A Napi Gazdaság hétfői számának cikke

− A svájci frank árfolyamának megugrása az elmúlt napokban tovább mélyítette a devizahitelesek gondjait. Mennyire érzik ezt az ügyfélmegkeresésekben a bankok?
− A pénzintézetek folyamatosan igyekeznek kapcsolatot tartani a fizetési problémákkal küszködő vagy azoktól tartó ügyfelekkel, alapvető érdekük a szerződések fenntartása, a kölcsönösen legrosszabb kimenet elkerülése. Az elmúlt hetekben a közfigyelem is erősebb lett, mivel a kormány és a pénzintézetek megállapodásával július elsejétől újraindulhattak a kilakoltatások. A sokkal gyakoribb közüzemi vagy önkormányzati kezdeményezésű kilakoltatásokkal szemben azonban a banki indíttatásúakat a megállapodás szigorú keretek közé szorította. Mindenkinek rossz, ha felerősödnek azok a hangok, amelyek lebecsülik az eddigi banki és kormányzati lépéseket, és egyoldalú, látszólag könnyű, "jolly joker" megoldásokat kínálnak − ezek társadalmi-gazdasági veszélyeiről azonban előkelően hallgatnak.

Kapcsolódó

− Sokan a bankok felelősségét abban látják, hogy engedték a devizahitelezést...
− Az ilyen populista megközelítés nem túl célravezető, így valamennyi vállalatvezetőt "falhoz lehetne állítani", amiért a gazdasági válság előtt fejlődni akart, beruházott és dolgozókat vett fel, a válságban pedig leépít és elbocsát. A devizahitelezést a bankok a szabályozó hatóságok előírta keretek között, a pénzügyi hatóságok folyamatos felügyeletével végezték. Ritka, egyedi esetekben ugyan volt egy-egy példa kirívó hitelfedezeti arányra (LTV-mutatóra), a szakma egésze azonban konzervatív hitelezési politikát folytatott. A teljes hiteltömeghez képest elenyésző azon kölcsönök aránya, ahol az induló hitelfedezeti érték meghaladta a 80 százalékot. Vagyis a bankok és az ügyfelek döntő többsége is felelősen állt a hitelfelvételhez, az akkor belátható körülmények szerint kellő önerővel indította el a lakásberuházásokat. Sokkal súlyosabb lenne a helyzet, ha a nyugat-európai, vagy még inkább az amerikai gyakorlatot követtük volna − ahol a hitelfedezeti értékbe az ingatlan várható értékbővülését is beleszámítják.

− Ez kevésbé vigasztalja azokat, akiknek kiugróan megnőtt a törlesztőrészlete.
− A devizahitelek jelenlegi törlesztőrészlete legtöbbször így is alacsonyabb a hasonló összegű forintkölcsönökénél. Nem feladatom a szociálpolitikai állásfoglalás, de tény: a magyarországi, tulajdonra épülő ingatlanrendszer problémái köszönnek vissza. A lakáshitelezés indulásakor az állam komoly kamattámogatást adott a forinthitelekhez. Ez azonban hamar olyan szintre ért, amely − már a válság előtt − jelezte, a rendszer annak ellenére finanszírozhatatlanná válik, hogy például az építőipar felfutásával vagy munkahelyteremtéssel az állam a másik oldalon bevételhez jut. Az állam − miközben százmilliárdokat spórolt a szociális lakásépítés elhagyásával − kivonult a támogatásból, az emberek pedig a támogatás nélkül is relatíve olcsó devizahitelt választották.

Kovács Levente: Az állam kivonult a támogatásból, az emberek pedig
Kép: az enélkül is relatíve olcsó devizahitelt választották

− A problémát többen abban látják, hogy sok olyan ember jutott hitelhez, aki alapvetően nem képes annak visszafizetésére − azaz nem volt szakszerű a hitelképesség felmérése. Nem lehet ezzel kapcsolatban a bankok felelősségéről beszélni?
− Egyes ügyeknél talán, szektorszinten aligha. A visszafizetés problémái sokszor utólag derültek ki − például mivel hazánkban adatvédelmi okokból még mindig nincs pozitív adóslista. A pénzintézetek a realitásokat és lehetőségeket szem előtt tartva, törvényi keretek között végeztek szakmailag megalapozott kockázatfelmérést. Amikor a hatóságok vagy a hitelintézetek új kockázatokat észleltek, azokra reagáltak is. A PSZÁF és az MNB jelzéseire a bankok többsége el sem kezdte a magasabb kockázatú jenhitelek értékesítését (akik elkezdték, azok is speciális biztosítékokat állítottak rendszerbe), majd a válság kitörése után maximálisan együttműködtek a devizahitelezés szabályainak szigorításában.

− Egyes vélemények a késlekedést kérik számon...
− A válság kitörése óta a hazai pénzintézetek − amelyek fizetik a világon példátlan mértékű bankadót, miközben kiváló tőkemegfelelési mutatóikkal az 5,2 millió betétes ügyfél biztonságát is  garantálják − megalkották a saját hitelmentő, átütemező programjaikat. Bevezették többek közt a futamidő-hosszabbítást, a középárfolyamos törlesztőrészlet-számítást, valamint csökkentették, illetve eltörölték a szerződésmódosítások díjait, grace-periódusokat alkalmaznak. Idén tavasszal megállapodtak a kormányzattal a devizahitelesek mentő csomagjáról, amely eltérő megoldásokat kínál élet- és szociális helyzet alapján az adósoknak. A program komplexitása miatt minden szereplőnek időre van szüksége, hogy a teljes rendszer elindulhasson.
A pénzintézetek legkésőbb augusztus közepétől kezdik kínálni az árfolyamrögzített konstrukciókat, őszre pedig feláll a Nemzeti Eszközkezelő, amely a legnagyobb bajban lévő adósoknak kínál megoldást, például hitelviszony helyett bérlővé téve őket. Minden bizonnyal további lépések is jönnek, köztük olyanok, amelyekkel a kormány a hitelezés és így a gazdasági élénkülés felgyorsítását segíti majd elő, ezekkel problémáink jelentős részét kinőhetjük. Eszközök tehát vannak, mindent egy csapásra megoldó csodaszerek azonban a valóságban nincsenek.