BUX
37874

Autózik? Rossz hírünk van

Az elmúlt években az utak felújítására elköltött, javarészt uniós forrásból származó pénzek gyakorlatilag csak arra voltak jók, hogy ne váljon sokkal rosszabbá a hazai közutak általánosan pocsék állapota. A hazai - autópályákon kívüli - utak fele rázós, kátyús, kétharmaduk burkolatának állapota a tűrhető szintet sem éri el. A jelenlegi költési és felújítási tempóval sosem érjük utol magunkat.

Ádám Viktor, 2015. április 2. csütörtök, 07:11

Miközben a PPP-konstrukcióban épült autópályák ún. rendelkezésre állási díja évente több mint százmilliárd forintba kerül a költségvetésnek, az 1-2-3 számjegyű utakon 50 milliárd forintból, az alsóbb rendű szakaszokon 18 milliárd forintból indulnak meg felújítási munkák a következő hónapokban. A túlnyomó részt - tavalyi adatok alapján 85 százalékban - uniós forrásból finanszírozott beruházások az ország minden részében, összesen 580 kilométeren legkésőbb 2015 végéig be is fejeződnek - közölte nemrégiben a fejlesztési tárca. Tavaly az ideivel közel azonos hosszban, összesen 610 kilométeren végzett útfelújításokat a Magyar Közút mintegy 37 milliárd forintból. Az NFM szerint a programban megvalósuló projektekről az érintett térségek egyéni országgyűlési képviselői ezekben a hetekben, folyamatosan adnak tájékoztatást.

Bár az elsőre látványos eredménynek tűnik, hogy két év alatt a közel 1,2 ezer kilométer út felújítására bő százmilliárd forint jutott, az elmúlt években a Magyar Közút pedig 91 milliárd forint értékben újított fel több mint 1100 kilométernyi utat, a valóságban továbbra is igencsak leromlott állapotban van a hazai úthálózat. Ennek oka egyszerű: nem kétévente ezerpárszáz, hanem évente kétezer kilométer utat kellene renoválni - lásd erről az alábbi keretes írást.

Ezért reménytelen a helyzet
A hazai, összesen 31 ezer kilométeres országos közúthálózat (a koncessziós és az önkormányzati tulajdonban lévő utak kivételével) közel negyede, hétezer kilométer tönkrement. Az úthálózat hosszát és a 15 éves felújítási ciklust összevetve adódik, hogy évente kétezer kilométernyi utat kellene rendbe hozni - a valóságban ennek nagyjából negyedére kerül sor.Ilyen tempót alapul véve három év múlva a jelenlegi kétszeresére, 14 ezer kilométerre nőhet a legrosszabb állapotban lévő, "túlhasznált" utak hossza, mivel addigra "beérnek" a most még valamivel jobb kondícióban lévő szakaszok is. Előbb-utóbb nagy baj lesz, krízishelyzetbe kerül a közút - hívta fel a figyelmet még 2013 őszén egy logisztikai konferencián Takács Miklós, a Főmterv Zrt. igazgatója. Hozzátette, az EU-szabályozás sem ösztönözte eléggé a hatékony gazdálkodást, a meghatározott célok ugyanis nem fedik le a volt szocialista országok igényeit, azok inkább a rendben lévő alapinfrastruktúrával rendelkező országokra szabottak. Számos esetben ráadásul rosszul előkészített, szigetszerű projektek valósultak meg.A szakember úgy látja, az erőforrásokat nem a legrosszabb, hanem az ennél valamivel jobb állapotú utak rendbehozatalára volna érdemes koncentrálni, hogy azok ne romoljanak le végletesen. Hogy miért, arról részletesen itt olvashat.

Az elmúlt évtizedekben felhalmozott karbantartási lemaradáson tehát nem sikerült érdemben javítani, sőt, számos tekintetben romlott a helyzet 2010-hez képest. Az utak fele rázós, kátyús, kétharmaduk burkolatának állapota a tűrhető szintet sem éri el - főként a mellékutak rontják a statisztikát -, ehhez képest a nyomvályúk nem is jelentenek óriási problémát.

| Create infographics

 

Nyomvályú-szempontból a nem megfelelő és rossz utak aránya 5,8 százalékról 6-ra nőtt 2014 végére a Magyar Közút Nonprofit Zrt. adatai szerint. Ezen belül a főhálózat állapota javult, itt a tűrhető szintet el nem érő szakaszok aránya 17 százalék feletti szintről 16 százalék alá csökkent, míg a mellékhálózaton 2,5 százalékról 3,8-re nőtt. A legjobb adatokkal Nógrád megye büszkélkedhet - az utak közel 90 százaléka jó minőségű -, míg a sereghajtónak Bács-Kiskun számít, ahol a nem megfelelő és rossz kategória összesített aránya megközelíti a 12 százalékot.

