Business Talks '24

Üzleti konferencia

Ne maradjon le az év
üzleti konferenciájáról!

Szerezze be
jegyét most.

A szövetség összefoglalója szerint továbbra is igaz, hogy a beszállítókat terhelő, nagymértékű lejárt határidejű tartozásállomány különösen az orvostechnikai eszköz és az információtechnológiai beszállítókat sújtja. Miközben részesedésük az intézmények dologi kiadásaiból mindössze 15 százalékot tesz ki, a feléjük fennálló tartozásállomány hosszú ideje körülbelül a duplája ennek a részesedésnek.

Tapasztalataik szerint a most már jogszabályba foglalt, maximum 60 napos fizetési határidő nem jelent meg az intézmények fizetési gyakorlatában, ráadásul az intézmények szinte természetesnek veszik a késedelmi kamatok elengedését. Mint írják, továbbra is fennmaradt az az alapvető probléma, hogy az egészségügyi ellátó intézmények 2003-as súlyszámban mért teljesítményének csupán mintegy 85 százaléka került finanszírozásra.

A beszállítók állták a béremelést

Úgy látják, a várólisták felülvizsgálatának érdemi hatása nem volt az elvégzett beavatkozások számára, az ágazati béremelést pedig lényegében a kórházak dologi kiadásainak terhére kellett megvalósítani, azaz, azt a beszállítók finanszírozták. Az orvostechnikai eszközök és az emberi testbe beültethető implantátumok költségeit - hasonlóan a humán és más erőforrásokéhoz - az ellátás díjtételei csak részben fedezik. A szigorú teljesítménykorlátok miatt az ellátó intézmények méretgazdaságos működése nem biztosítható - szögezi le a szakszövetség elemzése.

Kiemelik, hogy miközben gyakorlatilag konszenzus van arról, hogy megfelelő járóbeteg-ellátási és betegirányítási rendszerrel a hazai egészségügyi ellátást kevesebb fekvőbeteg- intézménnyel is meg lehetne szervezni, a "fölösleges" kórházak megszüntetése illetve szolgáltatásaik szűkítése, átalakítása politikai okok miatt sem várható.

Egyre vegyesebb a géppark

Az új eljárások, eszközök támogatásba való befogadása továbbra is nehézkes, a legtöbb kérelmet elutasítja az OEP. A címzett és céltámogatások megszűnése, a finanszírozásban az amortizáció hiánya változatlanul alapvetően hat ki az intézményi keresletre - szögezi le a szövetség elemzése. A 2013-ban befejeződött uniós pénzügyi ciklus jelentékeny összegű, mintegy 300 milliárd forintnyi forrást biztosított az egészségügy számára, azonban a fejlesztések nem holisztikus szemléletben valósultak meg, így fokozódott a hazai géppark heterogenitása.

Az eszközkör sokszínűsége alapvetően szűkíti le az országos központi tenderek keretében beszerezhető eszközök körét. Ezzel szemben a lejárt szerződéseket követően azokban a termékkörökben - például a műtéti kesztyűk esetében - sem születtek új kiírások, amelyeket az elmúlt időszakban már központilag szerzett be az ezért felelős állami intézmény. Mindezek ellenére azonban nem voltak nagyobb ellátási zavarok, elsősorban a beszállítók rugalmassága miatt - hangsúlyozza a szövetség.

A gyógyászati segédeszköz ellátás helyzete és gondjairól szólva megállapítják, a több mint egy évtizede elmaradó ártárgyalások miatt változatlan árak egyre inkább gazdálkodási nehézségeket okoznak. Az elmúlt év legnagyobb kihívása a gyógyászati segédeszköz szabályozás területén a házhoz szállítás 2013. július 6-ától hatályos korlátozása volt, amely megtiltotta a közreműködő igénybevételét a gyógyászati segédeszközök házhoz szállítása során. Ezt két termékkörben - az inkontinencia illetve a sztómaterápiás segédeszközök körében - sikerült feloldatni, így ezek a termékek újra házhoz szállíthatók közreműködővel is.

A szövetség továbbra is szükségesnek tartja, hogy megteremtsék az árak évenkénti rendszeres emelésének jogszabályi feltételeit, hogy a növekvő költségeket a gyártók érvénysíthessék.

Az árat a hatásossággal együtt kell nézni

A segédeszköz-ellátásban egyszerűsíteni kellene a támogatási rendszerbe történő befogadási eljárást. A befogadáskor a hivatalos szervek nem vizsgálják és mérlegelik a segédeszköz kiadásokon kívüli, például a fekvőbeteg-ellátásra vonatkozó hatásokat. Nincsenek lefektetett egészségpolitikai elvek az árat és a hatásosságot illetően, így az OEP saját hatáskörben kényszerül dönteni, nem kellően optimalizálva a termékköröket és a betegellátást.

Az Orvostechnikai Szövetség szerint szükség van a gyógyszer és a gyógyászati segédeszköz-ellátás szabályozásának különválasztására, s régóta javasolják, hogy gyógyászati segédeszköznek azt és csak azt az eszközt lehessen nevezni, amelyet a beteg részére költségvetési támogatással szolgálnak ki.