A nyugdíjrendszer fenntarthatóságáról számtalan elemzés készült és egy sor további elemzés készül majd, mindenesetre a legtöbb dolgozat ebben a témában kulcsfontosságú tényezőként emlegetik az úgynevezett Ratkó-gyerekeket és Ratkó-unokákat. Az adatok azt mutatják, hogy az első körük bejelentkezett a nyugdíjrendszerbe.

Két számjegyű növekedés

A nyugdíj- és egyéb - például rokkantsági vagy rehabilitációs - ellátásra vonatkozó kérelmek száma jelentősen nőtt az idei első félévben. Több mint 135 ezer esetben döntöttek nyugdíjról vagy egyéb ellátásról, amit a szakzsargon új megállapításnak nevez. A 135 ezres szám pedig ötéves távlatban rekordot jelent, 2012 óta minden év első felében ugyanis ennél jóval kevesebb 84-111 ezer között mozgott az ellátás-megállapítások száma.

Az összes ellátáson belül a nyugdíjnál is csúcs született: a több mint 42 ezres féléves eredmény tavalyhoz képest 15 százalékos növekedést jelent, és meghaladja a korábbi évek (2012-2015) első felében mért 22-38 ezret. Az összesített 135 ezres rekord nem elsősorban a nyugdíjjal, hanem a rokkantsági ellátások kiugró növekedésével magyarázható. Fél év alatt több mint 50 ezer megállapítás történt, ez lényegében a duplája a korábbi adatoknak - 15-32 ezer között volt ez a szám 2012-2015 között.

Mi az oka a számok megugrásának?

Megkerestük az Emberi Erőforrások Minisztériumát (Emmi), miért növekedett jelentős mértékben az öregséginyugdíj-megállapítások száma, és mi magyarázza a rokkantsági ellátásoknál látható számottevő emelkedést. A szaktárcától kapott válasz szerint nincs rendkívüli oka a nyugdíj-megállapítások 15 százalékos emelkedésének. A növekedés hátterében az áll, hogy az idén a nyugdíjat igénylők létszáma demográfiai okok miatt némileg magasabb az átlagosnál.

Emellett a szaktárca szerint a növekedésben annak is szerepe van, hogy a megállapítási folyamat javul, ezért az első félévben beadott igénylések feldolgozása gyorsabb, ami szintén megmutatkozik a statisztikában. Leegyszerűsítve: voltak olyanok, akik múlt év első felében beadták az igényt, de csak a második félévben állapították meg a nyugdíjukat, így eleve kisebb volt a tavalyi szám. A rokkantsági ellátásoknál pedig azért ugrott meg a megállapítások száma, mert most egyszerre adták be az igényeket a rokkantsági ellátási rendszer átalakításában leginkább érintettek. Mégpedig azok, akik az átalakítás előtt III. csoportos rokkantsági nyugdíjban és rendszeres szociális járadékban részesültek, emellett 2012. márciusáig kérték a komplex vizsgálatukat. Ezek a vizsgálatok a múlt végén zárultak le, ezt követően az érintetteknek pedig három hónapjuk volt arra, hogy kérjék az ellátás megállapítását. Így a múlt év végén lezárult vizsgálatokon alapuló kérelmek és megállapítások az idei számokat hizlalták.

Forrás: MTVA

Bejelentkezett a Ratkó-gyerekek első hulláma

A szaktárca által említett demográfiai ok leegyszerűsítve azt jelenti, hogy a most nyugdíjba vonuló korosztályban sokan vannak. A nyugdíjszabályok szerint ugyanis az 1953-ban születetteknél a betöltött 63. év szükséges a nyugdíjhoz, márpedig 1953-ban jelentősen nőtt a gyerekszületések száma - a Ratkó-korszak miatt.

Ez a korszak Ratkó Anna egészségügyi miniszterről kapta a nevét, az ő nevéhez köti a történelem azt az 1953. februárjában életbe lépett a gyermektelenségi adót és az abortusztilalmat. Az intézkedéseket egyébként nem egy törvény, hanem egy minisztertanácsi határozat vezette be, és azokat nem Ratkó Anna dolgozta ki, hanem az egy szovjet mintára készített szabályozás volt. Ahogy arról a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének magazinja, a Korfa korábban írt (pdf), az akkori szovjet szokás szerint a pozitív lépéseket a rendelet elején sorolták fel, például a családi pótlék emelését, valamint a születési szabadsági meghosszabbítását. Az ötödik és a hatodik pont volt azonban a durva, az egyik az úgynevezett agglegényadót vezette be, a másik pedig a magzatelhajtás elleni küzdelmet hirdette meg, lényegében az abortuszt korlátozta. (Ratkó Anna egyébként nem sokkal a szabályozás életbe lépése után, 1953. áprilisában távozott a posztjáról.)

