A NAPI Gazdaság cikke

- A gabonaárak megduplázódtak a tavalyihoz képest. A termelőknek ilyen árak mellett nincs most sok gondjuk, ugye?
- Közülük azok számára kimagaslóan jó ez az év, akik magas technológiai fegyelemmel állították elő a gabonát. Persze nem ártott, ha a jóisten is mellettük volt, tehát nem lett akkora terméskiesésük, mint például csaknem az egész Alföldön. Országosan a kérdésben megfogalmazott állítás nem igaz, mert a vetésterület csökkenése és az aszályká­rok miatt jelentős a terméskiesés, nagyobb, mint az árduplázódás, tehát a gabonatermelők többsége rosszabbul járt, mint egy éve.

- Ez begyűrűzik az élelmiszerárakba, ami természetes piaci reakció. Miért ijedezik mégis ettől most mindenki?
- Ez az árhatás valóban megy tovább az élelmiszerláncon. A félelmek tehát jogosak. Van egy sor egyéb rendkívüli tényező is, amely nem csupán Magyarországon, hanem világpiaci szinten generálja a mezőgazdasági tömegtermékek áremelkedését. Ezek között emlegetjük mostanság a mezőgazdasági alapanyagok üzemanyagcélú feldolgozását, a bioetanol- és biodízelgyártást.
A másik ilyen tényező a nagy ázsiai fogyasztói piacok gyors gazdasági fejlődése - itt gyorsabban nő az élelmiszerkereslet, mint a mezőgazdasági termelés, tehát növekszik az importigényük csaknem minden típusú élelmiszerből, ez pedig növeli az árakat. További tényező a rendkívüli időjárás, nemcsak nálunk, hanem a világon mindenütt.

- A földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter elképzelhetőnek tartja a tőkehúsok áfájának csökkentését, ha az élelmiszerárak átlagosan 20 százaléknál nagyobb mértékben emelkednek. Gráf József ugyanakkor reméli, hogy a növekedés mértéke ennél kisebb lesz - bár azt nem tudni, hogy a tárcavezető milyen bázis alapján számol. Ön milyen mértékű áremelkedésre számít?
- Ezt is a külföldi piacok felől közelíteném meg. Konkrétan meg tudjuk mondani, hogy például a búzának az ára a chicagói tőzsdén 50 százalékkal nőtt január óta. A hazai gabonatőzsdei árakról ugyanezeket el lehet mondani, sőt a hazai árak az egy évvel korábbihoz képest - a piaci árakhoz hasonlóan - megkétszereződtek. Az viszont rendkívül differenciált, hogy ez milyen termékek esetében és mértékben tud eljutni a fogyasztóig. Ebben ugyanis a nemzetközi piacok mellett a termékpályák specifikumai ugyanúgy közrejátszanak, mint a kereskedelmi partnerekkel való tárgyalási pozíció, ami akut probléma Magyarországon. Az utóbbi tíz évben mindössze háromszor volt arra precedens, hogy az élelmiszerárak jobban emelkedtek, mint az átlagos fogyasztói árindex. Tehát nagyon komoly infláció-karbantartó hatása volt mindeddig az élelmiszereknek Magyarországon. E tekintetben trendfordulót érzékelek, ami valójában már 2005 végén elkezdődött, amikor határozottan nagyobb mértékben kezdtek az élelmiszerárak emelkedni, mint az átlagos fogyasztói árindex.
Az idén - főként a második félévben - ez a folyamat felgyorsul, az élelmiszerárak emelkedése jelentősen meghaladja majd a többi ár emelkedését. A kérdésre nehéz konkrétan válaszolni, de szerintem az a rendkívüli áremelkedés, amire a mostani szeptemberi árakhoz képest átlagosan még számítanunk kell, nem lesz nagyobb mint 10-15 százalék az összes élelmiszerre vonatkozóan.

- Mennyire lesz ez differenciált?
- Az átlagos értékről azért beszélek óvatosan, mert egyes termékek ára nyilván nagyobb mértékben emelkedik majd. A gabona termékpályán biztosan nagy lesz ez a sütőipari termékek esetében, s begyűrűzik az extrém alapanyag-drágulás a takarmányárakon keresztül a húsok piacára is. Ezek az áremelések már el is kezdődtek. Nem szeretnék mértéket mondani, mert ezzel befolyásolnék tárgyalásokat, de a gabona termékpályát érintő szektorokban jelentősebb növekedésre kell számítani. Kivételt azok képeznek, ahol van lehetőség importra. Sertéshúshoz például elég könnyen hozzá lehet jutni az európai piacon, ennek áremelésére tehát elég kicsi a mozgástér. Baromfiból azonban Európa-szerte hiány van, ezért nehezebb importtal mérsékelni a drágulás ütemét. Tejtermékekből szintén egyre akutabb a hiány, nemcsak nálunk, hanem az EU többi tagállamában is, így ezen a termékpályán is az átlagot meghaladó lehet az áremelkedés.

- A fogyasztók pénztárcája, azaz a vásárlóerő azért határt is jelent a nagymértékű áremelések előtt. Erre nemcsak a kereskedő, hanem a mindenkori kormányzat is odafigyel. Gráf József várhatóan a héten a kormány elé viszi az élelmiszerek áremelkedésével összefüggő javaslatait. A független elemző szerint az élelmiszerek árába szükséges-e, illetve lehet-e ilyen direkt módon beavatkozni?
- Az Eurostat az idén nyáron közzétett egy elemzést, amelyben 37 európai ország élelmiszerárait hasonlította össze vásárlóerő-paritáson, az EU-27-ek átlagával. Ennek az eredménye az lett, hogy Magyarországon az árak az uniós átlag 71 százalékát teszik ki, tehát nálunk olcsóbb az élelmiszer. Bulgáriával, Romániával egy szinten állunk ebben a sorban. Ha lehetne olyan terület Magyarországon, amibe a politika nem avatkozik be, akkor éppen ennek kellene lennie. Tehát a kínálat és a kereslet döntse el, hogy az élelmiszeráraknak milyen mértékben kell emelkedni. Ez azonban nálunk sajnos a politika nélkül - mint ahogyan a mindennapok többi területén is - nehezen képzelhető el. A reálbércsökkenés üteme miatt igazán érzékeny ez a téma.

- Azért azt talán elfogadja, hogy a közgazdasági alapvetések nem tudnak maradéktalanul érvényesülni az életben, mint ahogyan az agrárbüdzsében is találni szociális okokból beszúrt tételeket. Voltaképpen nagyon is nehéz megtalálni azt az ösvényt, amelyen járni lehet…
- Ezt a szerepet a kereskedelmi láncok tökéletesen eljátsszák. Azoknak a feladata meghatározni azt az árszintet, amelynél a kereslet nem esik olyan mértékben, ami már drasztikus hatással lenne az élelmiszerpiacra. Az államnak más feladatai lennének, szerintem a valódi, reális versenyviszonyok kialakításában kellene szerepet vállalnia. Arra gondolok, hogy például ne kerülhessenek irreális áron importált élelmiszerek az országba. Vagy utalnék az elmúlt időszak emlékezetes élelmiszerbotrányaira. Az államnak azt kell biztosítania, hogy valódi versenykörülmények között alakuljon ki az élelmiszerár az országban.

- Miről lehet szó a határok nélküli EU-ban? Szigorúbb ellenőrzésekre?
- Egyértelmű. Én örülnék ennek, az adminisztratív eszközök ugyanis rendelkezésre állnak.