BUX
38228

A nyugdíjproblémát nem jól kezeli a kormány?

Sok országban az állami nyugdíjpillérek egyensúlytalanságainak fő problémái mögött leginkább a bizonyos munkaköri csoportok különleges kezelése, az alacsony nyugdíjazási korhatárok, és a magas helyettesítési ráta húzódik meg. A magánnyugdíjpénztárak és a piacok teljesítményével és struktúrájával kapcsolatos problémákat nem a második pillér felszámolásával kellene kezelni, hanem a jelenlegi szabályozások módosításával - mondta a Napi Gazdaság Online-nak az OECD főtitkár-helyettese és vezető közgazdásza, Pier Carlo Padoan.

Szabó Zsuzsanna, 2010. december 14. kedd, 06:30

- Mi véleménye arról, hogy több ország kormánya is hozzányúlt a magánnyugdíjpénztári megtakarításokhoz, a nehéz gazdasági helyzetre illetve az államháztartási hiány csökkentésének szükségességére hivatkozva? Elfogadhatóak ezek az érvelések?

- A több államban - köztük Magyarországon - bevezetett illetve bevezetni tervezett, a nemzeti nyugdíjrendszereket érintő változtatások, úgy tűnik, rövid távú költségvetési célok eléréséhez illetve az olyan intézkedésekhez való nagyobb fiskális mozgástér megteremtéséhez köthetőek, mit az adócsökkentés.Ezekkel az intézkedésekkel ezek az országok valóban elérik a szükséges fiskális konszolidációt rövid távon, de a hosszú távú költségvetési fenntarthatóság rovására. A második pillér felszámolásával az öregedés költségei nagyobb teherrel nehezedhetnek majd az államra, a fiskális fenntarthatóságra gyakorolt lehetséges káros hatásokkal. A jövőbeli nyugdíjreformok hitelességét is veszélyezteti az olyan korábbi nyugdíjreform-visszafordítás, amely a bizalomra és a gazdasági növekedésre is negatív hatással lehet. Vagyis általánosságban szólva, az ilyen antireform korlátozza a szabályozási környezet stabilitását, akadályozza a helyi tőkepiacok fejlődését, továbbá negatív hatással van a befektetési környezetre. A nehéz gazdasági helyzetre való hivatkozás tehát nem szolgálhat igazolásul egy már megkezdett nyugdíjreform visszafordításához. Épp ellenkezőleg: ilyen időszakokban arra kellene kiemelt figyelmet fordítani, hogy a visszafelé tett lépésekkel ne növeljék a kétségeket, mivel ez a bizalmat is alááshatja.

- A magyar megoldás a más országokban megtett hasonló lépésekkel szemben egyedülállónak tekinthető, máshol ugyanis csak a magánkasszákba utalt járulékok időszakos felfüggesztéséig, illetve azok mértékének csökkentéséig jutottak, nem számolták fel a teljes pillért. Ön mit gondol a magyarországi döntésről?

- A magyar kormányzat fő célja ezzel a nyugdíjrendszert érintő intézkedéssel, úgy tűnik az, hogy ellensúlyozza a közelmúltban meghozott szja-csökkentés hatásait annak érdekében, hogy tartani lehessen 2011-ben a 3 százalék alatti GDP-arányos hiánycélt. A második pillér megszüntetése történetesen segíthet a lejáró adósság átütemezésének elhalasztásában, amennyiben a második pillérben felhalmozott eszközök átkerülnek az államhoz és azokat adósságcsökkentésre használják fel. Ez az antireform azonban csak rövid távú javulást hozhat a pénzügyi pozícióban, hiszen nem helyettesítheti államháztartás rendbehozatalához szükséges strukturális reformokat, ami Magyarország szempontjából kritikus. (Amint arról beszámoltunk, ezeket a reformokat februárra ígéri a kabinet. A szerk.) A második pillér megszüntetésének két fő hátránya van: egyrészt rövid távon kevésbé ösztönöz a költségvetési fegyelem betartására, másrészt megingatja a fenntartható nyugdíjrendszerbe vetett állampolgári bizalmat. Többek között ezért is áll az OECD ajánlásai között a második pillér beiktatása, lehetőleg a kötelező belépés előírásával.

