Október 19-én a parlamentben alakult ki szópárbaj a magyarországi szegénységi helyzet kapcsán, a honatyák szokás szerint a nekik tetsző adatokkal érveltek - lásd a keretes írást a cikk végén. Az alábbi adatok alapján Ön is eldöntheti, kinek van igaza, illetve akár a politikusokénál árnyaltabb véleményt is kialakíthat.

A 2008-ig javuló tendenciát a válság évei alatt olyan mértékű romlás követte, hogy a szegények aránya a második Orbán-kormány félidejére már meghaladta a 2005-ben mértet, a növekvő trend pedig csak 2014-ben tört meg. Az alábbi ábrából kitűnik, hogy a nyugdíj vagy a munkajövedelem megléte viszonylag erős védelmet jelent a mélyszegénység ellen.

 

 

Fontos tisztázni, hogy a fentiekben említett szegénység relatív fogalom. A szegénységi küszöböt ugyanis az országos átlagjövedelem (pontosabban a medián) 60 százaléka jelenti. Ez Magyarországon tavaly 2738 euró éves jövedelmet jelentett az egyedülállók esetében, míg a kétszülős, kétgyerekes háztartásoknál 5751 eurót. Előbbi havi 70,7, utóbbi 148,6 ezer forintos jövedelemnek felel meg.

Mindkét érték a harmadik legalacsonyabbnak számít az EU-ban Románia (1318 és 2767 euró) és Bulgária (1987 és 4712 euró) után. Az unió élbolyában a magyar átlaghoz képest ötször akkora nominális küszöbértékekkel találkozunk, vagyis például egy németországi egyedülálló személy évi 10 ezer eurós, vagy egy család 24 ezer eurós jövedelemmel ott már szegénynek számít, míg itthon bőven a középosztályba tartozna. (Több EU-tagországról nem közölt statisztikát az Eurostat.) Ezeket az adatokat böngészheti az alábbi grafikonokon.

 

 

A következő grafikonokon azt mutatjuk be, hogy a szegénység mérésének egyik dimenziója, az anyagi depriváció terén hogyan változott a helyzet Magyarországon az elmúlt években. Anyagilag deprivált a háztartás, ha az alábbi kilenc probléma

  • hiteltörlesztéssel vagy lakással kapcsolatos fizetési hátralék,
  • váratlan kiadások fedezetének hiánya,
  • anyagi okból nincs telefonja,
  • anyagi okból nincs színes tévéje,
  • anyagi okból nincs mosógépe,
  • anyagi okból nincs autója,
  • évi egyhetes üdülés hiánya,
  • kétnaponta húsételfogyasztás hiánya,
  • a lakás megfelelő fűtésének hiánya

közül legalább három jellemző rá. Ha legalább négy tétel vonatkozik rá, akkor súlyosan depriváltnak tekintjük.

Az egyes grafikonok - közöttük a leírás melletti karikába történő kattintással lehet váltani - az anyagi deprivációt leíró kilenc probléma elterjedtségét mutatják.



A fenti ábrákat összefoglalva elmondható, hogy az elmúlt években a színes tévé, a mobiltelefon és a mosógép gyakorlatilag minden háztartásba eljutott, a kényszerből autómentes háztartások aránya viszont nőtt és csak tavaly csökkent némileg. Rendkívüli mértékben megnőtt azok aránya, akiknek nincsenek tartalékaik a váratlan helyzetekre, viszont rezsicsökkentés nyomán érzékelhetően csökkent azok tábora, akik nem tudják megfelelően fűteni otthonukat.

 

Melyik politikusnak van igaza?

Hétfőn az az Országgyűlésben Schmuck Erzsébet (LMP) arról beszélt, hogy rendszerszintű változtatásra van szükség a dolgozói szegénység megszüntetése érdekében. Be kellene vezetni a minimumjövedelmet a jelenlegi segélyezési rendszer helyett, ami minimális szociális biztonságot teremtene minden rászoruló számára. Felidézte a többkulcsos adórendszer visszaállítását, a családi pótlék és adókedvezmény, a béremelések és életpálya-modellek kiterjesztését célzó javaslatukat. Szerinte egyre nagyobb méreteket ölt az elszegényedés, nő a társadalmi egyenlőtlenség.

Rétvári Bence, az Emmi parlamenti államtitkára szerint a többkulcsos adórendszer visszaállításával az LMP adóemelésre készül. Felidézte, hogy a Fidesz-KDNP-kormány vezette be az arányos egykulcsos adózást, s kitért arra, hogy amikor adócsökkentésről szavaznak, az LMP rendre nemmel szavaz. Szólt arról, hogy kétszeres mértékben nőtt a bérszínvonal a GDP-hez képest az elmúlt öt évben, s míg az unió egészében 8,1 százalékról 9,6 százalékra nőtt a szegénység, nálunk 6,6-ról 6,4 százalékra csökkent 2013-ról 2014-re.

Korózs Lajos (MSZP) a szegénység elleni küzdelem világnapjának apropóján gyalázatosnak nevezte, hogy a KSH semmilyen tanulmányt nem publikál a témában. Idézte az MTA két hete nyilvánosságra hozott tanulmányát, amely szerint a magyar háztartások 75 százalékának valamilyen szintű nehézséget okoz a szokásos kiadások fedezése, ami a községekben eléri a 90 százalékot is. A társadalom 67 százaléka nem engedheti meg, hogy egy hétre elmenjen nyaralni, egynegyede pedig azt, hogy kétnaponta húst egyen - sorolta, hozzátéve: ez a kormány nem tud kormányozni, csak uszítani, a szegénység ellen azonban nem lehet drótkerítéssel harcolni. Végül fizetésemelést követelt a közszférában és a versenyszférában egyaránt.

Rétvári Bence úgy reagált: a KSH tavaly novemberben nyilvánosságra hozta a fenti adatokat, a képviselő ezért tudta idézni őket. Ez idén is így fog történni - jelezte, majd azt mondta: Korózs Lajos a mostani számokat elfelejtette összehasonlítani az előző évekkel. Pár éve 700 ezerrel többen nem engedhették meg a nyaralást. Négy éve még az emberek harmada nem tudott kétnaponta húst enni. Kitért arra, hogy csak egy év alatt 51 ezerrel csökkent a munkanélküliek száma, 8 százalékkal nőtt az emberek megtakarítása az elmúlt időszakban, és 200 ezerről 250 ezer forintra nőtt az átlagkereset.