Adott egy lakóparki társasház, alatta egy öltözővel, előtte pedig egy teniszpályával. A teniszpálya használati joga mindörökké azt illeti, akié az öltöző. A teniszpálya túlsó végén egy másik társasház létezik, amelynek a szennyvize az előbbi társasház csatornájába folyik, miközben elhalad a teniszpálya mellett. A szennyvizet befogadó társasház szolgalmi jogot engedett a csatornára a másik társasháznak, azzal a feltétellel, hogy az karbantartja a csatornát és ha baj lenne vele, akkor viseli a javítás költségét és az okozott kárt is megtéríti.

A bajt egy nyárfa okozta, amely a két társasház közötti támfal mellett nőtt és a gyökere eldugította csatornát, a szennyvíz pedig elöntötte a teniszpályát. A pálya használója 127 ezer forintért a salakot kicseréltette a pályán, de annyira vékonyan, hogy ha esett az eső, a pálya habzani kezdett. A használó hiába kérte a felső társasháztól a pálya javítási díját, az csak 15 ezer forintot fizetett. Így lett per az ügyből.

A pálya használójának 550 ezer forintot ítélt meg az elsőfokú bíróság (ennyi kárt valószínűsített a szakértő is). Ezt azzal indokolta, hogy a felső társasház a szolgalmi jog fejében köteles karban tartani a csatornát, amit elmulasztott. A másodfokú bíróság a kártérítést 112 ezer forintra csökkentette. Ez úgy jött ki, hogy a pálya használónak 127 ezer forintról volt számlája és ebből levonta a bíróság a vétkes társasház által már kifizetett 15 ezer forintot.

A pályahasználó azt is kérte, hogy - miután a vétkes társasház utcájában megépült a csatorna - az kössön rá arra, és szűnjön meg a szolgalmi jog (így soha nem adódhatna hasonló probléma). Erre a bíróság azt válaszolta, hogy a csatornára vonatkozó szolgalmi jogról csak akkor dönthet, ha mind a két társasház valamennyi tulajdonosa perben áll. Miután ez hiányzott, így nem dönthetett ebben.

A felülvizsgálatot végző Kúria jóváhagyta a másodfokú bíróság ítéletét.