy nyelvet az általános iskolában, ami a legalacsonyabb az egész EU-ban, de a középiskolában tanított nyelvek száma is az EU-átlag alatt van.)

Az alap informatikai képzés egy vicc

Csitári Gyula - ezt megerősítve - arra mutatott rá, hogy ma Magyarországon már a jelenlegi szakiskolai, szakközépiskolai informatikaoktatás is elégtelen: az itt tanulók még azt a "minimum" Word-Office világot sem kapják meg, amelyet a gimnazisták.

A hátrány viszont nem csak itt érhető tetten: "úgy tapasztalom, egy átlagos érettségizett szakmunkásnak fogalma sincs a mai világról. Bár Mátyás királyt lehet, hogy tudja, de például arról, hogy mi az OECD, fogalma sincs, mint ahogy arról sem, hogyan kezeljük a személyes pénzügyeket, vagy épp érdemes-e eladósodni, vagy sem."

Üzleti készségek: még az "emeleten" is nagy a baj

Az informatika mellett a magyar oktatási rendszer másik nagy vakfoltja, hogy nem tanítják meg a gyerekeket - akár az óvodától kezdve - beszélni, előadni-, illetve eladni magukat - sorolta Balogh. Vállalkozói oldalról nézve ennek az a folyománya, hogy jó salesest, vagy marketingest ma szinte lehetetlen találni.

Sokszor a sikertelenségnek az az oka, hogy nem tudunk átadni információkat, nem tudjuk megfogalmazni, hogy mire gondolunk pontosan. Már az egyetemeken megvannak a példák: az intézményekben a karok tudásbázisként működnek, ám a gyakorlatban és a szervezeti működésben semmi nem támogatja, hogy ezek a tudások találkozzanak. Az egyes karok tagjai egymás mellett léteznek, ám fogalmuk sincs mit csinál a másik. Elképzelésük sincs arról, hogyan lehetne a másikhoz kapcsolódni, pedig például a kutatás-fejlesztési projektekben minél több kompetencia vesz részt egy probléma megoldásában, annál nagyobb a hozzáadott érték - tapasztalja Bacsa László, a Műegyetemi Technológiai és Tudástranszfer Iroda igazgatója, a Demola Budapest vezetője.

Úgy látja, a BME-n végzett hallgatókat szinte rögtön, bárhová fölveszik, a mérnökhiány miatt különösen nagy igény van rájuk. Ám látható, hogy bár a végzett hallgatók uralnak egy technológiát, műszaki vagy tudományterületet, arról viszont nincs ismeretük, hogy ez a tudás milyen üzleti modellek mentén hasznosul a világban. Nem tudják átadni, megosztani a tudást, így nem tudnak együttműködni például egy bölcsészterületről érkezett dolgozóval.

Emellett úgy látja, hogy jelenleg a magyar egyetemeknek nem az a feladata, hogy egy olyan új generációt képezzen ki, amely alkalmas arra, hogy vállalkozásokat alapítson, új modelleket találjon ki és ezeket minél előbb a piacra juttassa, hanem az egyetem oktatásra és alapkutatásra szűkül be. Általában az a megközelítés, hogy a tudást létrehozni, megfogalmazni sokkal nagyobb teljesítmény, mintsem a piacra kerülés - az, hogy valamiből bevétel van, annak az akadémiai környezetben nincs is respektje.

Bár a nagyobb budapesti egyetemeknek létezik nagyvállalati kapcsolatrendszere, a kis- és középvállalatok (kkv), vagy a startupok "azt sem tudják, hol van az egyetemen a bejárat". Mit várhatunk el az egyetemtől az elméleti megközelítésen kívül? Milyen gyakorlati dolgokban tud segíteni az egyetem egy kisvállalkozásnak? A kérdés költői, hiszen az egyetemekkel közösen vállalkozni nemigen lehet, az intézmények döntéshozatali mechanizmusában az ilyenfajta tevékenység és kockázatképesség egyszerűen nem létezik - érzékeltette a problémát.