Az akkor bevezetett abortuszrendelet kötelezővé tette a terhességek bejelentését és nyilvántartását, így ellenőrizték a terhességek kimenetelét. Bár elméletileg volt lehetőség a terhességmegszakításra, alig volt példa arra, hogy engedélyezték volna az abortuszt. Aki pedig illegálisan hajtott végre abortuszt, szigorúan megbüntették. Több mint százan például 5-10 éves börtönbüntetést kaptak ezért - derül ki az említett Korfa-cikkből.

Rekordok, visszaesések

Az új szabályozás miatt 1953-tól két és fél-három éven keresztül az előző évekhez képest összesen 80 ezerrel több gyerek született. A növekvő születésszám és a javuló halandóság eredőjeként Magyarország lakossága évente 100-110 ezer fővel gyarapodott. A KSH-adatok szerint 1953-tól 1955-ig évente több mint 200 ezer gyerek született. Azóta csak a hetvenes évek közepén került a 200 ezres szint közelébe a születések száma: pont a Ratkó-korszakban születettek gyermekvállalásai miatt. Az ötvenes évek utáni csúcs 1975-ben volt, amikor több mint 194 ezer gyerek született (Ratkó-unokák).

Az, hogy az ötvenes évek elején és a hetvenes évek közepén elért 200 ezer körüli vagy azt meghaladó születésszám kiugró az idősoros statisztikákon is jól látható. A hatvanas években 130-155 ezer gyerek született évente, a nyolcvanas években pedig 123-148 ezer. Azóta tovább romlott a helyzet, összehasonlításul: 2010-től 2015-ig évente 88-92 ezer gyermek született.

Mi várható?

A Ratkó-gyerekek és a Ratkó-unokák, illetve a többi nyugdíjba vonuló miatt a nyugdíjrendszerre rakódó nyomást az Európai Uniónak idén leadott konvergenciaprogram nem tartja kezelhetetlennek, legalábbis a GDP-hez viszonyított arányok szerint. Az öregséginyugdíj-kiadások 2020-ban 9,8 százalék alá mérséklődik a 2013-as 11,5 százalékról. 2030-ra 8,9 százalékos, 2040-re pedig 9,6 százalékos kiadást becsül az előrejelzés. Miközben a GDP-arányos nyugdíjjárulék-bevételek 10,2-10,5 százalék között lesznek.

Részletesebb becslést szerepel a Közgazdasági Szemle tavaly decemberi számában publikált, Bajkó Attila, Maknics Anita, Tóth Krisztián és Vékás Péter szakértők által írt, A magyar nyugdíjrendszer fenntarthatósága című elemzésben.

Az ebben alkalmazott modell szerint 2026-tól válik negatívvá a nyugdíjkassza egyenlege, a deficit pedig az évek múlásával egyre gyorsuló ütemben emelkedik 2035-ig. Az első deficites évben, 2026-ban a hiány 13,4 milliárd forintról indul, majd ezt követően egyre gyorsuló ütemben növekedve a vizsgált időszak végére,2035-re már megközelítheti a 300 milliárd forintot is, ami az összes bevétel közel 8 százalékát jelentené.

Elkerülhetetlen lesz a korhatár emelése

A szakértők szerint a nyugdíjrendszer fenntarthatósága érdekében érdemes lehet megvizsgálni a nyugdíjkorhatár 2022 utáni további emelését, a korhatáron várható átlagos hátralévő élettartam várható emelkedésének megfelelően. Egy ilyen lépés a kiadások csökkentésének köszönhetően már képes lehet arra, hogy egy darabig a rendszer egyenlege ne kerüljön mínuszba, és ezzel párhuzamosan minden generációnak átlagosan ugyanolyan hosszú nyugdíjas időszakot biztosítson.

A demográfiai helyzet hosszabb távú alakulása, a Ratkó-unokák 2040-es években várható nyugdíjba vonulása miatt azonban feltehetően hosszú távon ez a megoldás önmagában már nem lesz elég az egyenleg egyensúlyban tartásához.

Ezért a tanulmány szerzői szerint egy átfogó intézkedéscsomagra lenne szükség, amely a gyermekvállalás ösztönzésére épül, a nyugdíjrendszer problémájára csak ez lehet a tartós megoldás, amely biztosítja, hogy az egymás után született generációk létszáma növekvő vagy legalább stagnáló legyen. A gyermekvállalási hajlandóság javulása azonban legkevesebb 20-30 év múlva fejti ki hatását, éppen ezért közép- és rövid távú lépésekre is szükség lehet, ilyen lehet például a munkaerőpiac fokozott élénkítése.