A tavalyi és az idei bejelentéseket összevetve kiderül, hogy a 68 milliárd forint egyáltalán nem újdonság, hiszen 2014-ben már azt közölte a minisztérium, hogy két év alatt 119 milliárd forintot fordítanak a legkésőbb 2015 végén befejeződő munkálatokra. A friss adatok viszont ennél kisebb összegről, 105 milliárd forintról szólnak - tavaly 37 milliárd volt a költés -, ám a két év alatt "kezelésbe vett" útszakasz a korábban közölt 1113 kilométer helyett 1190 kilométert tesz ki. Gyakran a munkák elvégzése közben derül ki, hogy pontosan mennyibe került, és ha olcsóbban és gyorsabban lehet végezni az előzetesen kalkuláltnál, egy másik szakasz is bekerülhet a tervbe, a számok a munkálatok előrehaladtával és a támogatások lehívásával szinte folyamatosan változnak - indokolta az NFM az eltéréseket. Hozzátették: a beruházási költségeket nagyban befolyásolja az érintett szakasz állapota, az út egyéb adottságai (pl. kül- vagy belterületi), az ezekhez igazodó műszaki tartalom. Így az idén tervezett 580 kilométer is változhat még, a tárca reményei szerint felfelé.

Ha az egyenetlenség szerinti osztályozást nézzük, az országos hálózatban némi javulás érhető tetten: a jó és megfelelő minősítésű szakaszok aránya 48,2 százalékról 49,2-re nőtt, míg a nem megfelelő és rossz állapotú szakaszok aránya 37,2 százalékról 36,5-re csökkent. Ez a mellékúthálózat állapotának halvány javulásának köszönhető, vagyis annak, hogy ott az utóbbi arány 44,2 százalékról 43,9 százalékra csökkent. Ez viszont lényegében továbbra is azt a tényt takarja, hogy a mellékutak közel harmada kifejezetten rossz állapotban van, míg a főúthálózat 6 százalékáról mondható el ugyanez, a 2010 végi 4,8 százalék után. Ebben a rangsorban Fejér megye van a legjobb helyzetben, de ez is csak annyit jelent, hogy az utak nem egészen fele számít jó minőségűnek. A sereghajtó Baranya, ahol 46 százalék feletti a nem megfelelő illetve rossz utak aránya.

Jóval siralmasabb a kép, ha a burkolatállapot osztályzat szerinti statisztikát nézzük. A rendkívól lehangoló adatok csak hajszállal javultak négy év alatt: a nem megfelelő és rossz besorolású szakaszok aránya 63,9 százalékról 63,6 százalékra mérséklődött. Ezzel párhuzamosan a jó állapotban lévők aránya is csökkent, 10,9 százalékról 9,2-re, míg a megfelelő és a tűrhető minősítésűeké nőtt. A főút-szakaszok bő fele, a mellékhálózat kétharmada van nem megfelelő vagy rossz állapotban. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye úgy tudott listavezetővé válni, hogy ott 17,5 százalék a jó utak aránya, míg a legrosszabb helyzetben Komárom-Esztergom megye van, ahol bőven 80 százalék feletti a nem megfelelő és rossz szakaszok súlya.

Az utak átlagos teherbíróképessége tovább romlott négy év alatt: az országos közúthálózat bő 40 százaléka nem érte el a tűrhető minősítést 2010 végén, ami 2014-re 44 százalék fölé emelkedett. Ez alapvetően a mellékúthálózat siralmas állapotát jelzi, ott ugyanis már a szakaszok bő fele tartozik a nem megfelelő vagy rossz kategóriába és csak harmaduk számít jónak. Romlott a főúthálózat minősége is: a jó osztályzatot kapott szakaszok aránya 72 százalék közeléből 64 alá csökkent, a nem megfelelőeké és rosszaké pedig 13 százalék alól 19 százalék közelébe emelkedett.