Bacsa emellett arra is rámutatott: nagyon sok pályázati pénz érkezik az egyetemekre - főleg vidékre -, ám az nem látható, hogy az intézmények kvázi befektetésként kezelnék ezeket az összegeket. Ehelyett nagyon sok ilyen forrást a napi működésre költenek, a célból, hogy foltozzák a különféle költségvetési lyukakat. Márpedig 2020 után effajta pénzek már nem lesznek elérhetőek, most kellene megteremteni, hogy az intézmények fenntarthatóak, versenyképesek legyenek.

A piac még széttárja a kezét

A lapunk által megkérdezett szakértők szerint egyáltalán nem elterjedt, hogy a vállalatok - akár társadalmi felelősségvállalás keretében - átvállalnák az állam által elhárított oktatási feladatokat. Ezt nem tekintik célnak, csak alkalmi jelleggel finanszíroznak, vagy kezdeményeznek saját képzési programokat. Eközben az iparági szervezetek részéről sem látni összefogásnak, vagy érdemi nyomásgyakorlásnak nyomát az alap- és középfokú oktatás látványos leépülésével, illetve a felsőoktatás rugalmatlanságával szemben.

A "negyedik ipari forradalom" által elhozott rohamosan változó környezetben az egész oktatási rendszer célja és módszertana megkérdőjeleződik. Ma már képtelenség azt feltételezni, hogy valaki évtizedekig meg tud élni az oktatásban egyszer megszerzett - javarészt lexikális - tudásból, mert minden meg fog változni körülötte - vázolt fel egy sarkos véleményt Balogh. Példaképp a Singularity University előrejelzését hozta fel, amely szerint 2030-ra a jelenlegi munkahelyek fele fog megszűnni - sorukban főként a rutinmunkák.

Ma sok technológiához kötődő iparágban - ilyen az infokommunikáció (ict) is - a legnaprakészebb tudást nem az egyetemeken lehet megszerezni, így az intézmény szépen lassan elveszíti a "tudás vára" szerepet. A naprakészebb ismeretek tárháza az internet lesz, miközben az egyetemeken (ha nem változik semmi) egy húsz évvel ezelőtti tudás és struktúra konzerválódik - vélekedett.

Mit mond az OECD?

A magyarországi oktatási rendszer problémáit látva vélhetően az OECD sem csak azért ösztönözné a magyar kormányt arra, hogy az oktatásra fordítson több pénzt, illetve hogy rászorultsági alapon nyújtott támogatásokkal szélesítse a felsőoktatásban tanulók arányát, mert jobban mutatna a statisztikában.

Az OECD szerint ugyanis a jövőben a munkaerőpiacon a magas képzettségű munkaerő iránt lesz leginkább kereslet. A nemzetközi szervezet úgy látja, hogy az oktatási rendszer létfontosságú a folyamatosan változó gazdasági környezet és munkaerő-piaci kereslet számára releváns skillek fejlesztésében.

Az oktatási rendszer pedig akkor tudna sokkal rugalmasabban reagálni a munkaerő-piaci igények gyors változásaira, ha az oktatás készségfejlesztések mellett nagyobb hangsúlyt fektetne a reáltárgyakra (a természettudományokra, a technológiára, a műszaki tudományokra és a matematikára) - derül ki az OECD jelentéséből.

Ezekhez már szinte csak közhelyként lehet hozzátenni, hogy a felsőfokú képzettségűek körében a legalacsonyabb a munkanélküliség. Másrészt a jelentés megemlít egy olyan összefüggést is, hogy a készségek keresletének és kínálatának jobb összehangolásával, illetve a tehetségek munkaerőpiacon való hatékonyabb foglalkoztatásával a munkatermelékenységet akár 10 százalékkal is lehetne emelni.