- Korábban - főleg a válság előtt - a hárompilléres nyugdíjrendszerről többen gondolták úgy, hogy ez a rendszer a leginkább válságálló, valamint a legjobb modell arra, hogy a demográfiai problémákat kezelje. Változtatott ezen a nézeten bármit a jelenlegi gazdasági válság?

- A második pillérek nyugdíjmegtakarításait sok országban érintette a válság az eszközárakban bekövetkezett értékvesztés miatt, de az első pillérek sem voltak immunisak a krízisre a társadalombiztosítási járulékok és az adóbevételekben bekövetkezett visszaesés következtében. Ezért a kockázatok megosztásában a válság megerősítette a két- illetve hárompilléres nyugdíjrendszerek fontosságát. A magánkézben lévő pénzintézetek által menedzselt, kötelező tőkefedezeti járulékalapú második pillérek fontos szerepet játszanak a jövőbeli nyugdíjkockázatainak diverzifikálásában és az állampolgárok öngondoskodásának tudatosabbá tételében. Az önkéntességen alapuló harmadik pillér pedig hasznos kiegészítője a második pillérnek. A válság azonban arra is rámutatott, hogy a második pillérnek is jól menedzseltnek kell lennie ahhoz, hogy egy krízis hatásait mérsékelhesse és megakadályozza a nyugdíjjárulékok vagy juttatások kiszámíthatatlan alakulását. Például azzal, hogy a nyugdíjba vonulásig fennmaradó időszak függvényében különböző kockázatú portfóliókat alakítanak ki vagy azzal, hogy több időt adnak a nyugdíjpénztáraknak a fizetőképességük helyreállításához, mint ahogy az Hollandiában is történt.Ugyanakkor a nyugdíjalapokat is megfelelő felügyelet alá kell vonni. A jelenlegi válság egyik fő tanulsága ugyanis pont az, hogy a pénzügyi felügyeletet - beleértve a nyugdíjalapokat is - meg kell erősíteni. Ez pedig segíthet azoknak a kritikáknak a kezelésében is - különösen Magyarország esetében -, hogy a magánnyugdíjpénztárak reálhozama alacsony, amely részben a magas kezelési költségeknek, a rossz portfóliókihelyezési stratégiáknak, valamint a nyugdíjpénztárak közötti verseny hiányának tudható be. Vagyis a magánnyugdíjpénztárak és a piacok teljesítményével és strukturájával kapcsolatos problémákat nem a második pillér felszámolásával kellene kezelni, hanem a jelenlegi szabályozások módosításával. Más nemzetközi szervezet - nevezetesen a Nemzetközi Valutaalap (IMF) - is ezt hangsúlyozta a közelmúltban.

- Mit gondol, mit kellene egy fenntartható nyugdíjrendszer kialakításához figyelembe venni, esetleg újragondolni?

- Nagyobb figyelmet kellene fordítani a nyugdíjrendszerek méltányosságára, vagyis arra, hogy a befizetések elegendőek legyenek a későbbi nyugdíjak finanszírozására. Ennek érdekében fontos a jövőbeli nyugdíjköltségek rendszeres modellezése és a szükséges reformok időbeni bevezetése, hiszen egy nyugdíjreform esetében az mindig időbe telik, míg elkezdi éreztetni a hatását. Sok országban az első (állami) nyugdíjpillérek egyensúlytalanságainak fő problémái mögött leginkább a bizonyos munkaköri csoportok (például fegyveres erők, köztisztviselők, mezőgazdasági termelők) különleges kezelése, az alacsony nyugdíjazási korhatárok, és a magas helyettesítési ráta húzódik meg. Vagyis szerintem a preferenciális kezelések, a túlságosan nagyvonalú helyettesítési ráták megszüntetése, és a várható élettartamhoz igazított nyugdíjkorhatár lennének a legfontosabb eszközei egy fenntartható nyugdíjrendszer megteremtésének.